A téli hideg, a hó, a fagy és az időnként előforduló ónos eső nem csak az őszi vetésű szántóföldi kultúrákra jelenthet veszélyt, hanem a különféle fás szárú növények állományaira is. Ültetvények, kiskertek és az erdők növényei is küzdenek ilyenkor az életben maradásért, nem mindegy számunkra, hogy mekkora sikerrel.
A tél során hulló csapadék bizonyos esetekben jéggé fagyhat. Ez megtörténhet úgy, hogy a leesett hó felolvadva (vagy már eleve esőként lehullva) megfagy, vagy pediglen ónos eső formájában érkezve fagy rá az általa elérhető felületekre. Ez utóbbi az igazán veszélyes. Az ónos eső nem csak a talajon képezhet vékonyabb – vastagabb jégréteget, hanem a fák, bokrok ágain is.
Ágtörések és balesetveszély
A képződő jégréteg súlya akár rendkívül nagy is lehet. Akár olyan nagy, amely meghaladja az ágak teherbíró képességét is. Ez óhatatlanul az ágak töréséhez vezethet. Nem véletlenül tiltják meg sokszor az ónos eső után az erdőkben történő túrázást. A lezuhanó ágak könnyen okozhatnak akár halálos kimenetelű baleseteket is.
Ugyanez a probléma természetesen fennáll a gyümölcsösökben, ültetvényekben is. Kisebb, csak néhány, kisebb méretű fából álló állomány esetén akár célravezető lehet az ágak óvatos kopogtatása, a jégpáncél leverése is, de ez nagyobb gyümölcsösökben természetesen kivitelezhetetlen.
Rejtett veszély: rügyek bepállása
A jégpáncél tartósabb jelenlétének az ágakon sajnos van egy szerencsére jóval ritkább és kevésbé ismert kártétele is, a rügyek bepállása, befulladása. Ez egy egyszerű fizikai folyamat eredménye és alapvetően a légzés akadályoztatása miatt következik be.
Minden élő növény lélegzik, még télen is. A légzés alapvetően a rügyekben valósul meg, illetve a fiatal, sokszor még zöldes felületű vesszőkön is van mérhető intenzitású légzés. Erre a növénynek feltétlenül szüksége van. Ha ez valamilyen okból gátlást szenved, akkor az érintett növényi rész elpusztul.
A zöld színű, még el nem fásodott vesszők esetében ezt sokszor a téli fagy direkt hatásának vélhetjük. A rügyek légzését is gátolja a jég borítás, és ha az sokáig fennmarad, akkor a rügy elhal, nem fog semmi sem kihajtani belőle.
Biotikus és abiotikus tényezők kölcsönhatása
Egyes esetekben a kedvezőtlen téli időjárás nagymértékben felerősítheti az egyes kártevők, kórokozók jelenlétéből fakadó problémákat. Valahol ezek a jószágok is nyilvánvalóan megpróbálnak áttelelni a gyümölcsösben. Ha ez a telelés már önmagában is problémás a növények számára, akkor a téli fagy csak súlyosbíthatja a problémát.
Rügyekben telelő kórokozók szerepe
Több olyan károsító is van, amelyek a rügyek belsejében telelnek át. Tipikusan ilyen károsítók egyes lisztharmat gombák, amelyek micélium formájában telelnek át a rügyek, általában a hajtások csúcsrügyeinek belsejében. Ilyen kórokozó pl.az alma lisztharmat (Podosphaera leucotricha), az őszibarack lisztharmat (Sphaerotheca pannosa f. sp. persicae), vagy akár a tölgy lisztharmat (Microsphaera quercina) is.
E kórokozók jelenléte nem éppen előnyös a gazdanövénynek. Fellazulnak a rügypikkelyek, a rügyben levő növényi szövetekben a vízoldható sók és szénhidrátok mennyisége csökken, így a rügy érzékenysége a fagyok iránt megnövekszik. Ennek eredményét tavasszal a metszés során láthatjuk a ki nem hajtott rügyek formájában.
Atkák áttelelése a rügyekben
A fásszárú növények rügyeiben különféle atkák is áttelelnek. A szőlő levélatkája (Calepitrimerus vitis) és gubacsatkája (Eriophyes vitis) is itt telelnek át. Bár ezek a kártevők enyhébb teleken a rügyek belsejében akár még szaporodhatnak is, ugyanakkor a rügyeket némileg kisebb mértékben zavarják, így az általuk közvetve előidézett rügy elfagyások aránya is némileg kisebb, mint a lisztharmat gombáké.
Rágcsálók téli kártétele ültetvényekben
Sajnos a fás szárú kultúrákból álló ültetvényekben a különféle mezei rágcsálók, így a nagyon gyakori mezei pocok (Microtus arvalis) is nagyon jól érzik magukat. A fasorok alatt a talaj gyakorlatilag bolygatatlan, de a gyepesített, vagy virágzó keverékekkel betelepített sorközök is ideális terepet nyújtanak ezeknek a falánk kártevőknek.
A pockok, egerek nem csak a gyökerek rágcsálásával okoznak közvetlen kártételt. A nagyobb pocokvárak körzetében a sok járat annyira átlevegőzteti a talajt, hogy az mélyen átfagyhat. Ez kisebb fák esetén akár azok kiszáradásához is vezethet! A szokásosnál vaskosabb téli hótakaró ráadásul megnehezítheti egyes természetes ellenségek, mint pl. az ölyvek táplálékszerző tevékenységét is.
Ugyanakkor ez azért nem elhanyagolható, az ültetvények tele vannak a számukra jó leshelyet biztosító ágakkal, amelyet ezek a ragadozók ki is használnak. Fiatal ültetvényekben éppen ezért szükség lehet T-fák kihelyezésére, hogy az ott megtelepedett rágcsáló állományt a szárnyas ragadozók gyéríteni tudják.
A képek a szerző felvételei.
