Az összegzésből, ami a szántóföldi növények idei évi történéseit veszi számba, nem maradhat ki egyik legfontosabb növénykultúránk, a napraforgó sem. Érdemes visszatekinteni, mi minden történt a napraforgótáblákon az idei évben.
Azonban, mielőtt ebbe belekezdenénk, engedjen meg a kedves Olvasó egy kis kitérőt, amit az egyik korábbi, a kukoricával foglalkozó cikk tapasztalatai alapján tartok szükségesnek. Az Agrofórum felületén megjelenő anyagaim kizárólag a saját tapasztalataim, az általam bejárt területeken látottak alapján íródnak. Éppen ezért azok nem országos kitekintésűek, főként a Dél-Alföldön tapasztaltakat mutatják. A cikkek minden esetben a legjobb szakmai meggyőződésem alapján születnek, azt tartalmazzák, amit mezőgazdászként és növényvédősként az adott témában fontosnak tartok megemlíteni, kiemelni. Természetesen az ország más területein születhetnek más tapasztalatok, amelyekből eltérő következtetések vonhatók le. Ezek megtárgyalására, akár szakmai vita lefolytatására egyes közösségi médiafelületek, ahol a cikkek ugyancsak hozzáférhetők, lehetőséget teremtenek. Azonban, az ilyen beszélgetésnek a szakmáról, a tapasztalatok kicseréléséről kell szólnia és nem a személyeskedésről. Mert a „szakmázás” mindannyiunk hasznára lehet, a szimpla személyeskedés azonban nem.
A szezonkezdet
A napraforgónál is igaz volt, amit a kukorica esetében már leírtam, hogy kevés művelettel, de jó minőségű magágyak készültek az idei tavaszon. A porosodás miatt a lecserepesedés veszélye ennél a kultúránál is fennállt, de a napraforgó esetében ez kisebb veszélyt jelent, mint a kukorica, vagy a másik kapásnövényünk, a cukorrépa esetében. A vetésidőben is hasonló tapasztalataim születtek, a márciusi csapadékhiány óvatossá tette a gazdálkodókat, ezért nem kapkodták el a vetést, én magam április elején találtam meg az első elvetett napraforgótáblát. A magok többnyire száraz talajba kerültek, így a kelés április közepén kezdődött meg. Innentől egyetlen tényező, a lehulló csapadék határozta, és határozza meg jelenleg is az állományok fejlődését. Mivel a hőmérsékleti értékek kedvezően alakultak, szemben például a tavalyi évvel, a növények fejlődése, ha kisebb hullámzással is, de intenzív volt. Ez több szempontból is a segítségünkre volt!
Barkóveszély
A napraforgótermesztés fontos és veszélyes kártevői a barkófajok. Ezek közül több is károsíthatja a napraforgót, így leginkább a kukoricabarkó és a hegyesfarú barkó. Kártételük több módon is jelentkezhet. A legveszélyesebb, amikor a csírázó növény tenyészőcsúcsi részét pusztítják el. Ez megtörténhet már a talajszint alatt, de a már kikelt növény esetén is, ami miatt hosszú szakaszok is hiányozhatnak a sorokból. Kártételük sokszor foltszerű (1. kép), az indulhat táblaszélről, de kialakulhat a tábla belsejében is, ahol csupasz folt, vagy kiritkult állomány mutatja a jelenlétüket. A kártétel a későbbiekben érintheti a szikleveleket (2. kép), vagy a nagyobb növények szárát (3. kép), lombleveleit, de ezek tőpusztulást, így az állomány kiritkulását már nagyon ritkán okozzák. Az idei év „barkós” évjárat volt a tapasztalataim szerint, ezért a kelő növényeket komoly veszély fenyegette. Ebben nagy segítség volt a gyors kelés és a növények intenzív kezdeti fejlődése, ami miatt rövid idő alatt kinőttek az állományok a veszélyes fejlettségi állapotból.
Vadkár
A vadkár a napraforgótermesztés egyik meghatározó jelenségévé nőtte ki magát. Az Alföldön főként az apróvadak, ezen belül a mezei nyulak (4. kép) okoznak nagy problémát. Azonban növekszik az örvös galambok által okozott kár is, amihez a lakott területek, vagy állattartó telepek környékén a házigalambok is csatlakoznak. Ezek a károk többnyire a növények fiatal állapotában, a szikleveles vagy néhány lombleveles korban következnek be. Amennyiben a szikleveles növényt a sziklevelek alatt harapja át a mezei nyúl, akkor az érintett növény elhal. Amennyiben ez a sziklevelek felett következik be, a növények hajtást képeznek, elágaznak (5. kép), azonban az ilyen hajtásokon képződött tányérok nem lesznek teljes értékűek. A bekövetkező kár nagyságát alapjaiban határozza meg a növények kezdeti fejlődésének gyorsasága, hogy milyen hosszan tartózkodnak a veszélyes fejlettségi állapotban. Az idei évben a saját tapasztalataim alapján a gyors kezdeti növekedés mérsékelte az apróvadak okozta kár mértékét. Ez nem azt jelenti, hogy ne lennének táblák, amelyeket igen komolyan károsítottak a nyulak, de a tőállomány véleményem szerint összességében jobb, mint egy évvel ezelőtt.
Azonban a térségünkben kialakuló komoly vízhiány mintha ezen a területen is változást hozott volna. A napraforgóban bekövetkező vadkár általában a növények fiatal, néhány leveles korában történik meg. Természetesen az egész vegetációs időszakban elkísérnek minket a vadak által okozott kisebb nagyobb károk, de azok mégis inkább a vegetációs időszak legelején következnek be. Jelenleg azonban a már nagy méretű növények is áldozatul esnek a folyadékhoz kizárólag ilyen módon jutó vadak károsításának (6. kép), amelynek aránya véleményem szerint most nagyobb a megszokottnál.
Gombabetegségek
Ebben a korai fejlettségi állapotban kevés gombabetegség betegítheti a napraforgót, azonban máris megtalálhatjuk néhány kórokozó nyomait a táblákon. Az egyik, korán jelentkező kórokozó a napraforgóperonoszpóra, amely meglepő módon egyes fajtákban várakozáson felüli primer fertőzést produkált. Tünetei jellegzetesek, nehéz azokat mással összetéveszteni (7. kép). A fertőzött növények növekedésükben elmaradnak egészséges szomszédaikhoz képest, ha képeznek is tányért, kaszatot nem nevelnek.
Másik kórokozó, amelynek elvétve nyomára akadhatunk, a fehérpenészes szár- és tányérrothadás kórokozója. Jelenleg annak primer, talajból történő fertőzésének tüneteit láthatjuk, a teljes növényre kiterjedő lankadást, hervadást (8. kép). Ez a gombabetegség főként a hűvösebb és csapadékosabb évjáratokban okoz gondot, ezért a térségünkben kibontakozó vízhiány miatt komoly problémára nem számítok, azonban azokon a területeken, ahol nagy mennyiségű csapadék hullott le és zárt állományok alakultak ki, a fertőzés veszélye megnő.
Gyomosodás, gyomirtás
A gyomosodás alakulásában is megmutatkozott az évjárat hatása, a hullámokban érkező csapadék miatt a gyomkelés is ennek megfelelően alakult. A gyomirtással kapcsolatban meg kell említeni, hogy az állományban elvégzett, szelektív egyszikűirtók fitotoxikus hatása (9. kép) jelenleg több táblán is megfigyelhető. Kevéssé ismert, hogy bizonyos körülmények között egyes egyszikűirtásra alkalmazott hatóanyagok is okozhatnak kisebb nagyobb tüneteket a kultúrnövényen, amelyek a legtöbbször a levelek torzulásában, normálistól eltérő habitusukban mutatkoznak meg. Fontos kiemelni, hogy biztonságosan és hatékonyan alkalmazható készítményekről van szó, a fitotoxikus hatás ritka, az sokszor technológiai hiba miatt következik be.
Vízhiány
Az ország keleti felében járva sok helyen láthatjuk már, hogy a napraforgókon is megmutatkozik a tartós csapadékhiány hatása. Ahogy fogy a víz a talajból, egyre gyakoribb a lankadó levélzetű, turgorukat vesztett növények látványa. Ezt egyelőre inkább csak közelről, a táblákban járva tapasztalhatjuk. Miközben messziről nézve kifejezetten szép, fejlett növényállományt látunk, addig a kép közelről már korántsem ilyen szép, az alsó, sőt már a középső levelek is lankadnak (10. kép). A címképben szereplő fotó láttán talán mindenki azt gondolná, hogy nincs baj, azon egy jó tőállományú tábla látható, szépen fejlett növényekkel. Csak közelről megnézve – amit a 10. számú kép mutat- látható, hogy komoly vízhiányban szenvednek a növények.
Hogyan is lehetne másképpen zárni ezt a cikket, minthogy az ország nagy részén nagyon nagy szükség lenne az esőre. A keleti tájak szinte teljesen kimaradtak az elmúlt hetek csapadékhullámaiból, miközben az ország más részein akár a károkozás szintjét is elérte már a lehullott nagy mennyiségű, akár jéggel együtt érkező eső. Bár a napraforgó a leginkább „aszályálló” szántóföldi növényünk, azonban jó termés nem képzelhető el ilyen szintű vízhiányban. Bízzunk abban, hogy rövidesen az eddig száraz termőtájakra is megérkezik az életmentő csapadék.
