Decemberi helyzetjelentés a repcetáblákról

Jelenleg nincs, aki megmondhatná, az elvetett repceterületek mekkora hányadán követi majd a vetést betakarítás is. Már eddig is sok repcetáblán művelték ki az állományt, de sok olyan van még, amelyre máris azt mondja a gazdája, hogy csak tavaszig lesz repceföld, más kerül majd bele.

Problémák a tőállománnyal

A kora őszi időszak az ország jelentős részén száraz volt, egyszerűen nem érkezett annyi csapadék, amely lehetővé tette volna az egyenletes kelést. Ráadásul a száraz viszonyok közepette nagyon nehéz volt ideális magágyat készíteni. Ez sok helyen nem is sikerült, foltokban rögös, hantos magágyba került a mag, ahol, ha meg is csírázott, a vízhiány miatt „alászáradt”, a csíra elhalt. Ezért most sok ligetes, csupasz foltokkal tarkított táblát láthatunk (1. kép), amelyen nagyon heterogén repceállomány mutatkozik. Persze, vannak elfogadható, sőt jó képet mutató területek is, de sajnos, arányaiban kevesebb van belőlük, mint a problémásokból. Az azért ad némi reményt, hogy a repce kifejezetten jól tolerálja a tág térállást, még az elvárttól valamelyest ritkább állomány is képes elfogadható termést hozni. Azonban csodákra ez a kedvező tulajdonsága sem képes.

Gyomosodás

A száraz nyári időjárásunk miatt a tarlókezelések nem voltak igazán eredményesek, nehéz volt csírázásra bírni a gabonatarlókon elhullott magokat. Ezért azok az utóvetemény repcében tömegesen keltek, ahol sokszor nem is volt elegendő egyetlen, egyszikűirtóval elvégzett állománykezelés arra, hogy megoldja az árvakelésű gabona okozta problémát. Jelenleg vegyes a kép, látni olyan területeket, ahol eredményes volt a gyomirtás, látni olyanokat, amelyeken még nem dőlt el, végül mennyire lesz hatékony a gyomirtásunk (2. kép), de látni olyanokat is, ahol mindez már eldőlt, és tudjuk, nem voltunk sikeresek (3. kép).

Az utóbbi években egyre fokozódó probléma a melegigényes kétszikű gyomnövények tömeges őszi kelése. Ez az idei évben is megtörtént, egészen elborzasztó gyomosodást is látni egyes táblákon (4. kép). Talán még az is elmondható, hogy minden repcetáblán látni most már barnuló, elfagyott, az állományból kiemelkedő csattanó maszlag, fehér vagy pokolvar libatop, disznóparéj egyedeket, a kérdés csak az, hogy csupán néhány van belőlük, vagy pedig tömegesen vannak jelen. Jelenleg ezeknek már inkább csak esztétikai jelentőségük van, azonban a kártételük már megtörtént (5. kép).

Természetesen jelen vannak a repceállományokban az ősszel kikelt, az állománnyal együtt áttelelő gyomnövények, így pl. a tyúkhúr (6. kép), a zsomborfélék, a pipacs, a szarkaláb fajok. A kiritkult, tőhiányos repcetáblákon ezek a gyomnövények zavartalanul fognak fejlődni, és kora tavasszal komolyan gátolhatják majd a kultúrnövény fejlődését. Sajnos ez sem újkeletű probléma, egyre nagyobb területen okoznak gondot ezek a gyomnövények.

Rovarkártevők

Az ősz a repcetáblákon a gyomosodáson túl többnyire a rovarkártevőkről szól. A saját tapasztalataim szerint ebben az őszi szezonban a szokásosnál kisebb problémát okoztak a bolhakártevők, de a repcedarázs álhernyói is. Érkeztek ugyan hírek arról, hogy egyes termőtájakon tapasztalható volt e kártevők súlyosabb kártétele, de az általam látott területekre ez nem volt jellemző. A kissé hűvösebb időjárási körülmények, amelyek az előbb említett kártevők károsítását visszafogták, ugyanakkor elősegítették a kis káposztalégy kártételét. Ez a kártevőnk ugyanis inkább ezeket a körülményeket kedveli. Szinte minden táblán láthatunk több kevesebb növekedésében elmaradt, fejletlen, liluló, antociános tüneteket mutató növényt (7. kép), azonban szerencsére tömeges kártételről eben az esetben sem beszélhetünk. Ezeket közelebbről megvizsgálva sérült, kisebb nagyobb mértékben elpusztított gyökérzetet találunk. Szerencsére a növények többségén a megfelelő talajnedvesség miatt megkezdődött a gyökérzet regenerálódása, friss, világos gyökérkezdeményeket találunk a megmaradó gyökércsonkokon (8. kép).

Élettani eredetű tünetek

A levelek elszíneződése, az enyhén vagy erősebben jelentkező „lilulás” egyre több repcetáblán figyelhető meg, amelyeken ez a tünet nem korlátozódik néhány növényre, hanem nagyobb foltokban mutatkozik (9. kép). Bár nem lehet kizárni, hogy néhány esetben ezeket a tüneteket is káposztalégy-kártétel okozná, azonban mégis inkább élettani okokra vezethető vissza a megjelenésük. Állhat mögötte relatív tápanyaghiány, jellemzően a nitrogéné vagy a foszforé, de utalhat talajtömörödöttségre, vagy a talaj vízzel való telítettségére is. Azt, hogy rovarkártétel, vagy élettani okok állnak a háttérben, nagyon könnyen kideríthetjük. Felhúzva néhány, tünetet mutató növényt, meggyőződhetünk arról, hogy sérült-e a gyökérzetük, vagy sem. Sőt, fel sem kell húzni a növényeket! Ha azok egy kisebb húzásra nem jönnek ki a talajból, hanem egyértelműen érezzük a gyökérzet kiváltotta ellenállást, ne is cibáljuk tovább, sértetlen a tő, nincs káposztalégy-kártétel.

Visszatekintve az őszi időszakra, ismét megerősítést nyert, hogy a repcetermesztés kulcskérdése, hogy „ki tudjuk-e keltetni” az elvetett magot. Ehhez rendelkezésünkre állnak már kiváló talajművelő eszközök és technológiák, amelyekkel víztakarékos módon készíthetünk magágyat, de ez önmagában kevés a sikerhez. Ha a nyár végén eleve vízhiányosak a talajaink, akkor ezekkel az eszközökkel sem tudunk csodát tenni. Ha pedig ilyen körülmények között még a nyárvégi-őszi csapadék sem jön kellő mennyiségben, vagy megfelelő eloszlásban, akkor kérdésessé válik a repcevetés sorsa. Mint ahogyan ez az idei őszön is történt!