Ősszel a gyümölcsfák lehullatják leveleiket és téli nyugalomba vonulnak. Előtte azonban a levelek tápanyagkészlete a fás részekbe vándorol. A télre való felkészüléshez és a következő tavaszi kihajtáshoz ez a tápanyagkészlet döntő fontosságú.
A tavaszi ébredéshez sok tápanyag kell
A gyümölcsfák tavaszi ébredésük után virágba borulnak, majd a megporzott és termékenyült virágokból elkezdődik a gyümölcsök, termések kialakulása. Ezek a generatív fejlődési folyamatok sok tápanyagot, energiát igényelnek, amelyeket a fák döntően a szervezetükben télire betárolt tartalékokból biztosítanak. Mint látni fogjuk, a gyümölcsfajok között azért nagy különbségek vannak abból a szempontból, hogy mennyire vannak ráutalva ezekre a télire betárolt tápanyagokra.
Csonthéjasok
Kezdjük a csonthéjasokkal. Ide tartozik a mandula is mostani vizsgálódásunk szempontjából, hiszen az is botanikailag csonthájas gyümölcsfaj, ráadásul a legkorábban virágzó. Ezen kívül a kajszi, az őszibarack, a szilva, a cseresznye és a meggy tartozik még ebbe a csoportba. Tavasszal a csonthéjasok virágzási időszakában még hideg a talaj, a gyökerek még nem kezdtek el igazán dolgozni, nincs jelentős tápelem fölvétel a talajból. Ha lenne is, még nincsenek levelek, amelyek a tápanyagokat szerves anyagokká alakíthatnák.
A virágnyílás ugyanis a csonthéjasoknál megelőzi a hajtások, levelek képződését. A virágaik a vesszők oldalán lévő valódi virágrügyekből alakulnak ki. Ezek a gyümölcsfák még virágzás után, amikor kis gyümölcskezdemények vannak a fán, akkor is szinte teljes egészében a betárolt tápanyagokra vannak utalva. Egészen addig, ameddig a hajtások elkezdenek fejlődni, levelek képződnek, és a talaj is fölmelegszik annyira, hogy a gyökerek tápelemfölvétele elkezdődhessen. Így szép lassan friss tápanyagokhoz jut a növény, a levelek asszimilációs tevékenysége révén fokozatosan egyre jobban ellátja magát szerves anyagokkal, energiával.
Almatermésűek
Az almatermésűeknél egy picit más a helyzet, mert a virágzataik vegyes rügyekből képződnek, és minden virágzatot apró levelek vesznek körül. Ezek levélfelülete azonban nagyon kicsi, koránt sem tudnak annyi asszimilátumot termelni, amennyire a fának ebben az időszakban szüksége van. Az alma, a körte, a birs és a naspolya számára is fontosak tehát a télire betárolt tápanyagok a tavaszi meginduláshoz.
A csonthéjasoktól később virágoznak, ebben az időszakban már kedvezőbbek a feltételek a tavaszi gyökérfejlődéshez. Így fokozatosan, de főként csak az elvirágzás után egyre inkább a frissen a talajból felvett tápelemek látják el a fa szükségleteit.
Héjas termésűek
A diófák tavasszal hajtásfejlődéssel indítanak, majd amikor már elég tekintélyes mennyiségű lomb van a fákon, akkor kezdődik az egyes hajtásokon a hím virágzatok és a női virágok kialakulása. A nővirágok vegyes rügyekből képződnek. A hajtások tavaszi indulásához van tehát elsősorban szükségük a diófáknak a tartalékolt tápanyagokra. Virágzáskor és terméskötődéskor már a friss levelek aktívan dolgoznak, a talajból felvett tápelemek egyre fontosabbá válnak a fa ellátásában.
A szelídgesztenye a hazai gyümölcsfajok közül a legkésőbben virágzó faj. A tavaszi hajtásfejlődés, kilombosodás itt sem tud elkezdődni a télire betárolt tápanyagok nélkül, de a virágzási időszakban ezekre már nincs szükség. A szelídgesztenye fák nálunk június végén-július elején virágoznak. Hím barkáik nagyon látványosak, nektárt is termelnek, a kevésbé látványos nővirágok vegyes rügyekből alakulnak ki. A virágzáshoz és a terméskötéshez szükséges szerves anyagokat az ekkor már bőségesen rendelkezésre álló lombozat asszimilációs tevékenysége biztosítja.
Minden áttelelő szerv részt vesz a tárolásban
Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy gyümölcsfáink tavaszi fejlődése nem tud megkezdődni a télre betárolt tápanyagkészlet, energiatartalék nélkül. Hol és milyen formában tárolják ezeket? A vizsgálatok szerint az összes áttelelő szerv részt vesz ebben. A gyökérzet, a törzs, az ágrendszer, a gallyak, a vesszők és a rügyek egyaránt fontos szerepet töltenek be a tápanyagok tartalékolásában.
Az egyes növényi részek szöveteiben ásványi elemek és szerves anyagok halmozódnak föl. A tápelemek között a makroelemek (N, P, K, Mg, Ca, S) és a mikroelemek (Fe, B, Zn, Mn, Cu, Mo) egyaránt megtalálhatók. A szerves anyagok közül különféle cukor- és keményítő formák raktározódnak.
A levelek késő őszig dolgoznak, segítsük a munkájukat
Az ősz közeledtével a talajból felvett tápelemek és a levelek által készített szerves anyagok egyre nagyobb mennyiségben kerülnek be tehát a fák áttelelő szerveibe. Ez nemcsak a tavaszi meginduláshoz kell, hanem ahhoz is, hogy az áttelelő szervek megfelelő fagytűrése kialakuljon. A tenyészidőszak vége felé ezért nagyon fontos, hogy minél tovább maradjon aktívan dolgozó levélzet a fákon, egészen a tartós fagyok beálltáig, a természetes lombhullás időszakáig. Emellett folyamatos tápanyag- és vízellátásra is szükségük van ebben az időszakban ugyanúgy, mint a tenyészidőszak korábbi részében.
Fontos tehát, hogy a nyár végén és ősszel is tápláljuk a fákat, és öntözzük is őket, ha nincs elegendő csapadék. A gyümölcsfák táplálása, a tápanyagok kijuttatása évente végzett levélvizsgálatok és két-három évente végzett talajvizsgálatok eredményei alapján, gondosan elkészített tervek alapján történik az ültetvényekben. A szükséges tápelemeket szerves trágyák és műtrágyák formájában juttatjuk a talajba. A tápanyagok kijuttatásánál figyelembe kell venni a talaj- és klímaadottságokat, a növények igényeit és az egyes tápelemek mozgási sebességét az adott talajtípusban.
A talajban gyorsan mozgó elemeket, például a nitrogént több részletben juttatjuk ki az év során. A tápanyagok adagolását nem szabad túlzásba sem vinni. A talaj kiegyensúlyozott tápelemtartalmát kell biztosítani. Az egész tenyészidőszak alatt használhatunk lombtrágyákat kiegészítésképpen, és ezek még ősszel is fontos szerepet töltenek be a tápanyagellátásban. Az őszi és téli alma és körtefajták ültetvényeiben még a szüret után is érdemes lombtrágyázást alkalmazni a télre való felkészülés segítésére. Ilyenkor a makroelemeken kívül a mikroelemekre is nagy szükség van, közülük is elsősorban a bórra.
A fák levelei késő őszig végzik a dolgukat, asszimilálnak. A tél beállta előtt aztán a szerves és szervetlen tápanyagaik fokozatosan a vesszőkbe, fás részekbe vándorolnak, klorofilltartalmuk lebomlik, majd lehullanak. Nagyon káros, ha a leveleket károsító betegségek vagy kártevők korai lombhullást okoznak (1. kép). Ezek ellen gondos növényvédelmi technológiával védekezni kell. Korai lombhullás esetén a fa nem tud fölkészülni a télre és a következő tavaszi indulásra.
A kép a szerző felvétele.
