Nyilvánvalóan vannak azonos fajok, hiszen a szántóföldek környezetében előforduló fás területeken, illetve a gazos, gyomos táblaszegélyeken éppúgy megtalálni a döntően rovarokkal táplálkozó cinke- és harkályféléket, mint a magevő pintyféléket. Ugyanakkor hiányoznak a nagy nyílt térségeket kedvelő vízimadarak, gázlómadarak és a mezei rágcsálókra vadászó nappali ragadozók jó része is.

Etessük – Ne etessük

Télvíz idején minden évben felmerül a kérdés, hogy etessük-e a madarakat, vagy sem? Egy igen elterjedt vélemény szerint mindenképpen szükség van a madarak téli etetésére, mivel ilyenkor a természetes táplálék mennyisége erősen lecsökken. Ugyanakkor sokan úgy vélik, hogy a téli madáretetéssel gyakorlatilag csak önmagunk szórakoztatására csalogatjuk oda a madarakat ablakaink elé.

Az igazság – ahogy az általában sok más esetben is lenni szokott – valahol a két említett véglet között van. A különböző madarakból alapesetben annyi tartózkodik egy adott területen, amennyit az illető terület étellel, ivóvízzel és búvóhelyekkel el tud tartani.

Ezt a táplálék oldaláról a téli madáretetéssel számottevő mértékben meg tudjuk növelni, azaz a szóban forgó terület eltartó képessége jelentős mértékben megemelkedhet. Ahol egy adott fajból eddig csak kevés tudta volna a táplálékbázis alapján túlélni a telet, ott most ennek többszörösére elegendő a táplálék.

Ha már etetünk és ezzel mesterségesen felduzzasztottuk egy adott területen az ott tartózkodó madár populáció létszámát, akkor azt célszerű a tél végéig, kb. márciusig nagyjából azonos intenzitással folytatni.

Ennek különösen az elszigetelt helyzetben levő ültetvények, kertek, tanyák esetében lehet nagy jelentősége. A nagyobb városok kertvárosi, illetve zártkerti övezetében ugyanis gyakorta „lőtávolságon belül” találhatnak a madarak mási etetőhelyet, ha az egyiken megszűnik a táplálékszerzési lehetőség.

Szinte valamennyi madárfaj (kivétel talán a télen is döntően a revirjében tartózkodó ökörszem, vörösbegy) kellően jól repül ahhoz, hogy egy számukra sok helyen védelmet biztosító területen (pl.: egy kertes övezetben) nagyobb távolságokat is gond nélkül meg tudjon tenni. Így könnyedén átválthatnak egy megszűnt, vagy csak ideiglenesen üres etetőhelyről egy másikra. A télen csapatokban vándorló cinkefélék például nem szoktak leragadni egyetlen etetőnél.

Olyan esetekben viszont, amikor pl. egy alföldi, döntően szántóföldi környezetben a tél közepén egy különálló tanyán felhagyunk az etetéssel, akkor sok madár maradhat hoppon és egy részük (főképp a fás, bokros részeken otthonosan mozgó, de a nyílt terepeket kerülő cinke félék) nem lesz képes eljutni egy esetleg több kilométerre levő másik élelemforráshoz.

Amennyiben elkezdtük az ősz folyamán a madarak etetését, akkor azt célszerű a tavasz kezdetéig folytatni.

Ki mit eszik?

A kertekben és a gyümölcsösökben meglehetősen sok madárfaj fordulhat elő és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen élelmet biztosítunk a számukra. Bár meglehetősen sok madárfaj télvíz idején – leginkább kényszerből – más táplálékot (is) fogyaszt, mint a vegetációs időszakban, ugyanakkor nem képesek, vagy hajlandóak minden, általunk tápláléknak vélt dolgot elfogadni, megenni. Sok esetben ezt már az illető madárfaj csőrének alakjáról is láthatjuk.

Bár minden madár étlapja alapvetően az illető fajtól függ, de – némileg mesterségesen – összeállíthatóak olyan csoportok, amelyek tápláléka a tél folyamán hasonló. Ez azt jelenti, hogy egy adott, általunk kijuttatott táplálékot képesek elfogyasztani és ezáltal a telet átvészelni. A legfontosabb, az etetés szempontjából fontosabb csoportok a következőek:

• Magevők:  E fajok erős, kúpos csőrrel rendelkeznek és különböző magokat (napraforgó, gabona félék, köles) fogyasztanak általában, de egyes fajok a rügyeket is kedvelik. Ide tartozik valamennyi pintyféle (erdei pinty, citromsármány, kenderike, tengelic, zöldike), a süvöltő, a meggyvágó, valamint a verebek is.  A verebek ugyanakkor kilógnak kissé a sorból, mivel rovarokkal is táplálkoznak és télen az ágakra kikent zsírt és a kikötözött zsírszalonnát is szívesen elfogadják táplálékul.
• Rovarevők: E csoportba tartoznak a nagyobb cinkefélék élükön a széncinkével, valamint a hazai harkályok, amelyek egyik kisebb testű képviselője a csuszka gyakori vendég a madáretetőkön. Bár a vegetációs időszakban szinte kizárólag különböző rovarokkal táplálkoznak, de a tél folyamán nagyon kedvelik a napraforgó magot, amelyet könnyedén fel is tudnak nyitni.
• Törmelékevők: E csoportba azok a kisebb testű és rövid csőrű cinege fajok tartoznak (kék cinke, őszapó, barátcinke), amelyek szintén rovarevők, de a fő téli eledellel, a napraforgóval gondjaik vannak. Jobban kedvelik a tört magokat, mivel nehéz nekik a kisebb csőrükkel kikopácsolni, felnyitni a napraforgó héját.
• Vegyes táplálkozású fajok: E csoportba leginkább a fekete- és az énekes rigó sorolható. Állati (giliszták pl.) és növényi táplálékot (különböző bogyók, puhább termések) egyaránt fogyasztanak. Képesek a fákra kikötözött szalonnából, zsírból is táplálkozni.

A gyümölcsösökben és a kertekben egyébként úgy is segíthetjük a madarak téli tartózkodását, hogy számukra ehető termésű cserjéket is ültetünk néhány helyre. E célból a sűrű, tüskés fajokat, mint pl.: a különböző borbolya fajok, kökény, mirobalán, vagy a tűztövis jobb előnyben részesíteni, mivel ezek sok madárnak nyújthatnak védelmet a szárnyas és szőrmés ragadozók ellen.

Almáskertekben a tűztövis alkalmazása kevésbé javasolt, mivel bogyóin az alma varasodás is megjelenhet, így a kórokozó fenntartásában, a fertőzési nyomás növelésében akár nagy szerepet is játszhat. Viszont a sok helyen gyomként előforduló iszalag (Clematis vitalba) pl.: igen jó búvóhely és terméseit szeretik is a madarak.

A leginkább közismert téli madáreleség a napraforgó mag. Használhatjuk akár ömlesztve is (általában így lehet beszerezni), de akár a napraforgó tányérokat is kihelyezhetjük a fákra, bokrokra. Célszerű nem patika tisztaságú magot beszerezni, jobb a kissé törött, gyommagokkal szennyezett, olcsóbb napraforgó mag használata.

A végletekig letisztított napraforgó magot csak a magevő madarak és a rovarevő fajok képesek feltörni, így a többi faj akár éhen is veszhetne az etetőkben hegyekben álló napraforgó halmok mellett. A szemetesebb napraforgóban vannak törött szemek és gyommagok is bőven, amely a törmelékevő és vegyes táplálkozású fajoknak is bőven tud ennivalót nyújtani.

Próbálkozhatunk a zsírral is

A tisztán magevő madárfajok kivételével a madarak szívesen fogadják az ágakra, vagy zsinóron kilógatott féldióba kent étkezési sertészsírt is. Erre a célra a legolcsóbb zsírfélék a legjobbak, amelyek nem nagyon folyósak, de nem is túl szilárdak, pergősek. Étkezési disznózsír helyett használhatunk bármilyen más nem sózott, tartósított állati zsiradékot is.

A marhafaggyúhoz némiképp nehéz hozzájutni, de például a sertés zsírszalonna már igen sok helyen beszerezhető. Célszerű a bőrös változatot beszerezni és valamilyen száraz ágra kikötözni. Erre még a nagyobb harkályfajok is rámennek.

Azért jobb a bőrös zsírszalonna, mert azt a harkályok intenzív kopácsolása sem tudja szétverni. Ugyanakkor a már elszáradt ág használata is miattuk előnyös, mivel a nagyobb testű harkályok táplálkozás közben igen gyakran azt az ágat is szétvésik a csőrükkel, amire a táplálékot kikötöztük.

A vegyes táplálkozású fajok, döntően a rigófélék némi krumplihéjjal is beérik, de néhány már romlásnak indult gyümölcs, pl.: alma kihelyezésével könnyedén kielégíthető az igényük. Ha van nyitott, nem tartályban, ládában lévő komposztunk, akkor érdemes a komposzt dombot egy helyen megnyitni számukra.

A komposzt a benne folyó bomlási folyamatok miatt általában meleg, így enyhébb hidegek, fagyok során sem szokott keményre fagyni. A benne lévő növényi anyagok és az ezernyi apró állat (kisebb rovarok, férgek, giliszták) egész télen kiváló táplálék forrásként szolgálhatnak a rigófélék számára.

Ragadozók

A madáretető nem csak a kertben tevékenykedő és a tél viszontagságai elől oda ideiglenesen beköltözött békés természetű madarak számára sarkalatos pont a tél folyamán, hanem néhány olyan állatfaj számára is, amely az etetőre odagyűlt állatokat tekinti tápláléknak.

Egy madáretető környéke időnként hatalmas madárrajokat vonzhat az adott területre, amely általában felkelti a belőlük táplálkozó ragadozó madarak figyelmét is. hazai viszonyaink között főképp a karvaly (Accipiter nisus) megjelenésére lehet számítani.

Jelenlétét sokszor csak az jelzi, hogy az etetőn lévő madarak hirtelen elnémulnak és a bokrok mélyén igyekeznek elbújni. A karvaly tipikusan lesből támadó ragadozó, amely gyakran egy  fa törzséhez simulva valamelyik nagyobb ágról indul kiszemelt prédáját elejteni.

Házikertekben, gyümölcsösökben ritkán, szántóföldek környékén valamivel gyakrabban találkozhatunk egy téli vendéggel, a kis sólyommal (Falco columbarius) is. Ellentétben a karvallyal, ez a rendkívül gyors röptű kis ragadozó a nyílt pusztaságokat kedveli.

Akármilyen ragadozó madár jelenne is meg a madáretető környékén, ne tekintsünk rá úgy, mint valami halálos ellenségre! A természet rendje, hogy léteznek ragadozók is, amelyek feladata a természetes szelekció végrehajtása.

A karvaly táplálékának jelentős részét például olyan fiatal, az utolsó költésből származó madarak teszik ki, amelyek sok esetben a karvaly beavatkozása nélkül sem élték volna túl a telet. Ezek a ragadozó madarak ugyanúgy a természet részei, mint pl.: a cinegék és nem tehetnek róla, hogy szotyi helyett madárhusi a táplálékuk.

A madáretetők a benne lévő napraforgó és egyéb magokkal, amelyek egy része óhatatlanul kiszóródik a különböző rágcsálók, így az egerek, patkányok, vagy akár a mókus számára is vonzóak lehetnek. Ne csodálkozzunk tehát, ha este az etető környékén bagolyhuhogást hallunk, netán látjuk is valamelyik éjjel aktív rágcsáló pusztítót.

A ragadozó madarak mellett léteznek négylábú, szőrmés ragadozók is, amelyek közül leginkább a házi macskát kell kiemelni. Jelentős hányaduk bőségesen el van látva élelemmel, így gyakorlatilag sok esetben csak élvezetből, játékból ölnek. Fontos, hogy ha télen a madarak etetése mellett döntünk, akkor az etetőt úgy helyezzük el, hogy az „macskabiztos” legyen. Ez egyáltalán nem lehetetlen feladat főleg akkor, ha tudjuk, hogy a karmos házi kedvenceink irtóznak a fémen való kapaszkodástól.

Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.