A gabonavírusok kalászos gabonáinkat a tenyészidőszak egésze alatt fenyegető kórokozók, amelyek jelentőségét gyakran alábecsüljük. Azonban a fertőzésükben rejlő komoly kártételi potenciál miatt érdemes felkészülni az ellenük történő védekezésre.
Miért most?
Talán sokakban merül fel most ez a kérdés, miért kell most beszélnünk a gabonavírusokról, amikor még éppen csak beértünk az őszi gabonák vetésidejébe? A válasz erre az, hogy a legfontosabb vírusos megbetegedések ellen kizárólag megelőző jelleggel, az őszi időszakban tudunk csak védekezni. A növények megfertőződését követően már semmilyen lehetőségünk sincs arra, hogy a betegség lefolyását lassítsuk, vagy megállítsuk.
Legfontosabb gabonavírusaink
Bár a kalászosokat sok vírusos megbetegedés fenyegeti, közülük kettőt érdemes kiemelni, az árpa sárga törpülés vírusát (BYDV), valamint a búza törpülés vírusát (WDV). Ezek tünetei nagy hasonlóságot mutatnak, ezek a sárguló, barnuló, merev, „sündisznószerűen” álló levelek (1. kép), a törpenövés, a fertőzött növények növekedésben való elmaradása az egészséges társaikhoz képest. Mindkét vírusos megbetegedés esetében igaz, hogy sem vetőmaggal, sem mechanikai úton nem terjednek, mindkettő esetében vírusvektorra van szükség a fertőzéshez. Az árpa sárga törpülés vírusa esetében ezt a szerepet egyes levéltetűfajok (2. kép), míg a búza törpülés vírusa esetében kabócafajok (3. kép) töltik be.
A vírusfertőzés okozta terméskiesés oka, hogy a fertőzött növények növekedése, fejlődése általában elmarad az egészséges növényekétől, nem mennek szárba, kalászt nem nevelnek. Attól függően, hogy a növény fertőzése milyen szintű, valamint, hogy a fertőzés mikor történt meg, képződhet ugyan kalász, azonban az terméketlen marad, szemet nem nevel. Egy erős vírusfertőzés esetén ez a terméskiesés komoly mértéket is elérhet, nem véletlen, hogy a gazdálkodók sok esetben inkább kiművelik az erősen fertőzött állományt (4. kép), látva, hogy érdemi termésre nem számíthatnak róla.
A vírusfertőzés tünetei sok esetben a tavaszi időszakban mutatkoznak egyértelműen, azonban felismerésüket több tényező is nehezíti. Ilyen például, hogy a szinte már rendszeresnek mondható tavaszi vízhiányban kialakuló élettani tünetek eleinte nagyban hasonlítanak a vírusos megbetegedéseket is jellemző jegyekhez. A lényeges különbség az, hogy míg az élettani tüneteket mutató növények szárbaindulnak és kalászt nevelnek, a vírusfertőzött töveknél ez az esetek nagyobb részében nem történik meg.
Miért fokozódik a vírusfertőzés kockázata?
Adódik a kérdés, hogy miért nőhet a fentiekben említett vírusos megbetegedések kockázata, így jelentősége? Ennek okai leginkább a gabonatermesztés környezeti körülményeinek változásában keresendők. Az egyre hosszabb, melegebb őszi időszak, a keményebb fagyok mind későbbre tolódása lehetővé teszi a vírusvektorok, a levéltetvek és kabócák hosszan tartó aktivitását, egyben megnyújtja azt az időszakot, amikor a vírusátadás megtörténhet. Ugyanebből az okból növeli az állomány fertőződésének veszélyét a korai, szeptemberi vetésidő.
Az egyre melegebbé és szárazabbá váló évjáratok egyúttal segítik a vírusvektorok, különösen a kabócafélék felszaporodását. Visszaemlékezve a tavalyi őszi állapotokra, tömegesen találkozhattunk e kártevőkkel a gabonatáblákat járva, de az idei évben a kukoricavetésekben is óriási számban voltak jelen a tenyészidőszak szinte egészében. Legnagyobb egyedszámukat a nyár végi, kora őszi időszakra érik el, amikor tömegesen jelenhetnek meg a fiatal vetésekben.
A vírusfertőzéssel szembeni védekezési lehetőségek
A gabonaállományok vírusfertőzésének elkerülése érdekében szükség lehet a termesztéstechnológia jól megszokott elemeinek változtatására. Ez máris zajlik, hiszen az árpaállományok időnként igen súlyos megbetegedését látva sok gazdálkodó már nem az őszi árpával kezdi a vetést, hanem azt későbbre tolva kerüli el a fertőzést. Ez a megoldás az őszi búza esetében is jó választás lehet, ami nem késői vetést jelent, hanem a túlságosan korai elkerülését. De, ugyanígy változtatnunk kell azon a berögződésen, amely szerint őszi gabonába ősszel már nem megyünk permetezőgéppel. Ezt mind az őszi gyomirtások elvégzése, mind a vírusvektorok elleni védekezés miatt is újra kell gondolnunk. Ez a folyamat egyébként máris zajlik, egyre több alkalommal találkozhatunk az őszi gabonatáblákon dolgozó permetezőgépekkel.
A gabonavírusok elleni védekezés a környező táblákon található gabona árvakelések megszüntetésével kezdődik. Ezek lehetőséget adnak a vírusvektor szervezetek fennmaradására, egyben vírusforrásként is szolgálnak. Időnként erős vírusfertőzést tapasztalhatunk az árvakeléseken (5. kép) is, amelyről a vektorok biztosan át fogják vinni a vetett területekre is ezeket a kórokozókat.
Állományunk megbetegedését kizárólag a vírusok továbbításában szerepet játszó vírusvektorok elleni védekezéssel tudjuk megakadályozni. Erre ma állománykezelő készítmények állnak csupán a rendelkezésünkre, ugyanis a múltban alkalmazott neonikotinoid hatanyagokkal végzett rovarölő csávázással szemben, a most ilyen célra engedélyezett készítményeknek nincs hatásuk a vírusvektorok egyikére sem. A felhasznált állománypermetező szerek esetében a legjobb választás a hosszabb hatástartammal rendelkező, gyomorméreg-hatással is rendelkező termék kijuttatása. Ezen túl a mikrokapszulázott, így megnyújtott hatástartamú kontakt, piretroid hatóanyagok is eredményesen alkalmazhatók, de a legegyszerűbb készítmények is kellően hatásosak.
A hatékony védelem kulcskérdése a védekezés időzítése, amit alapvetően az évjárati hatások határoznak meg. A vektorszervezetek betelepedése már nagyon korán, a vetett állomány néhány leveles korában megkezdődik és egészen addig folytatódik, ameddig azt az időjárási körülmények lehetővé teszik. Ezért egy korai rovarölőszeres kezeléssel mindenképpen érdemes számolnunk, azonban, ha hosszan tartó meleg és fagymentes időjárási körülmények alakulnak ki, nem ördögtől való annak esetleges későbbi megismétlése sem.
Többször merül fel a kérdés, hogy elegendő-e az őszi gyomirtási körrel együttesen elvégzett, egyszeri rovarölő szeres kezelés? Mivel a jelenleg széles körben alkalmazott őszi gyomirtó készítmények kijuttatási ideje a kultúrnövény 1-5 leveles állapota közé esik, egy gyomirtással együttesen elvégzett vírusvektorok elleni kezelés egy korai beavatkozásnak tekinthető. Ez önmagában kevés lehet a vírusfertőzés megakadályozására, amennyiben az időjárási körülmények kedveznek a levéltetveknek és kabócáknak.
Keressük a kártevőket!
A rovarölő szeres kezelések időzítésének tervezésekor érdemes belenézni az állományunkba, hogy kialakulhasson egy kép bennünk annak vírusvektorokkal való fertőzöttségéről. Sajnos, nem lesz könnyű dolgunk, ugyanis a levéltetvek megtalálása nem minden esetben egyszerű vállalkozás, e korai fertőzésüknek ugyanis nincsenek látványos tünetei. Ezért nem kerülhető meg a növények lombozatának tüzetesebb vizsgálata, ami egyszerre jelenti a levél színén és fonákán történő keresgélést.
A kabócák felkutatása talán könnyebbnek mondható. Azok ugyanis könnyen megriadnak, ami felugrásukhoz, felrepülésükhöz vezet, így az állományban járva a menekülő kabócák mennyiségét látva, ha nem is pontos, de jó megközelítésű tapasztalatot szerezhetünk a területen lévő egyedszámról. De, a növényeket vizsgálva is szerezhetünk benyomást a terület kabócákkal való fertőződéséről. Azok táplálkozása miatt ugyanis a leveleken apró, kivilágosodó foltok jelennek meg (6. kép), amelyek egy szint felett figyelmeztető jelként kell hogy szolgáljanak. Ha fürgeségük miatt nem is sikerül felmérni e kártevők jelenlétének mértékét, a lombozaton látható árulkodó jelek, ha közvetett módon is, de utalnak erre.
A gabonavírusokat terjesztő vektorszervezetek elleni védekezés nem tartozik a nehezen kivitelezhető növényvédelmi beavatkozások közé. Jól időzíthető, a talajállapotoktól függően könnyen végrehajtható, nem támaszt speciális igényeket a kijuttatástechnika terén, a felhasználható készítmények költsége viszonylag alacsony. Csak egy kis odafigyelés szükséges az eredményes védekezéshez, a jó gazda gondossága.
