Az őszi káposztarepce szinte az egyetlen olyan szántóföldi kultúrnövényünk, amelynek termesztése során a növényvédelem sikeressége döntő tényező a termesztés sikerességének szempontjából és amely esetében a növényvédelmi költségek a legmagasabbak más kultúrákkal összehasonlítva.
Egyedülálló abban is ez a szántóföldi kultúra, hogy a növényvédelmi költségeket és a végrehajtott kezelések számát tekintve nem a gyomirtás okozza a legnagyobb gondot, hanem az állati károsítók hosszú sora, amelyek már az őszi kelés óta folyamatosan támadják ezt a növényt. A zoológiai problémák tömkelege mellett viszont a repcét eléggé komolyan veszélyeztetik egyes gombás eredetű betegségek is, amelyek ellen szintén fel kell lépni és amelyek képesek lehetnek akár veszteségessé is tenni egy adott évjáratban a repce termesztését.
Foltok a levélen
A repce már az ősz folyamán – főleg esős, csapadékos időjárás esetén – gyorsan megfertőződhet a keresztes virágú kultúrák egyik gyakori kórokozójával, a fómás levélfoltossággal és szárrákosodással (Phoma lingam). Ez a kórokozó hírhedten nedvesség kedvelő, súlyos mértékű felszaporodásra csak hosszantartó csapadékos időjárás és felületi vízborítás esetén képes.
Ezt a helyzetet gyakorta segíti a repce termesztő gazdák olyan – meglehetősen helytelen – gyakorlata, amikor a repcét a szükségesnél sokkal korábban vetik el és a hosszú ősz során túlnövekedés lép fel. Ilyenkor a hatalmasra nőtt, akár 12 – 18 leveles növények a szántóföldön térdig érő sűrű lombtömeget képeznek, amelyet még a durván szeles időjárás sem tud rendesen kiszárítani és a lombozat belsejében akár egész napokon át végig folyamatos felületi vízborítás érheti a növények leveleit.
Ilyen körülmények között vagy a szél útján, vagy már korábbi fertőzések eredményeképp az esőzések által felvert sárral a repce leveleire jutó konídiumok gyorsan csírázásnak indulhatnak és megfertőzhetik a növényt. A fertőzés tünetei eleinte „csak” a leveleken kialakuló jókora, ujjbegy méretű elhalt foltok alakjában jelentkeznek. A foltokban a levél szövete szürkés színt vesz fel és az elhalt felületen egy – másfél hét múlva megjelennek a kórokozó ivartalan spórák /konídiumok/ millióit terjesztő szaporító képletei, a piknídiumok.
Az őszi, erős fertőzéseknek még hatalmas levélzet mellett is vannak komoly kockázatai. Ha nagy a fertőzési nyomás, akkor akár már az ősz folyamán kiterjedhet a fertőzés a szártőre, amely annak rákos elfajulását, netán pusztulását is okozhatja nagyon kedvező körülmények között. Az őszi durva levélveszteség (a sok fertőzött foltot viselő levelek sokszor igen gyorsan elhalnak) a növényt még késő ősszel is kényszerből újabb levelek növelésére ösztönzi, amely a tartalék tápanyagok felélésével elősegíti a nagyobb fagy által bekövetkező károsodást.
AGRIO vontatott permetezők 2.500-13.500 l tartálytérfogattal, 15-36 m-es szórókerettel. Részletekért kattintson a képre!
Az igazán nagy problémát ez a kórokozó a tavasz és a nyárelő folyamán okozza. A fertőzött levelekről kiinduló fertőzések a magasodó növény állomány okozta párásabb környezet folytán előbb – utóbb sikeresen megfertőzik a növény szártövét, amely a fómás fertőzés következtében lilás – fekete színt vesz fel, rákosodás lép fel és a fertőzés helye felett levő szervek (virágok, becők) későbbi fejlődése erősen visszamarad.
A fómás fertőzéshez a „hagyományos” útvonal mellett lehetőségeket kínál bármilyen, a növény felületén sebet okozó folyamat. Ilyen lehet gyakorta a repce szárát károsító ormányosok kártétele, vagy a kalcium hiány miatt fellépő szárrepedés. Az ilyen repedések nyílt felszíne szinte meghívó a kórokozónak a fertőzésre!
Szerencsére a napjainkban vetett repce fajták és hibridek java része rezisztens a fómás levélfoltossággal és szárrákkal szemben. Ez azt jelenti, hogy a nagyon öreg leveleken előfordulhatnak levél tünetek, de a szártőre a kórokozó már nem jut el. Ugyanakkor a repce termesztési technológiájában a regulátorozás mind ősszel – mind pedig tavasszal már bevált gyakorlatnak számít. A regulátorként használt triazol hatóanyagú készítmények a csúcsirányú növekedés visszafogása mellett ( az „egyszálú” repcék hozama jóval kisebb az elágazókénál!) jó hatékonysággal akadályozzák meg a fómás megbetegedést.
Mikor van itt az ideje a tavaszi regulátoros kezelésnek? Ez mindenképpen a repce állapotától függ. Nyilvánvalóan 3-4 leveles repcét nem szabad kezelni, mert örök életére (azaz az idei vegetációs időszakra) egy korcs, törpe, használhatatlan állományt fog eredményezni a kezelés. A regulátoros kezelésre leginkább alkalmas időszak a szárba indulás kezdete. Érdemes gondos állomány felvételezéssel felmérni, hogy az őszi kezelések milyen mértékben indították meg az oldalhajtások megjelenését, növekedését. Olyan állományt, ahol döntően már megindultak az oldalhajtások, felesleges kezelni, vagy legfeljebb valamelyik, időben odaillő inszekticides kezelés mellé lehet egy triazol fungicidet – regulátort kijuttatni a legkisebb, vagy (fejlett – túlfejlett növényállomány esetén) annál valamivel nagyobb dózis alkalmazásával.
A rezisztens hibridek alkalmazásának napjainkra szinte elsöprő fölénye ennek a kórokozónak javarészt kihúzta a méregfogát, ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról, hogy tartósan nedves,csapadékos időjárás és nagy fertőzési nyomás esetén ezen hibridek rezisztenciája sem tart örökké, másrészt van még egy betegség, amely ellen mindenképpen célszerű védekeznünk.
Fehérpenészes korhadás
A fehérpenészes szártő és szárkorhadás (Sclerotinia sclerotiorum) kórokozója igazán szélsőségesen polifág. Hazánkban is több száz gazdanövénye ismeretes, köztük olyan fontos kultúrnövények is, mint a napraforgó, de ez a kórokozó nem veti meg a kertészeti kultúrákat (paprika, dinnye), sőt a gyomnövényeket sem. A szántóföldi kultúrák közül döntően a repcére és a napraforgóra veszélyes.
Ez a kórokozó a talajban szétszóródott kitartó képletek, a szkleróciumok által vészeli át a telet. A már felmelegedő talajban nyár elejétől a micéliumos fertőzés eredményeképpen a megfertőzött növények talajjal érintkező részén eleinte barnuló, később kifakuló, kékesszürke elhalás jelenik meg, amelyet a teljes növény elhalása követ. A kórokozó ugyanakkor képes arra is, hogy a talaj felszínén, vagy a nagyon kis mélységben levő szkleróciumokból kisebb tölcsérre emlékeztető apothéciumolkat is neveljen, amelyekből aszkospórás fertőzést képes elindítani. Ehhez mindenképpen a tavaszinál nagyobb hőmérsékletre, nagyobb csapadékra és árnyékos környezetre van szükség. Ezt a kórokozó május elejétől szinte minden jelentősebb csapadék után megkapja. Az ilyen fertőzések eredménye a száron, leveleken, esetleg becőkön kialakuló fertőzés, amely ugyan olyan tünetekben végződik, mint a micéliális eredetű szártő fertőzés.
A repce állományok aratás előtti felvételezései során már igencsak jól láthatóak a fehérpenészes korhadás által magfertőzött tövek. Ezek hamarabb érnek be, termésük viszont sokkal apróbb, sok esetben használhatatlan. Nem véletlenül tartják ezt a betegséget a repce legveszedelmesebb betegségének!
Ez ellen a kórokozó ellen nem az elkövetkező napokban, hetekben kell védekezni, hanem a virágzás elején, legfeljebb annak első harmadában. A kémiai növényvédelem meglehetősen tág lehetőséget nyújt a védekezésre. A kezelés során ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról, hogy akármilyen jól felszívódó készítményt is használunk, a növényvédő szert lehetőleg minél több helyre juttassuk el az akkorra már szinte őserdőre emlékeztető állományba! Ilyenkor igencsak célszerű lehet a megnövelt permetlé mennyiség alkalmazása és – amennyiben ez lehetséges – valamilyen rásegítés a permetlének a lombozatba való minél mélyebb bejuttatására. A repce viaszos levélzete miatt tapadásfokozó használata célszerű!
A fehérpenészes korhadás ellen biológia készítmények is forgalomban vannak. A növények kezelésére alkalmas Pythium oligandrum hatóanyagú Polyversum a fómás betegség és a fehérpenészes korhadás ellen is hatékony védelmet biztosít. Viszont a kémiai jellegű készítményeknél is jobban igényli az egyenletes kijuttatást. Hatékonysága nedves körülmények között jobb lehet bármely szintetikus hatóanyagénál, ugyanakkor extrém szárazság esetén ez jelentősen csökkenhet is. A Pythium fajok életmódjukból adódóan nedvesség kedvelő mikrobák, amelyek életfeltételeiket a repce lombozatának belsejében általában meg is találják. Érdemes tehát a fehérpenészes korhadás ellen a szer választásnál figyelni a várható meteorológiai viszonyokra is.
