Elérkeztünk a repce szárat károsító ormányosai elleni védekezéshez. Az első kezelés szinte biztosan megtörtént már minden egyes repcetáblán, azonban a hektikusan változó időjárási körülmények miatt annak hatékonysága sok repcetermesztőben ébreszt kétségeket. De, a várhatóan meginduló felmelegedés megváltoztatja a körülményeket!
Monitorozás, monitorozás!
A repceszárat károsító ormányosok – a repceszár-ormányos és a nagy repceormányos – elleni védekezés a növényvédelmi technológia legelső, alapvető tavaszi beavatkozása. A kezelés eredményessége azonban nagyban függ a permetezés időzítésétől, azzal a lehető legtöbb kártevőt kell elérnünk, így a repcetermesztőknek tisztában kell lenniük azzal, hogyan alakul azok tábláikra való betelepedése. Ehhez a leggyakrabban a sárga fogótál, valamint a sárga fogólap szolgál segítségül. Ezek valóban jól alkalmazható, hatékony eszközök, amelyek fontos információkat nyújtanak a kártevők aktivitásától. Azonban előfordulhat, hogy nem a valós képet mutatják! Ha a fogótálak hideg reggeleken befagynak, ha a vadak feldöntik azokat, a fogólap porral telítődik, vagy más módon elszennyeződik, vagy ha a fogólap és fogótál nem jó helyre került kihelyezésre stb., az általuk mutatott kép csalóka lehet. Ezért nem szabad lemondani a növények vizsgálatáról sem, mert az eszközök fogási adatai és az ezen keresztül szerzett információk együttesen adhatnak valós képet. Azonban, aki próbált már ormányosokat keresni egy repceállományban, az érzékelhette, egyáltalán nem könnyű feladat.
Keressük a kártevőket, … vagy a nyomaikat
A növényvizsgálat során természetesen kereshetjük magukat a kártevőket is. Azonban a repceszár-ormányos (1. kép) és a nagy repceormányos kifejlett egyedei egyaránt kis méretűek, ezért, valamint a színük miatt is gyakran összetéveszthetők a növényekre felverődött kis földrögökkel, egyéb szennyeződésekkel. Ráadásul mindkettőnek megvan az a kellemetlen szokása, hogy mozgásunkat, vagy a növényzet bolygatását érzékelve levetik magukat a levélről, ami miatt kifejezetten nehéz őket megtalálni. Sokszor csak a szemünk sarkából érzékeljük, hogy mintha legurult volna valami a vizsgált, vagy csak még megközelített növényről. Ha így lenne, akkor nagy valószínűséggel egy ormányost láttunk. Ilyen esetekben nagyon gyakran a levelek tövéhez „gurulnak” be, ahol meg is találhatjuk őket, igaz a sokszor vizes és talajrögökkel szennyezett növények esetében ott sem könnyű a beazonosításuk.
Ilyenkor nem marad más lehetőségünk, mint a lombozaton keresni a kártevők táplálkozásának, tojásrakásának nyomait. Ezeket legkönnyebben az alsó levelek levélnyelén fogjuk megtalálni, de a keresésre ne azokat a leveleket válasszuk, amelyek elszíneződtek, netán máris száradnak, mert azokat a növény nagy valószínűséggel le fogja dobni, így az ormányosok elkerülik őket. A levélnyélen megtalálhatjuk az ormányosok kifejlett egyedeinek táplálkozása, valamint tojásrakása után visszamaradt kis kerek nyomokot (2.-3. kép), sebzéseket, felszakított bőrszövetet (4. kép), amely alatt gyakran maguk a tojások is láthatók (5. kép), időnként szinte kikandikálnak alóla. Az ilyen táplálkozási nyomok mindkét ormányoskártevőre jellemzőek, azonban a levélnyelekbe csoportosan lerakott tojások a repceszár-ormányos jelenlétét mutatják. A nagy repceormányos tojásai inkább a növény hajtásának tenyészőcsúcsa közelébe kerülnek (6. kép), ahová a nőstények egyesével helyezik el azokat.
Amennyiben igazán gondosan szeretnénk eljárni és az elérhető legnagyobb hatékonysággal akarjuk megvédeni a repceállományunkat, akkor a kártevők betelepedésének megfigyelésére az előrejelzési eszközökön fogási adatain túl érdemes növényvizsgálat útján is tapasztalatokat szereznünk. Ennek során magukat a kártevőket, vagy azok növényen való tartózkodásának nyomait is kereshetjük. Minél többet találunk belőlük, a területen jelen lévő kártevők száma annál magasabb. Természetesen ezek csak a kártevők betelepedésének kezdetén nyújtanak érdemi információt, a későbbiekben, az idő múlásával egyre növekvő számuk miatt már nem alkalmasak következtetések levonására.
