Utoljára március elején foglalkoztunk ezzel a növénykultúrával itt a „Határszemle” rovatban, sok minden történt azóta kint a repcetáblákon. Mivel az általam látogatott repceterületek az Alföldön találhatók, így a leírtak az ott kialakult viszonyokat mutatják, az ország más területein ettől eltérő tapasztalatok is születhettek.
Ha általánosságban nézzük, alighanem egyetértenek velem abban a repcetermesztők, hogy egyáltalán nem volt egyszerű ez a tavaszi szezon. Ami nehézzé tette, az a rovarkártevők elleni, a szokásosnál is problémásabb védekezés.
Szárat károsító ormányosok
A repceszárat károsító ormányosok esetében két fajról kell megemlékeznünk, a repceszár-ormányosról, és a nagy repceormányosról. Ezek hőmérsékleti igénye más, ezért tavasszal eltérő körülmények között válnak aktívvá. Azonban ez az idei évben nem mutatkozott meg markánsan, körülbelül azonos időszakban „érkeztek” meg a repcetáblákra, nagyon korán, már február közepe táján. Az akkor tapasztalható felmelegedés miatt korán aktívakká váltak, ennek volt köszönhető szokatlanul korai megjelenésük, amire mondhatjuk, hogy betelepedésüknek ez volt az első hulláma. A márciusi lehűlés miatt ez megtorpant ugyan, azonban a hónap utolsó dekádjában, a megkezdődő felmelegedés hatására egy újabb hullámnak lehettünk tanúi. Mindennek a következménye korán megkezdődő, hosszan elhúzódó tojásrakás lett. Az első lerakott tojásokat már március első napjaiban megtalálhattuk az állományokban, de március végére ennek mértéke már tömegessé vált (1. kép).
A kártevők elleni védekezés a fentiek miatt a szokásosnál is nagyobb kihívásokat tartogatott. Sok repcetermesztő nem védekezett az első, februári betelepedési hullám időszakában, mivel a fő betelepedési időszak általában későbbre esik, így kivárt. Márciusban viszont a körülmények kedvezőtlenül alakultak mind a növényvédelmi munkák, mind a kártevők aktivitása szempontjából, így sok helyen az első kezelések a hónap végére tolódtak. Akkorra azonban ezek már megkéstek, ezért később nagyon magas lárvaszámra bukkanhattunk a felvágott repceszárakban (2. kép), az oldalhajtásokban, de még az alsó levelek levélnyelében is.
Azonban a februári kezelés sem jelentett biztos sikert. Konkrét példával szemléltetve, olyan gazdálkodónál is jelentős kártétel alakult ki, aki már februárban védekezett egy piretroid, majd március végén egy szerves-foszforsav hatóanyagú készítménnyel, amelyet április legelején egy neonikotinoid+piretroid kombináció követett. Talán ez a jól felépített, de csak részleges hatást elérő technológia jól szemlélteti, hogy mennyire nehéz volt az idei évben eredményesen védekezni a szárat károsító ormányosok ellen.
A bimbókat és a virágzatot károsító kártevők
A fentiekhez hasonló nehézségeket hozott a bimbókat és a virágzatot károsító repcefénybogarak, valamint a virágzatot és a becőket károsító repcebecő-ormányos és repcebecő-szúnyog elleni védekezés.
A repcefénybogarak nagyobb tömegben való megjelenése már március végén megfigyelhető volt (3. kép), de ezeket a kártevőket nagyon gyorsan követték a repcebecő-ormányosok (4. kép) is.
Együttes kártételük nyomán már április elején tömegesen találhattunk károsított, a megtermékenyülés esélyét kizáró mértékben sérült bimbókat. Ezek a kártevők a teljes virágzási időszakban jelen voltak az állományokban, a táblaszegélyeken hozzájuk már április végén csatlakoztak a bundásbogarak (5. kép) is. Ennek következménye a virágok tömeges sérülése volt, amely biztosan hatással volt a megtermékenyülésre.
Mivel a repcebecő-ormányosok hosszan tartó, helyenként tömeges betelepedése mellett a repcefénybogarak is állandóan jelen voltak az állományokban, többszöri védekezésre volt szükség a virágzás időszakában. Nem volt ritka a két-, sőt háromszori beavatkozás sem. Azokon a területeken, ahol ezt elmulasztották, máris jól látható a fejlődő becők torzulása (6. kép), sőt, kezdődő felnyílása (7. kép), ami a bennük fejlődő lárváknak köszönhető.
Bár én magam egyetlen alkalommal sem találtam a növényeken repcebecő-szúnyogot, most mégis tömegesen találni a becők felnyitása után a lárváiból. E kártevő ellen nehéz célzottan védekezni, mert bár elérhető a fogására szolgáló csapda, problémás az egyedszámuk megállapítása, azonban a repcebecő-ormányosok elleni védekezések általában kellően hatékonyan védenek a kártételével szemben. Jelenleg a becők torzulását én egyértelműen e kártevőnek tudom be, az általam vizsgált tünetes becők mindegyikében tömegesen vannak jelen a lárvák, egyben akár több tucatnyi is (8. kép).
Oldalágképzés, virágzás, terméskötődés
Az alföldi régió csapadékellátottsága az őszi időszak óta igen rossz volt, ami nyomott hagyott a repceállományok fejlődésén, többnyire gyengén fejlett állományokat láthattunk a tél végén. A becőt hozó oldalhajtások képzése a megszokottól elmaradt, ez helyenként – az állományokat messziről szemlélve – jól látható, nem alakult ki a tömött növényállománynak köszönhető homogén kép (9. kép). Ez mindenképpen kedvezőtlen előjel a hozam szempontjából. Ami viszont kedvező, hogy az időjárási viszonyoknak köszönhetően a repce virágzása hosszan tartó volt, ami viszont ad okot némi a bizakodásra. A terméskötődés mindennek ellenére egyes területeken hagy kívánnivalót maga után. A főhajtásokat nézve sok az üres, be nem kötött virágnyél (10. kép). Ennek okai biztosan összetettek, rovarkártétel ugyanúgy állhat a hátterében, mint az optimálistól messze elmaradó csapadékellátottság, az ennek következtében kialakuló tápanyagfelvételi zavarok, de akár a stresszhatások által kiváltott élettani okok is.
Az eltérően alakuló csapadékviszonyok miatt fejlettségben, állapotukat tekintve biztosan nagy különbségek alakultak ki a repceállományok között országos viszonylatban. Nagyon vegyes a kép, ezért nehéz most termésre vonatkozó becsléseket tenni, azonban az sejthető, hogy hozam tekintetében nem lesz ez egy jó, „repcés” évjárat.