Kalászolnak, vagy már ki is kalászoltak a búzatáblák, megkezdődött a virágzásuk is, de korántsem mindenhol örömteli, amit a gabonatermesztők látnak. Márciusi körképünket követően érdemes talán visszapillantani, hogyan alakult azóta a kalászosok fejlődése, mi vezetett a most látható állapotokig.
Szárazság
Az ország legnagyobb hányadán, főként az alföldi és kisalföldi régiókban ez a tényező, a súlyos és tartós csapadékhiány, ami már az ősz végétől meghatározza a gabonaállományok fejlődését. A kifejezetten száraz márciust csapadékban szegény első két dekád követte áprilisban, komolyabb eső csak a hónap vége táján hullott. Ez sok területen már későn érkezett, a kalászosok állománya többnyire ritka maradt (1. kép), a bokrosodás mértéke messze elmaradt a megszokottól. A már eleve kevés sarjhajtásból a kedvezőtlen viszonyok miatt több elhalt (2. kép), így a négyzetméterenkénti kalászszám várhatóan elmarad attól, amilyenre a jó hozamhoz szükségünk lenne.
Megfigyelhető volt a kedvezőtlen adottságú területeken növekedő, rosszabb állapotban lévő állományok korai kalászolása és virágzása is (3. kép), amit különösen az árpavetéseken láthattunk. A korai vízhiány a kalászdifferenciálódásra is hatott, amely hatás együttesen a kalászoláskori csapadékhiánnyal tömegesen jelentkező kalászelhalásban mutatkozik meg (4. kép), ami viszont már inkább a búzaállományokra jellemző.
Ennek során egyes területeken foltokban, de akár táblaszinten is kivilágosodott kalászvégek jelennek meg, a kalászok felső harmada, fele elhalt, szemet nem nevel (5. kép). Mindez várhatóan komolyan befolyásolja a betakarított termés mennyiségét.
A vízhiány következtében megkezdődött már az állományok felszáradása, „felsülése” is (6. kép). Az alsó, sőt, sajnos helyenként már a középső levélemelet levelei is sárgulnak, pusztulnak, száradnak. Egyes árpaterületekre szinte máris rámondhatjuk, hogy szőkülnek, ami a betakarítási időszak korai indulását valószínűsíti.
Gombabetegségek
Az országosan is száraznak mondható viszonyok között a gabonákat betegítő gombabetegségek legtöbbje nem talált kedvező körülményeket az állományok megbetegítéséhez, így jelenleg kifejezetten kevés tünetet találunk. Egyes túlburjánzó, nagy nitrogénadagokkal fejtrágyázott táblákon felbukkantak ugyan a gabonalisztharmat tünetei, ezek az alsó részekről el is kezdtek a felsőbb levelek felé húzódni, azonban a legtöbbször ez nem éri el azt a szintet, amely védekezést tenne szükségessé. A kórokozók többnyire a számunkra oly fontos zászlóslevelet sem veszélyeztették, így a lombvédelmi kezelések sok helyen el is maradtak. Jelenleg virágoznak már a búzaterületek is, így a kalászvédelmi kezelések a legtöbb helyen aktuálissá váltak, azt még a száraz viszonyok ellenére sem tanácsos kihagyni, tekintve, hogy akár egy erősebb reggeli harmat is képes kedvező viszonyokat teremteni a kalászt fertőző fuzáriumfajoknak a fertőzéshez.
Rovarkártevők
A kalászos gabonák leggyakoribb és legnagyobb károkozásra képes kártevője a „vetésfehérítő”, a -legtöbbször- vörösnyakú árpabogár kifejlett egyedei és lárvái. Az idei évben már viszonylag korán lehetett lerakott tojásaikkal találkozni, helyenként akár nagyobb számban is találhattunk belőlük (7. kép), azonban a tömeges tojásrakás a tapasztalatok szerint az ország egyes részei között jelentős időbeli eltéréssel történt meg. Miközben a párásabb dél-nyugati tájakon már javában zajlott, addig a száraz dél-keleti területeken még messze nem érte el a tömeges szintet. Jelenleg a szokásostól kevesebb durván károsított, kifehéredett foltot látni a gabonákban. Bár a kártevő jelen van, mind a lárvából, mind a kifejlett egyedből akár jelentős számban is találhatunk, azonban a kártétel (8. kép) egyelőre inkább mérsékeltnek mondható, mintsem erősnek.
Van a kártevőknek egy csoportja, amely kifejezetten azokat a környezeti körülményeket kedvelik, amelyek most tapasztalhatók. Ezek a gabonapoloskák (9. kép), amely megnevezés több károsító faj egyedeit jelöli, így a mór- és osztrák poloskát, valamint a közönséges szipolypoloskát. Ezekből egyes táblákon máris nagyobb számban találhatunk, így a továbbiakban érdemes betelepedésüket és kártételüket figyelemmel kísérnünk. Kártételük első jelei máris láthatók az állományokban, a kalászorsó megszúrása miatt kialakuló zászlós kalászok. Ez kivilágosodó, elhalt, torzult kalászokat jelent, amely tünet jelenleg nagyon könnyen összekeverhető az élettani okok miatt kialakuló, a fentiekben már említett kalászelhalással. Valóban nehéz különválasztani ezeket, ebben talán az ad segítséget, hogy az állományban elszórtan található kivilágosodott kalász inkább poloskakártételre utal, a foltszerűen, vagy táblaszinten tömegesen előforduló tünet viszont valószínűleg aszálytünet. A poloskaszúrás nyomán elhalt kalászoknál gyakori a torzulás is, amely az élettani okok miatt kialakuló kalászelhalás esetében ritkábban jelentkezik.
A napokban megjelentek a kalászosok utolsóként betelepülő kártevői, a gabonaszipolyok (10. kép) is. Hajlamosak vagyunk arra, hogy ezek jelenlétét csak akkor vegyük komolyan, ha „feketéllik” a tábla tőlük, de ha így teszünk, hibát követünk el. Tömegesen képesek ugyanis megrágni, károsítani a fejlődő szemeket, ami egy felületes pillantással ugyan nem érzékelhető, azonban a pelyvaleveleket megbontva gyorsan láthatóvá válik. Most kezdődik még a betelepedés, érdemes ezeket a kártevőket is szemmel tartanunk.
Gyomnövények
Érdemes szót ejteni azokról a gyomnövényekről is, amelyek mostanra az állományok fölé nőttek. Itt most nem az esetleg pipacstól vöröslő, vagy szarkalábtól kéklő táblákra gondolok, hanem azokra a területekre, ahol az egyszikű gyomnövények tömege jelent meg és lepte el a táblákat, táblaszéleket (11. kép). Míg az előbb említett kétszikű gyomnövények megjelenése csupán egy elrontott gyomirtásra, esetleg egy rosszul megválasztott gyomirtó készítményre utal, addig az egyszikűek tömeges megjelenése akár azt is mutathatja, hogy a gyomirtási technológiánk felett eljárt az idő és másképpen kell azt felépítenünk. Például egy őszi gyomirtás beiktatásával, amely gátat szabhat a nagy széltippan, a vadzab, a parlagi ecsetpázsit felszaporodásának, vagy egy kora tavaszi, egyszikűirtóval elvégzett kezeléssel, amellyel a rozsnokfajok táblára történő behúzódását akadályozzuk meg.
Az országban járva, hallva a beszámolókat a gabonaállományok állapotáról, nagyon vegyes kép rajzolódik ki. Azokon a területeken, ahol a tavaszi vízhiány csupán egy rövid ideig tartott, akár kifejezetten szép állományokat láthatunk és jó terméskilátásokkal számolhatnak a gazdálkodók. Azonban a kevésbé szerencsés termőtájakon, ahol a csapadék csak megkésve és kis mennyiségben érkezett, a majdani hozammal kapcsolatos várakozások már lényegesen mérsékeltebbek, messze vannak a megszokottól. A szemkitelés időszaka még előttünk van, bízzunk abban, hogy az kedvezően alakul és valamelyest mérsékli az elszenvedett veszteséget az aszály sújtotta területeken is.
