Floyd Zaiger 1926 április 26-án született az Amerikai Egyesült Államokban, a Nebraska állambeli Kennard településen. 1952-ben kapott agrármérnöki diplomát a Californiai Egyetemen, diplomamunkáját növénykórtani témából írta. Ezután néhány évig tanított a Modesto High School-ban. Feleségével, Betty-vel 1954-ben vásároltak egy azálea kertészetet, ami a növekvő család számára jövedelem kiegészítést biztosított. Ekkor kezdte el foglalkoztatni a nemesítés.
Először kis hidegigényű rododendron fajtákat kezdett el nemesíteni, majd érdeklődése a gyümölcsök felé fordult. Fred Anderson cége is alkalmazta őt két szezonban. Andersont tekintik a modern nektarinfajták megteremtőjének, aki Luther Burbanknál tanult. Burbank is híres nemesítő volt, és főként a japán típusú szilvafajták előállításában jeleskedett (legismertebb fajtái: ’Santa Rosa’, ’Burbank’).
De térjünk vissza Floyd Zaigerhez, aki a diplomája megszerzése után néhány évvel, Modestoban, saját farmján, már új őszibarackfajták nemesítésén kezdett el dolgozni, és ebben felesége Betty volt elsősorban segítségére. Fő céljuk a szüreti időszak meghosszabbítása és a korábbiaknál kisebb hidegigényű, a kaliforniai ökológiai viszonyoknak jobban megfelelő fajták előállítása volt.
Az 1960-as évek elején kapott elismerést első molyhos őszibarackfajtájuk a ’Royal Gold’ és az első nektarinfajtájuk a ’Crimson Gold’. Mindkettőt Franciaországban is elkezdték forgalmazni, és Európa szerte sokfelé telepítették.
Családi vállalkozás és nemzetközi áttörés
A Zaiger házaspárnak három gyermeke született, két fiú, Grant és Gray és egy lány, Leith Gardner, akik felnőve mindannyian szüleik nyomdokaiba léptek, és később együtt alapították meg a Zaiger’s Genetics céget. Ahogy a gyerekek fogalmaztak: a papa kereste a „minőségi gyümölcs”-öt, de kezdetben nemigen találta, főként azért, mert csak az Amerikában fellelhető, viszonylag szűk genetikai bázison dolgozott, ami főként a Spanyolországból behozott sárga húsú őszibarack genotípusokból állt.
Zaiger 1968-ban Európába látogatott, ahol azt látta, hogy a fehér húsú, kiváló ízű, molyhos és sima héjú őszibarackfajták gyümölcseit drágábban kínálják, mint a sárga húsú fajtákét. Visszatérve Modestoba elkezdett új fehér húsú fajták előállításán dolgozni, amerikai és európai piacok számára.
Munkáját új alapokra helyezte, és a világ minden tájáról begyűjtött genetikai források felhasználásával kezdett el nemesíteni. Ez persze nem ment egyik napról a másikra, ki kellett építeni a nemzetközi kapcsolatokat.
Mint tudjuk a gyümölcsfajták nemesítése sem megy rövid idő alatt, évekig tartó kemény munkát igényel. Az új nemesítési program az 1990-es évekre hozta meg első eredményeit, és a Zaiger’s Genetics fajtái ma már ott vannak a világ minden jelentős őszibarack termesztő körzetében.
Piaci igények és a modern nemesítés kihívásai
Amikor az ázsiai piacok meghódítása is terítékre került, akkor határozták el, hogy az ottani ízlésnek megfelelő, édes ízű, alacsony savtartalmú fajtákat is nemesítenek, mind a hagyományos molyhos, mind a nektarin fajták választékának bővítése érdekében, és ezzel úttörők voltak ezen a területen.
Természetesen egy csomó más követelményt is figyelembe kellett venni a nemesítés során, nem beszélve a változó divatokról. Ma a leginkább keresettek az intenzív fedőszínnel borított, tetszetős küllemű, jó ízű őszibarackfajták, amelyek jól bírják a gépi áruvá készítést és szállítást, mert lassú az utóérésük.
A piaci műveletek közben tehát kemény a húsuk, jól szállíthatók, megérve azonban a gyümölcshús megpuhul és jó ízű lesz. Itt feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a szüreti időpont és a tárolás körülményei alapvetően befolyásolják a végső eredményt, vagyis azt, hogy a vásárló milyen gyümölcsöt kap.
A lényeg az, hogy a legújabb fajták már tudják mindezt, de hosszú út vezetett idáig. A mai napig évente több ezer keresztezést végeznek a Floyd Zaiger által alapított Zaiger’s Genetics cégben. A magoncok közül évente 500-600 új ígéretes hibridet választanak ki és vizsgálnak tovább, amelyek közül végül csak 1-2 jut el addig, hogy kereskedelmi fajta lesz belőle.
Tudnunk kell azt is, hogy egy őszibarack magonc fa csak a 7., 8. évben kezd el virágozni és termést hozni, addig „juvenilis”, fiatalkori stádiumban van. Ennyit kell tehát várni, hogy a gyümölcsminőséget is tesztelni lehessen. Kezdetben csak a kaliforniai viszonyok között jól termeszthető fajták előállítása volt a cél, de a világ felé nyitás jegyében később más termesztő helyek számára alkalmas fajtákat is igyekeztek nemesíteni, és a fajtaleírásokban a genotípus hidegigénye is szerepel.
Továbbra is igaz azonban az, hogy nagyobb telepítés előtt néhány fa elültetésével meg kell győződnünk arról, hogy a fajta alkalmas-e a mi termőhelyünkön a telepítésre, mert a Kaliforniából érkező fajták többsége sajnos nálunk rendszeresen nagyon fagyérzékenynek bizonyul.
Interspecifikus hibridek és fogyasztói szemlélet
A Zaiger’s Genetics cég folyamatosan bővítette a tevékenységi körét, két-három évtizede már az őszibarackon kívül kajszival, szilvával és cseresznyével is foglalkoznak, sőt öntermékenyülő mandulafajtát is nemesítettek, melynek neve ’Independence’. A cég úttörő volt abban is, hogy a fajok közötti (iterspecifikus) keresztezéses nemesítést is elkezdték a csonthéjasok körében. Hagyományos keresztezéses nemesítést folytatnak, kb. 2000 konténeres fa található náluk, és évente 60.000 hibridet állítanak elő.
Az interspecifikus programban először a kajszi és a japán szilva keresztezésével próbálkoztak. Az egyik első új genotípus gyümölcsére valaki azt mondta, hogy olyan, mint egy dinoszaurusz tojás. Egy szemfüles amerikai faiskola rögtön le is védette ezt a nevet, és a nemesítővel megegyezve ezen a néven (‘Dinosaur Eggs’) kezdte el forgalmazni a gyümölcsöket, nemcsak Észak-, hanem Dél-Amerikában is. Később az őszibarackot is bevonták a fajok közötti nemesítési programba.
Ma már nagyon sok interspecifikus fajtájuk van, amelyek gyümölcsei világszerte megtalálhatók a polcokon. Floyd Zayger kedvence az Aprium volt, ami olyan kajszi-szilva hibrid, amiben a kajszi „vér” dominál, így inkább a kajszira hasonlít, mint a szilvára. Ma már ennek is sok fajtája van. Egy interjúban azt mondta: „Habár nem elég nagy a gyümölcse, (ő a nagyobbakat szereti), ennek a legfinomabb az íze”. Rögtön hozzátette azonban, hogy ő csak egy fogyasztó a sok közük, nem az ő véleménye és ízlése a döntő.
A nemesítés sikerének kulcsa
Nagy hibát követ el a nemesítő, ha a fogyasztók igényeit nem veszi figyelembe. A nemesítő munkája akkor eredményes, ha a termesztők és a fogyasztók is elégedettek. A termesztő akkor elégedett, ha a fajta, amit elültet jól teljesít az adott termőhelyen, és tisztes jövedelmet biztosít. A fogyasztó pedig akkor elégedett, ha kiváló minőségű és jó ízű gyümölcsöt kap.
Floyd Zaiger ezért kezdettől fogva nagy hangsúlyt fektetett a farmerekkel, a forgalmazókkal és a vásárlókkal való kapcsolattartásra. Az utóbbi fő terepe a „szerdai kóstoló túrák” elnevezésű program volt. A szüreti időszak folyamán, májustól szeptemberig, szerdánként az érdeklődők megkóstolhatták és értékelhették a régebbi és újabb fajták gyümölcseit, bírálhatták az új hibrideket.
Ezek az információk nagyon fontosak voltak a szelekció során, hiszen egy új fajta csak akkor lesz sikeres, ha a fogyasztók tetszését is elnyeri. A szerdai programokon részt vettek a termesztők, a faiskolások, a kis- és nagykereskedők, valamint azok a szakemberek is, akik a fajtákat más országokban forgalmazni kívánták.
Örökség és hazai tapasztalatok
Amerikában a Dave Wilson Faiskola forgalmazza Zaiger’s Genetics fajtáit, más földrészeken egy-egy forgalmazó céggel kötöttek szerződést, akiktől az oltványok beszerezhetők. Honlapjukon a teljes fajtaválaszték megtekinthető.
Floyd Zaiger tartalmas és hosszú életet élt, 94 éves korában, 2020 június 2-án hunyt el Modesto-ban. A gyümölcsnemesítők a világ minden táján tanító mesterüknek tekintik. Munkásságát a családi cége folytatja nagy lelkesedéssel.
Magyarországon is megjelentek a Zaiger’s Genetics cég által nemsített fajták, közülük kettőt a cikkhez mellékelt fotón is bemutatunk. A Rich Lady (1. kép) őszibarackfajta és Big Top (2. kép) nektarinfajta gyümölcsminőség szempontjából nagyon ígéretesek, de a legfagyérzékenyebb fajták közé tartoznak. Termesztésbe vonásukkal tehát nagyon körültekintően kell eljárni.
A képek a szerző felvételei.
