Kétségtelen, hogy az őszi búza betegségeinek sorában kiemelkedő gazdasági jelentőséggel bír a különböző Fusarium-fajok által előidézett kalászfuzáriózis. A betegség okozta mennyiségi kár (a fertőzés hatására csökken az ezerszemtömeg) a problémának csak a kisebb része, a nagyobb gondot az jelenti, hogy ezek a gombák különböző toxinokat termelnek. Ezek a mikotoxinok melegvérűekre ártalmasak és a fertőzött termék fogyasztása mind az emberre, mind az állatokra rendkívüli veszélyt jelent.
A kalászfuzáriózis ellen ez idő szerint hatékony gombaölő szerek állnak rendelkezésre. Van azonban egy roppant lényeges kérdés: a védekezés idejének helyes megválasztása.
Ennek megválaszolásához van egy fontos kiinduló pontunk. Számos mesterséges fertőzéssel (inokulációval) lefolytatott kísérlet egyértelműen igazolta, hogy a tényleges fertőzést megelőzően végrehajtott gombaölő szeres kezelés sokkal hatékonyabb, mint az a beavatkozás, melyet csak a fertőzést követően (posztinfekcionálisan) hajtunk végre. A napraforgó szürkepenészes tányérrothadásánál (Botrytis cinerea) és a kalászfuzáriózisnál (Fusarium graminearum, F. culmorum) (1. kép) a mesterséges fertőzés utáni napon végrehajtott védekezés hatékonysága legalább a felére csökkent ahhoz a védekezéshez képest, melyet a fertőzés előtti napon végeztünk.
1. kép Kalászfuzáriózis tüneti képe: részleges és teljes kalászfertőzés
Ezek a vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy a védekezési idő megválasztása döntően meghatározza a kezelés eredményességét.
Felmerül a kérdés: Mikor kell a kalászfuzáriózis ellen védekezni? Valamennyien ismerjük a sommás, leegyszerűsített választ: amikor a búza virágzik! Hiszen legjobb tudásunk szerint akkor a legfogékonyabb a búza.
De felmerül egy másik kérdés is: Mennyi ideig, milyen fenológiai állapotig kell a búzánkat a gombaölő szeres hatás alatt tartani?
Valamikor az 1990-es évek elején egy kolléganőmmel erről beszélgettünk és arra gondoltunk, hogy „megérne egy misét”, hogy korrekt, kísérletes választ adjunk ezekre a kérdésekre.
Az akkori OMMI Röjtökmuzsaji Kórtani Állomásán 1 m2-es parcellákon négy ismétlésben, mesterséges fertőzési kísérletet állítottunk be, melyben igen nagy pontossággal, kalászolástól a teljes érés bekövetkeztéig hetenként fertőztünk kétféle fertőzőanyag-koncentrációval (2. kép).
2. kép Fusarium culmorum makrokonídiumai
(Azért használtunk kétféle koncentrációt, mert azt reméltük, hogy így az egyik optimálisnak bizonyul. El kell ismernem, hogy a kevésbé koncentrált fertőzőanyag is túlzottra sikerült –, de ezt csak utólag konstatáltuk.)
Minden esetre a felvetett kérdéseinkre a kísérlet során megkaptuk a választ: vizsgálhattuk a fertőzés mértékét, annak ezerszemtömegre és csírázóképességre gyakorolt hatását.
A védekezési időnek a fertőzésre gyakorolt hatásáról az 1992-ben megjelent közleményben adtunk tájékoztatást, ebből idézzük az eredményeket az 1. táblázat alapján.
1. táblázat A fertőzés idejének hatása a fertőzés mértékére kis és nagy inokuláció esetén
Forrás: Jakabné-Békési, 1992, Növénytermelés 41:19-24.
Mit látunk az eredményekből?
1. A Q parcellák mutatják, hogy a kísérletben a természetes fertőzés 6-8 % körüli.
2. Valóban igaz az, hogy az őszi búza virágzáskor a legfogékonyabb (93-94 %)!
3. A nagymértékű fogékonyság legalább viaszérésig tart.
4. De a legfontosabb: a búza már kalászolásakor is majdnem olyan fogékony (82-84 %), mint fogékonyságának csúcsán, virágzásakor!
Milyen környezeti feltételek szükségesek a fertőzés létrejöttéhez?
Legfontosabb feltétel a csapadékos időjárás! Ehhez még azt kell hozzátenni, hogy a párás idő, az éjszakai-hajnali harmatképződés szintén nagymértékben elősegíti a megbetegedést.
Mikor hajlamosítanak a betegségre ezek az időjárási feltételek?
Kikalászolástól viaszérésig rendkívül nagymértékű a veszélyeztetettség!
Tekintettel arra, hogy ezek az eredmények már több mint húsz éve ismertek, felmerül a kérdés: miért kell még emlegetni? Mérnöktovábbképzőkön számtalanszor bemutattam mindezt, az Agrofórum hasábjain is ilyen-olyan formában utaltam rá. Akkor miért térek vissza a témára?
Azért, mert olyan mélyen gyökerezik a tudatunkban, hogy a búzát a Fusarium-fajok virágzásban fertőzik, hogy egész egyszerűen megfeledkezünk arról, hogy a betegség kórokozói kalászolás kezdetétől képesek a támadásra – ha a környezeti tényezők kedvezőek a kórfolyamatra.
Ennek az a következménye, hogy amikor a kalászolás kezdetétől kedvező az időjárás a fertőzésre – és mi csak virágzásban védekezünk – úgy lényegében elkéstünk a védekezéssel, csak korlátozott hatékonyságra számíthatunk.
Talán még el kell valami fontosat mondani a környezeti tényezőkről: mint említettem, a csapadék és páraviszonyok a döntőek, de a hőmérséklet sem közömbös. A hőmérséklet szerepe már a kórokozó fajától függ. A nagy járványok „fenegyereke” – a Fusarium graminearum – a viszonylag magasabb hőmérsékletet kedveli. Más fajok, pl. a F. culmorum és a F. avenaceum, kevésbé melegigényesek. Sorolhatnám a többi Fusarium-faj melegigényét, de a lényeg, hogy Magyarországon a nagy járványok idején egyértelmű a F. graminearum rendkívüli, erőteljes dominanciája.
A védekezéssel, illetve annak idejével kapcsolatban fel kell vetnünk még egy „izgalmas” kérdést: Milyen feltételek mellett hagyható el a gombaölő szeres kezelés? Egyáltalán elhagyható-e?
A válasz: igen, de csak egészen speciális esetekben.
Ilyen volt például tipikusan a 2003. év: A búza kalászolásától kezdve éréséig szárazságban – és légköri aszályban – élte életét. (Persze nagy árat fizetett a növény a védekezés elhagyhatásáért – hiszen az aszály óriási veszteséget okozott.)
További információért kattintson a képre
Mi tehát a védekezési idő helyes stratégiája?
1. A kalászolástól kezdődően a védekezést csak addig halogathatjuk, amíg nemhogy csapadékra, de párás, harmatos időjárásra sem számíthatunk.
2. A kórfolyamatra kedvező időjárás esetén, amint a célfelület megjelent – tehát alig, hogy kikalászolt a búza – gondoskodnunk kell a növények gombaölő szeres védelméről.
3. A kalászokat a viaszérésig meg kell védenünk e kórokozócsoport támadásától.
4. Szélsőséges időjárási körülmények között – mint 2010-ben – akár kétszeres gombaölő kezelés (kalászoláskor, majd két héttel később) szükséges a kalászok egészségének biztosítása érdekében. (Nem beszélve a korábbi, más betegségek ellen szükségessé váló kezelésekről.)
Tudatában vagyok annak, hogy ugyancsak túlrészletezve írtam le egy már korábban is hangoztatott véleményt, de ha csak 10-15 termelő odafigyel arra, hogy a várható csapadék érkezése előtt a kikalászolt, ám messze nem virágzó búzáját megvédje, máris megérte az ismételt figyelemfelhívás.
Dr. Békési Pál c. egyetemi tanár
Szentendre
