Az őszi vetésű kalászos gabonák számára a március 3. dekádjában beköszöntött napos idő a vele járó felmelegedéssel együtt elhozta végre a tavaszt. Megindulhat mind a gabonák, mind pedig az őket támadó fertőző eredetű betegségek kórokozói számára a vegetációs időszak. Ahogy az már lenni szokott, az idei tavasz sem múlik el növénykórtani problémák nélkül, bár ezek jelentős része eltér az előző években megszokottaktól.
A korábbi években kora tavasszal a vegetációs időszak indulásának idején még a „száraz” évjáratokban is eleinte némi víztöbblet és felesleges nedvesség határozta meg mind a kultúrnövények, mind pedig a rajtuk élősködő parazita kórokozók életfeltételeit. Ennek megfelelően általában a nedvesség igényesebb szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici) volt korábban a domináns a búzaállományokban ebben az időszakban. Jelenleg ez a kórokozó részben a folyamatos szárazság, részben a búzaállományok döntően alulfejlett állapota miatt meglehetősen ritka. A búza sárga rozsdája (Puccinia striiformis) és levélrozsdája (Puccinia recondita) még ennél is ritkább, populációjuk mérete az észlelési szint alatt marad.
Hasonló a helyzet az őszi árpa vetésekben is, bár itt jóval kisebb az alulfejlett állományok aránya országszerte. A korábbi években megszokott volt az árpa barna levélfoltosságának (Bipolaris sorokiniana) dominanciája a kora tavaszi időszakban. Jelenleg ez a nedvességigényes, bár alapvetően szinte minden környezeti állapotot túlélő kórokozó sokkalta ritkább az árpaállományokban, mint azt el lehetne várni a korábbi évek tapasztalatai alapján.
Mielőtt még a gabonatermesztésben érdekelt gazdák megnyugodva hátradőlhetnének, nem árt, ha vigyázó szemüket azért rajta tartják a gabonavetések lombozatán. Ugyanis a gyakran napos, de nagyon vízhiányos időjárás mindkét kultúrában erőteljesen segítette a lisztharmat (Blumeria graminis) erőteljes felszaporodását. A kórokozó számára a nagy napi hőingadozások okozta hajnali dér, harmat sok esetben elegendőnek bizonyult, míg a sok napsütés hatékonyan növelte a konídium termelését. Jelen időszakban mind az őszi búza, mind pedig az őszi árpa esetében a lisztharmat az a kórokozó, amely domináns a kalászos állományok lombozatán. A lisztharmat telepek eléggé nagy hányada aktív, sporulál, így a fertőzés további terjedésére is számítani lehet.
A lisztharmat jelenléténél sokkal nagyobb probléma is leselkedik a kalászosokra. Az ősz óta tartó száraz időjárás a gabonák növekedését és fejlődését lelassította és már most ott tartanak sokfelé a növények, hogy a vegetációs szezon elején víz hiányában sok tápelemet nem tudnak felvenni. Az erős napsütés ráadásul olyan kedvezőtlen élettani folyamatokat is elindít ilyenkor, amelyek ellen a növényeknek védekezniük kell. Ez kellő mikroelem (réz, cink, mangán) ellátottság birtokában észrevétlenül végbe is megy, de ennek hiányában a kalászosok lombozata súlyosan károsodhat.
Az élettani eredetű levélfoltosságokat nem szabad összekeverni azokkal a levélfoltosságokkal, amelyeket különböző kórokozók, többnyire parazita gombák okoznak. Az élettani foltosságok esetében minden esetben felfedezhető a foltok megjelenésében valamilyen rendszer. Legtöbbször az élettani eredetű foltosságok apró, vizenyős pöttyök formájában jelentkeznek vagy a levél csúcsánál, vagy – főképp széles levelű fajták esetében – a levél hajlatánál. Ezek a pici, vizenyős foltok később elhalnak, beszáradnak, kiterjedésük is megnövekszik és végül a levél részlegesen, vagy teljesen elhal. A foltok elhelyezkedésének rendszere, ennek felismerése döntő az élettani levélfoltosságok azonosításában.
Az élettani levélfoltosságok észlelése után nem szabad fungiciddel védekezni. A már eleve stresszes helyzetben levő növényeket ne stresszeljük még tovább felesleges kemikáliákkal. Ugyanakkor szilárd halmazállapotú műtrágyák használatával sem lehet elérni ilyenkor eredményt, hiszen víz hiányában nem tudják a növények a számukra most nagyon fontos hatóanyagokat felvenni. A lombtrágyázás ilyenkor jó megoldás, de ha lehet, ne adjuk ki a maximális dózist. Kisebb mennyiségben, alacsonyabb koncentrációban a kalászosok jobban fel tudják venni a kijuttatott tápelemeket a „sómérgezés” veszélye nélkül. Egyidőben adott gabonatápoldat alkalmazásával az apró, vizes pötty alakú tünetek még meg is gyógyulhatnak. A már elhalt, beszáradt foltok gyógyulására, visszazöldülésére ugyanakkor ne számítsunk.
Hertelendy Péter
Her-Ba Kft.
