A konvencionális szántóföldi gazdálkodásban, s azon belül a tradicionálisan nagy területen folytatott hazai búzatermesztés során is a felhasznált vegyszerek, a műtrágyák jelentős hányadát teszik ki a termelési költségeknek.
A kemikáliákon belül az árindexek alakulása, vagyis az előző évi árakhoz mért változás általában a műtrágyák esetében mutatja a legnagyobb ingadozásokat. Ha ezeket a mezőgazdasági áruk termelői árával együtt elemezzük, akkor jellemzően egymással ellentétes tendenciákkal találkozhatunk, vagyis egy kisebb hozamú, de jobb értékesítési árat hozó évet követő esztendőben általában megugranak a műtrágya árak (is), amihez a legritkább esetben társul a jövedelmezőség stabilitása, az ilyenkor többnyire lejtmenetet mutat.
Ezt jól példázza, hogy amíg az aszályos 2007. évben a termelői árak 70%-kal, a műtrágyák árai átlagosan 10-12%-kal nőttek 2006-hoz mérten, addig 2008-ban – az előző évihez mérten – a műtrágyákért 60%-kal kellett többet fizetni a termelői árak átlagosan 20-23%-os csökkenése mellett (AKI Statisztikai jelentések 2017/1.). Mindez a legnagyobb mennyiségben felhasznált tápanyagot, a nitrogént tekintve azt jelentette, hogy 2007-ben csak 3, 2008-ban viszont már 7 kg búzát kellett adni 1 kg N-hatóanyag vásárlásakor. Egy hosszabb időszakot, a 2002-2016 közötti periódust tekintve azt mondhatjuk, hogy csak az esetek egyharmadában, vagyis 5 évben volt 5 kg alatt a búza/N-műtrágya egyenértékűség, s a 15 esztendő átlaga szerint ez 5,3 kg volt Magyarországon.
A mono-műtrágyákat tekintve a foszfor esetében ez 7,3, míg a káliumnál 4 kg volt. Mindezek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy tábláink többségén továbbra sem a búzafajták igényéhez, és a termőhelyi adottságokhoz igazodó trágyázási gyakorlattal találkozunk. A legutóbbi 4 év viszonylagos eredményessége, termésstabilitása ellenére a ’60-as évek végét, a ’70-es évek elejét idéző műtrágyázási gyakorlatunk az egyik oka a legutóbbi negyedszázad szerény éves termésnövekedésének (~22,2 kg/ha), és a trendfüggvények által napjainkban biztonsággal jósolható 4,5 tonnás országos átlagnak.
1. kép Évente 15 búzafajtával és 8 N-adaggal beállított, 480 parcellás martonvásári tartamkísérlet (1981 óta) látképe
(Fotó: Málovics Gabriella)
A többnyire a legnagyobb hatást kiváltó hatóanyag, a nitrogén kijuttatása során a termelőnek számtalan szempont szerint mérlegelve kell döntéseket hoznia. A műtrágyák ára, a talaj, az elővetemény, a kijuttatható műtrágyaforma, a választott fajta mind-mind meghatározó tényezői a sikernek, s akkor az időjáráshoz való alkalmazkodás fontosságát még nem is hangsúlyoztuk.
Mennyiséghez és minőséghez igazított nitrogénadagok
A gazdálkodó végcélja, a jól eladható, nyereséggel bíztató áru megtermelése, amihez a búza esetében nemcsak mennyiségi elvárások, de összetett minőségi mutatók is társulnak. Ezeknek az értékadó, értékképző tulajdonságoknak – más sajátosságokkal, pl. betegség-ellenállósággal, alkalmazkodóképességgel való – együttes mérlegelése adhat iránymutatást a fajtaválasztás során. Az, hogy a fajtára, fajtacsoportra jellemző képességek milyen technológiával, azon belül is milyen trágyaadagokkal érvényesülhetnek leginkább, az több év, vagy akár egyidejűleg több kísérleti hely vizsgálati eredményei alapján pontosítható.
Egy búzafajta N-szükséglete sem adható meg egyetlen számmal. A változékony évjáratok és eltérő adottságú termőhelyek általában szélesre tágítják az optimális tartományok határértékeit. Ugyanakkor nemcsak a termesztés környezeti feltételei, de a termesztési cél is hatással bír a N szükséges dózisára, hiszen a tervezett mennyiséghez, és az elvárt minőség többféle paramétereinek határértékeihez szükséges minimális N-adagok csak ritkán közel azonosak. Ezt igazolják azok a tartamkísérleti (1-2. kép) adatok is, amelyek 5 igen változatos évjárat (2013-2017), aszályos (2014, 2015, 2017) és csapadékban nem szűkölködő (2013, 2016) éveinek eredményeit összesítve mutatják be (1-3. ábra).
2. kép N-adagok hatása az őszi búza fejlettségére martonvásári trágyázási tartamkísérletben (Fotó: Dr. Bónis Péter)
A magyar búzatermesztés Baross László bánkúti búzáinak is köszönhetően a múlt század elejétől kezdődően nemzetközi hírnevet vívott ki magának. Ezt a kivételes, piacos minőséget szem előtt tartva születtek meg Martonvásáron napjaink azon búzái, amelyeket képességeik alapján az ún. prémium kategóriába sorol a szakmai köztudat. Az ilyen típusú, és az új évezred elejétől meghatározó jelentőséggel bíró fajták egyidejűleg két fő termelői elvárást képesek kiszolgálni.
Vetésükkel a műtrágyát korlátozottan felhasználó, extenzív technológiákat alkalmazó gazdaságokban is tervezhető a biztos piaci értékesíthetőséget garantáló malmi minőség elérése. Ugyanakkor az országos átlagot meghaladó trágyázással, intenzív termesztéssel ezekkel a fajtákkal a legigényesebb felhasználók extra minőségi elvárásait is meg lehet valósítani. Ezek egyik reprezentánsának, az Mv Kolo 5 évének eredményei azt bizonyítják, hogy az ilyen típusú búzákkal a terméscsúcsokhoz közeli (maximum 95%-a) teljesítményhez, a 7 tonnát meghaladó produkcióhoz közel 160 kg/ha N-adagra van szükség (1. ábra).
1. ábra Prémium minőségi kategóriába tartozó búza (Mv Kolo) mennyiségi és minőségi N-reakciói (Martonvásár, 2013-2017)
A N-trágyázásnak ez az intenzitása csapadékos években, mint például 2016-ban a 8 tonnás szint elérését is lehetővé teszi, és aszályos években is 6 t/ha-t „garantál”. A három, itt bemutatott minőségi paraméter szerint ugyanakkor ez a típus 100 kg/ha-nál kisebb N-adaggal is malmi I. búzát eredményez. A hatóanyag-szükséglet természetesen a minőségi mutatók függvényében is változhat. Amíg a termésmaximumhoz közeli teljesítményhez szükséges N-dózis a fehérjetartalom, és a szedimentációs érték (Zeleny-szám) szerint elegendő volt a prémium minőség eléréséhez, addig a nedves sikér szerinti prémium kategória ennél némileg nagyobb adagok kijuttatását tette szükségessé.
A nagy fehérje- és sikértartalmú búzák átlagosnál stabilabb, örökletesen meghatározott képessége, hogy sikérjük mennyisége alacsony tápanyagszinten vagy nedves évjáratban sem csökken 30% alá, kedvező körülmények között viszont eléri a 35%-ot, vagy még afölé is emelkedhet. Az ebbe a csoportba tartozó Mv Kolompos (2. ábra) szemtermésének N-optimuma 150 kg/ha adagnál kisebb volt, ami az évek átlagában 7,6 t/ha, kedvező évjáratban 9 tonna feletti termést elérését segítette. Ez a N-mennyiség stabil malmi I. minőséget biztosít az ilyen típusú búzák termesztése során, sőt egyes paramétereket tekintve akár prémium kategóriás terméket is eredményezhet.
2. ábra Nagy fehérje- és sikértartalmú búza (Mv Kolompos) mennyiségi és minőségi N-reakciói (Martonvásár, 2013-2017)
A harmadik főcsoportot a jó malmi minőségű búzák alkotják, amelyek a piacos, jó lisztminőség mellett igen nagy termőképességgel is rendelkeznek. Ilyen típusú búza az Mv Nádor (3. ábra) is, amelyek 8,6 t/ha-os termésszintjéhez a vizsgált 5 év átlagában a N-adag optimum alsó határértéke 160 kg/ha volt.
3. ábra Malmi búza (Mv Nádor) mennyiségi és minőségi N-reakciói (Martonvásár, 2013-2017)
Méréseink eredményei, és az eddigi gyakorlati tapasztalatok is visszaigazolják, hogy a trágyázásnak ez az intenzitása kedvező évjáratban 11 tonnához közeli teljesítményhez is elegendő a kísérleti körülményeinkhez hasonló, 2,7%-os humusztartalmú, foszforral és káliummal jól ellátott, mikroelemekben sem hiányos talajokon. A minőségvizsgálatok szerint ugyanakkor ez a N-mennyiség a stabil malmi I. minőség eléréséhez jellemzően csak a fehérjetartalom tekintetében elegendő, a nedves sikér, valamint a Zeleny-érték malmi határértékéhez még valamivel (+8-10 kg) több nitrogénre van szüksége az ilyen búzáknak.
Az éhezés mérése
Az Agrofórum elmúlt évi 9. számában – korábbi kísérleti eredményeink alapján – már írtunk a különböző, gyors mérést biztosító szenzorok (NDVI, SPAD) adatai alapján szabályozott műtrágyaszórás megbízhatóságáról, illetve annak esetleges korlátairól. 2018-ban megkezdtünk egy olyan, több évre szóló vizsgálatot, amelyben a szenzoros méréseket egyidejűleg növényi mintavétellel (föld feletti teljes növény, ill. külön zászlós levelek is) összekötve, laboratóriumi mérésekkel pontosítjuk a martonvásári tartamkísérletben különböző búzafajták 8 eltérő N-dózistól függő N-tartalmát. A kalászolás kezdetén végzett mérések szerint a betakarított termés mennyisége, az NDVI-, a SPAD-értékek, és a zászlós levélben mért százalékos N-tartalom szoros összefüggést jelzett, vagyis mindhárom mérési metodika segítheti az éhezés mértékének, a szükséges N-pótlásnak a meghatározását.
Amint azonban az 1. táblázatból látható, az egyes fajták között különbséget találtunk a mérési megbízhatóságot tekintve. A zászlós levelek N-tartalma alapján a kielégítő ellátottságra vonatkozóan a nemzetközi szakirodalomban több határértéket is találhatunk. Mérvadó európai adatok szerint 4,01-4,50% között megfelelő a búza tápláltsága. Tavaszi búzát bemutató amerikai eredmények 4,2-4,3% közé teszik azt a mennyiséget, amely felett már a minőségre sincsen bizonyítható hatása a N-trágyázásnak. Legfrissebb eredményeink szerint 2018-ban az Mv Kolo és az Mv Krajcár fajtáknál 160 kg/ha N-adagig volt hatásos a N-trágyázás, az ennél nagyobb adagok már nem bírtak bizonyítható termésnövelő hatással, annak ellenére, hogy a levelek N-tartalma az eggyel nagyobb adaggal (200 kg/ha) még tovább nőtt.
A szenzoros vizsgálatok esetében viszont két fajtánál (Mv Kolo, Mv Mente) is azt tapasztaltuk, hogy bár a N-dózis növekedése a mérési eredményt már érdemben nem változtatta meg, ám a termés mégis bizonyíthatóan több lett. Mindezek azt jelzik, hogy ugyan egyetlen módszer sem garantálja teljes biztonsággal a búzafajták tápláltságának objektív megítélését, de az egyidejűleg elvégzett többféle teszt és mérés viszont segíthet közelebb kerülni az arany középúthoz.
Eredményeink közreadását a GINOP-2.3.2-15-2016-00028 pályázat segítette.
Dr. Árendás Tamás, Dr. Bónis Péter, Dr. Vida Gyula, Dr. Sugár Eszter, Dr. Fodor Nándor
MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Martonvásár
Borsiczky István
Tomelilla Kft., Boda
