Az őszibarack-termesztésben a félintenzív nyitott koronaformák a legelterjedtebbek világszerte 6 x 4 méter körüli sor- és tőtávolsággal. Nincs ez másként nálunk sem, a hazai ültetvényekben is ennek különféle változataival találkozunk leggyakrabban. Általában három, esetenként négy-öt vázággal alakítják ki, és a vázágakat vagy elágaztatják, vagy gallérágakat nevelnek rajtuk.
1. kép: Y korona
A vázágak szögállásától függően megkülönböztetünk tányér, katlan és váza faalakokat. Ezek a félintenzív ültetvények a telepítéstől számítva 4-5 év alatt fordulnak termőre, és jó termőhelyen 20-25 tonna termést szüretelhetünk róluk 20-30 évig. A legtöbb őszibarackfajtából jól kialakíthatók és fenntarthatók, támrendszert nem igényelnek, a kézimunkát igénylő műveletek a földről, vagy alacsony állványról elvégezhetők. Rendszeres szakszerű metszést és gyümölcsritkítást elvégezve a gyümölcsminőség egyenletes, megbízható. Ezért kedvelik a gazdák.
Elég régen, legalább 30-40 éve fölmerült azonban az igény olyan intenzívebb őszibarack művelési rendszerek kialakítására, amelyek hamarabb termőre fordulnak, többet teremnek, és a beruházás hamarabb megtérül. Az egyre nagyobb számban megjelenő új fajták és a piaci igények változása is arra ösztönözte a gazdákat, hogy rövidebb kifutású ültetvényeket létesítsenek, amelyek gyorsabb fajtaváltást tesznek lehetővé. A művelési rendszerek fejlesztése több helyen, többféle irányban haladva folyt, és folyik napjainkban is, és sokféle megoldás született.
Sövény művelési rendszerek
Az intenzitás fokozásának legfőbb lehetőségét sokan a sövény művelési rendszerekben látták, főként az 1960-as, 70-es években. Klasszikus példája ennek az olaszországi Palmetta művelési rendszer, amelynek első leírása az 1950-es évekből származik, és még ma is láthatunk ilyen ültetvényeket Olaszország különböző részein. Utódai azon a vidéken a füzérorsók (fusetto), amelyek könnyebben és gyorsabban kialakíthatók. Mindkettőt guruló platformokról művelik, mert a fák 4 méter magasak. Speciális gépek, platformok hiányában azonban sokfelé az intenzív ültetvényekben is abban gondolkodtak és gondolkodnak ma is, hogy a kézi műveletek lehetőleg a földön állva elvégezhetők legyenek. Még mindig a sövény művelési rendszerek „rabságában élve” így született az Y-sövény (1. kép), valamint a Tatura (2. kép). Ez utóbbi nem is annyira sövény, inkább két vázágú váza koronaként érdemes kezelni. Manapság újból reneszánszát éli.
2. kép: Tatura
Orsó koronaformák
Sokáig szóba sem kerültek a kisméretű orsó koronaformák, ha őszibarackról volt szó. Mindenki úgy gondolta, vagyis legtöbben, hogy a jó fényellátottságot az őszibarackfa koronájában csak a nyitott faalak vagy a sövényforma tudja biztosítani. Ráadásul az őszibaracknak nem voltak, és ma sem nagyon vannak törpe (erősen növekedést csökkentő) alanyai. Időközben az almatermesztésben rakétatempóval zajlott a művelési rendszerek elmozdulása az intenzitás és a minél kisebb fák irányába. Megszületett az alma termőkaros orsó (magyar kutatók munkájának eredményeként), majd a karcsú orsó Hollandiában és Belgiumban, végül a szuperorsó, nagyjából ugyanezen a vidéken. Ez ösztönzést adott a csonthéjas fajokkal, köztük őszibarackkal foglalkozók számára is, hogy talán érdemes lenne valami ilyesmit kipróbálni a mi ültetvényeinkben is, és azt kell mondani, hogy a csonthéjas fajok közül először az őszibaracknál született meg a karcsú orsó. Francia kutatók-fejlesztők kezdtek ezzel először foglalkozni, az 1970-es években. Hagyományos, erős növekedésű alanyokon, sűrű tárállásban, egyedi karós támasz mellett, kis méretű orsó koronákat alakítottak ki. Az alma karcsú orsó volt a minta, természetesen az őszibaracknál sok mindent másként kell csinálni, mint az almánál. De elkezdett működni a dolog, hamarosan kilépett a kísérleti ültetvényekből, és árutermelő ültetvényekben is megjelent.
Első hazai intenzív őszibarack-ültetvények
Magyarországon 1986-ban létesült az első intenzív őszibarack kísérleti ültetvény, egyetemünk jogelődjének szigetcsépi telephelyén. Karcsú orsó és Y-sövény művelési rendszereket alakítottak ki sok őszibarackfajtával, keserűmandula-alanyon. A karcsú orsót 4,5 x 2 méretes sor- és tőtávolsággal, egyedi karós támasszal, az Y-sövényt huzalos támrendszer mellett, 4,5 x 3 méterre telepítve. A külföldi példák alapján, de a hazai viszonyokra adaptálva történt az új, intenzív művelési rendszerek fejlesztése. A kísérleti munka vezetője Timon Béla volt. Ezzel párhuzamosan Fejes Sándor és Brunner Tamás is kísérletezett a csonthéjasok különböző faalakjaival, többek között az orsókoronákkal. Timon Béla szaktanácsadásával üzemi ültetvényekben is létesítettek kísérleti jelleggel őszibarack karcsú orsó művelési rendszerű parcellákat, különböző termőhelyeken, többféle fajtával. Az őszibarack karcsú orsó magyarországi viszonyokra történő adaptálásának időszaka egybeesett az őszibarack fenntartó metszése körül kialakult forrongó szakmai vita időszakával. Sokan mondták, hogy a régi váltócsapos metszést korszerűbbre kell cserélni, főleg az új faalakoknál, nem kevesen viszont igyekeztek ragaszkodni a régi módszerekhez. Timon Béla és néhány üzemi szakember, kísérleti eredményekre támaszkodva, mindenki számára a szálvesszős metszést javasolta, de ez elég nehezen ment át a szakmai köztudatba. Intenzív őszibarack-ültetvényekben ma már mindenütt ezt alkalmazzák hazánkban, természetesen kiegészítve kézi gyümölcsritkítással.
Az őszibarack karcsú orsó kialakításának és fenntartásának korszerű módszereit a kísérleti és kisebb üzemi ültetvényekben szerzett tapasztalatok alapján Timon Béla írta le először Magyarországon az 1992-ben megjelent Őszibarack című könyvében. Azóta sok tudományos és szakmai publikáció jelent meg ebben a témakörben hazánkban, és a téma nemzetközi szakirodalma is meglehetősen bőséges. A fák javasolt sor- és tőtávolsága 4,5 x 2 méter. Az alakító metszés során a 40-60 cm-es törzsmagasság fölött három vázkart alakítunk ki térkitöltő elágazásokkal, melyek a fa, vízszintes fölött 20 és 45 fok közötti szögben álló stabil elemei. A függőlegesen álló központi tengelyt az első években, amíg meg nem erősödik, karó mellett neveljük. A központi tengelyen nem nevelünk erős elágazásokat.
3. kép: Karcsú orsó
Az őszibarack karcsú orsó alakító metszése jó termőhelyen 2-3 évet vesz igénybe, utána már teljes termést adnak a fák (3. kép). A fa vázszerkezetén az idősebb fás részekből előtörő hajtásokból képződött teljes értékű termővesszőkre alapozzuk a terméshozást. Ezeket a termővesszőket nem vágjuk vissza. A fenntartó metszést vagy közvetlenül a szüret után végezzük, vagy tavasszal pirosbimbós állapotban. Télen nem metsszük az őszibarackfákat. Fagyveszélyesebb termőhelyen jó megoldás lehet az is, ha a szüret után csak egy előmetszést végzünk, és a téli fagykárok ismeretében tavasszal állítjuk be megfelelő vesszőterhelést a fákon. A fényellátottság javítása érdekében nyáron hajtásválogatást, zöldmetszést is célszerű végezni. A fák magassági növekedését a központi tengely rendszeres visszametszésével korlátozzuk. Az erős alany miatt (vadőszibarack vagy keserűmandula) magasabbak a fák, mint az alma klasszikus karcsú orsói, de 3-3,5 méternél magasabbra nem engedjük növekedni őket. Az ültetvény élettartama 15-20 évre tervezhető, és évente 25-30 tonna termést hoz megbízhatóan magyarországi körülmények között, de csak jó termőhelyen. A termesztésben lévő őszibarackfajták fahabitusa, növekedési jellege hasonló, főként csak növekedési erélyben van közöttük különbség. A fajták többsége standard habitusú fát nevel, ami azt jelenti, hogy a hajtásrendszer természetes elágazási szöge 45o körül van. Emellett az őszibarackra a mezotóniás, bokorszerű habitus jellemző. Emiatt kell odafigyelni a központi tengely gondos kialakítására. A karcsú orsó fenntartásának egyik nehézsége a vázkarok és a központi tengely közötti egyensúly fenntartása. Előfordul, hogy a központi tengely túlságosan megvastagodik, a vázkarok pedig legyengülnek. Ebben az esetben alul kevés termést kapunk, a terméshozás fölszalad a fa fölső részére, ahonnan csak állványról tudjuk leszedni. A másik véglettel, a vázkarok túlsúlyával is találkozunk az ültetvényekben, amikor a központi tengely gyengül el. Mindkét esetben csökken a terméshozás, mert a fa nem használja ki jól a rendelkezésére álló teret.
A termőre fordulás gyorsítása nyitott faalakkal is lehetséges, ha azt nem 6 x 4 méterre, hanem sűrűbbre ültetjük, és a hagyományostól kisebb méretű koronát alakítunk ki. A kajszinál elterjedt elnevezés mintájára nevezhetjük ezt is kompakt váza faalaknak (4. kép). Főként gyenge növekedésű fajta-alany kombinációkkal valósítható meg, 5 x 3 vagy 5 x 2,5 méretes sor- és tőtávolsággal. A mediterrán térségben, az utóbbi évtizedben sok ilyen ültetvényt létesítettek, és kedvező tapasztalatokról számolnak be. Hazánkban még nem terjedt el széles körben. Előnye az orsókoronákkal szemben, hogy nem igényel támrendszert, valamint az, hogy a nevelése és a metszése nagyon hasonlít a hagyományos váza koronáéhoz, így a dolgozók könnyen betaníthatók a műveletekre. Emellett előny az is, hogy a metszés, a gyümölcsritkítás és a szüret is a földről elvégezhető. Gondos műveléssel terméshozama hasonló, mint a karcsú orsóé, csak egy évvel később fordul termőre.
4. kép: Kompakt váza, 5 x 3 m
Az intenzitás fokozásának tehát az őszibarack-ültetvényekben is többféle módja lehetséges. A folyamatos innováció nélkülözhetetlen ezen a területen is. A karcsú orsó és a kompakt váza mellett a Tatura hazai változata is kezd kialakulni néhány vállalkozó szellemű gazda ültetvényében. A későbbiekben szeretnénk beszámolni az ezzel kapcsolatos tapasztalatokról is.
Fotó: Dr. Szalay László
Dr. Szalay László,
SZIE Kertészettudományi Kar, Gyümölcstermő Növények Tanszék, Budapest
Gyökös Imre Gergő
Szentgotthárdi Eszközkezelő és Településfejlesztő Kft.
Dr. Timon Béla
SZIE Kertészettudományi Kar, Gyümölcstermő Növények Tanszék, Budapest
