A gyümölcsök héjának felrepedése az érési időszakban sajnos több gyümölcsfajnál is előfordul, súlyos gazdasági károkat okozva számunkra. A felrepedt gyümölcsök nem értékesíthetők, a keletkezett sebeken keresztül különböző kórokozók hatolnak be a gyümölcsökbe, tovább rontva a helyzetet.
Így a szüreti szezon kezdetén érdemes egy kicsit részletesebben megvizsgálni a gyümölcsrepedés okait és kiküszöbölésének lehetőségeit.
A cseresznye a legveszélyeztetettebb
Ebben a témakörben először a cseresznyéről kell szólni, hiszen ennél a gyümölcsfajnál fordul elő leggyakrabban a gyümölcsök ilyen módon történő károsodása, és a legnagyobb bevételkiesést is ennél a fajnál okozza (1. kép).
A cseresznyefajták érési időszakában, május vége és július vége között Magyarországon sok a csapadék, és ez okozza a fő problémát. Különösen, ha előtte sokáig nem volt eső, és nem is öntöztünk. A gyökérzeten át felvett víz a gyümölcsök magas turgornyomását eredményezi. A gyümölcsök felületére jutó esővíz pedig a héjon, mint félig áteresztő hártyán át, az ozmotikus potenciálkülönbség miatt, a gyümölcsök belsejébe áramlik. A növekvő feszültség szétrepeszti a héjat.
A repedések leggyakrabban a kocsány mellett, illetve a gyümölcsök csúcsán jelentkeznek. A kocsánymélyedésben ugyanis meg tud állni a víz, a csúcson pedig a felületi feszültség miatt cseppekben gyűlik össze.
Minél érettebb, annál inkább reped
Az érés előrehaladtával fokozódik a gyümölcsök repedésre való hajlama, mert egyre növekszik a cukortartalmuk. A növekvő cukortartalom miatt egyre nagyobb az ozmotikus potenciálkülönbség a héj felülete és a gyümölcs belső része között, amikor esővíz kerül rá. A hőmérséklet is hatással van a gyümölcsrepedés mértékére.
Magasabb hőmérsékleten nagyobb a valószínűsége, ezért veszélyesebb egy nyári zápor, ami után gyorsan kisüt a nap, mint egy csendes éjszakai eső. A különböző napszakokban is eltérő a gyümölcsrepedés veszélye. A gyümölcsök turgora reggel a legnagyobb, majd a nap folyamán fokozatosan csökken, ezáltal a repedésre való hajlam is csökken.
Fajták közötti különbségek
A cseresznye fajtaleírásoknál részletezni szokták a repedésre való hajlamot, hiszen a fajták között nagy különbségek vannak. A repedésre leginkább hajlamosak a kemény húsú, „ropogós” fajták köréből kerülnek ki.
A meggyfajták közül is hajlamos néhány az esővíz okozta repedésre, de a meggyültetvényekben sokkal kisebb károkat okoz, mint a cseresznyésekben.
Hogyan tudjuk megvédeni a gyümölcsöket a repedés okozta károsodástól?
A cseresznye- és meggyültetvényekben, különösen ha repedésre hajlamos fajtáink vannak, különböző technikai megoldásokkal vagy meg kell akadályoznunk, hogy az esővíz a gyümölcsökre kerüljön, vagy eső után minél hamarabb el kell tüntetnünk a vizet a gyümölcsökről. Ez a védekezés alapja.
Emellett nagyon fontos a tenyészidőszak során a folyamatos vízellátás, öntözés, hogy ne lökésszerűen érje a fákat a lehulló csapadék vízmennyisége. A növények jó kondíciója és egészségi állapota is fontos, amit jó tápanyagellátással és növényvédelemmel kell biztosítanunk.
A növényvédelmi kezelésekkel együtt az érési időszakhoz közeledve kalcium tartalmú permetező trágyázást (kalcium-klorid, kalcium-hidroxid) is alkalmazhatunk, ami a fejlődő gyümölcsök héjának szilárdságát fokozza, ellenállóbbá téve őket a fizikai behatásokkal szemben.
Takarás
A védekezés egyik módja tehát, hogy az érési időszakban nem hagyjuk, hogy az esővíz rákerüljön a gyümölcsökre, vagyis letakarjuk az ültetvényt. Ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha a fák nem túl nagyok (2. kép).
A cseresznye viszont az egyik legnagyobb méretű fát nevelő gyümölcsfaj. Az alany helyes megválasztásával és rendszeres metszéssel viszont cseresznyéből is tudunk kisméretű fákat nevelni. Az intenzív művelési rendszerek kidolgozásához éppen a letakarhatóság, emellett pedig a hatékony kézi szedés igénye adta a fő ösztönzést.
Intenzív cseresznye- és meggyültetvényekben speciális támrendszerre kifeszített fóliatakarást alkalmaznak a szüreti időszakban, így nem kerül esővíz a gyümölcsökre. A támrendszert és a takarást szélterhelésre is méretezni kell.
Ha nem tudunk takarni
Ha nagyméretű fáink vannak, és nincs mód takarás készítésére, különböző készítmények kipermetezésével, vagy az esővíz gyors felszárításával csökkenthetjük a gyümölcsrepedés okozta károkat. Az esővel egy időben kijuttatott sóoldatok növelik a gyümölcs felületére kerülő víz ozmotikus potenciálját, így az kevésbé hatol be a gyümölcsökbe.
Erre a célra elsősorban a kalcium-klorid vált be. Az oldatot a fák koronája felett elhelyezett mikroszórófejes öntözőrendszerrel juttatják ki.
Az esővíz eltávolítása a gyümölcsökről
A gyümölcsökre került esővíz gyors eltávolítására leginkább az a módszer vált be, hogy egy helikopter köröz eső után közvetlenül az ültetvény felett, és az erős légáram lerázza a vizet a fákról. Helikoptere azonban nem minden gyümölcsös gazdának van.
Ha „házilag” szeretnénk megoldani a problémát, próbálkozhatunk azzal is, hogy egy légporlasztásos permetező gépet járatunk üresen az ültetvényben eső után. A tapasztalatok szerint elég jó hatékonysággal működik.
A cseresznyét és a meggyet sok helyen törzsrázó gépekkel szüretelik, kézenfekvő megoldásnak tűnne, hogy rázzuk le ezekkel a vizet a fákról. Az elképzelés azon bukik meg, hogy túl lassú és nehézkes, egy nagy ültetvényben nem kivitelezhető elég gyorsan, ugyanis itt a víz gyors eltávolításán van a hangsúly.
Más gyümölcsfajok
Kajszi, őszibarack, szilva, alma és körte termesztése során is találkozunk gyümölcsrepedéssel. Ezeknél a fajoknál a gyümölcsök felületére jutó csapadéknak nincs döntő jelentősége. Bár a termesztési tapasztalatok szerint egyes kajszi- és szilvafajták a gyümölcsre kerülő esővíztől is hajlamosak kirepedni (3. kép).
A tüneteket ezeknél a fajoknál főként a vízhiányos időszak utáni hirtelen csapadék, vagy vízpótlás, illetve a túl késői szüret okozza. A héj ezeknél a fajoknál is főként a kocsány mellett, és a bibepontnál reped fel. A felrepedt gyümölcsök aztán szürkepenész következtében gyorsan tönkremennek, így nemcsak friss fogyasztásra, hanem feldolgozásra is alkalmatlanná válnak.
Az egyes fajokon belül a fajták nem egyformán hajlamosak a gyümölcsrepedésre. A fajtaleírásokban ezeknél a fajoknál is megtaláljuk a gyümölcsrepedésre való hajlamot. A fajták kiválasztásánál ezt érdemes figyelembe venni.
Összefoglalás
A gyümölcsrepedés elleni védekezés alapja tehát minden gyümölcsfajnál a fák kiegyensúlyozott tápanyagellátása, jó kondícióban tartása, és a folyamatos vízadagolás az ültetvényben. Így kevésbé okoz problémát, ha egy aszályos időszak után hirtelen nagy mennyiségű vizet kapnak a fák.
Cseresznye- és meggyültetvényekben ez nem elegendő, hanem a termesztéstechnológiai folyamatba beépített egyéb védekezési eljárásokra is feltétlenül szükség van. Ezekkel vagy megakadályozzuk, hogy a csapadék a gyümölcsökre kerüljön, vagy minimálisra igyekszünk csökkenteni a felületükről a gyümölcsök belsejébe kerülő víz mennyiségét.
A képek a szerző felvételei.
