A kalászos gabonák csoportjában az őszi és tavaszi árpa számít messze a legbetegebb növénynek. Van lisztharmata és rozsdája is, mint a többi kalászosnak (igaz, rozsdából a búzának három is van), viszont levélfoltosságot okozó kórokozókból négy is kijutott ennek a kalászos gabonának.
Gyakorlatilag szinte bármikor találhatunk egy árpaállományban valamilyen kórokozó által előidézett levélfoltosságot. Célszerű ismerni ezeket a kórokozókat, hogy el tudjuk őket különíteni egymástól és a védekezést is hatékonyan tudjuk szervezni ellenük.
A volt „Helminthosporium” csoport
Az árpán hazánkban előforduló levélfoltosságok közül a rendkívül gyakori barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana), valamint a nála sokkalta veszélyesebb hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres) mind a korábbi Helminthosporium nemzetség tagjai voltak (H. sativum, H. teres). Bár azóta ezt a nemzetséget a rendszertan hozzáértő specialistái több nemzetségre szedték szét, azért e két kórokozóban meglehetősen sok a hasonlóság.
Mindkét fajnak léteznek ivaros alakjai (Cochliobolus sativus, Pyrenophora teres), de a kórokozók áttelelése, fennmaradása független az ivaros szaporodás meglététől és átlagos teleken ivartalan alakban, micéliumos formában is könnyedén áttelelnek. A leveleken okozott tüneteik is eléggé hasonlóak.
A barna levélfoltosság barnás, néha egészen sötétbarnás színű foltokat okoz a leveleken, amelyek körül nem szokott klorotikus udvar keletkezni. Néha előfordul gyűrű alakú folt is, de a gyűrű ilyenkor meglehetősen széles, vastag.
A hálózatos levélfoltosság ugyanakkor két, egymástól sokszor erősen eltérő tünetet is okozhat. Hidegebb időben kialakul a „klasszikus”, létra alakú barnás-feketés mintázat a leveleken, míg melegebb időjárás esetén a „spot forma” kialakulása gyakori. Ekkor hosszúkás halványbarna folt alakul ki, amelynek szélei a levél erek mentén sokszor megnyúlnak és egy Hyundai emblémára emlékeztetnek.
Különbség ugyanakkor a két kórokozó között, hogy a barna levélfoltosság rendkívül ritkán okoz nagy lombveszteséget, míg a hálózatos levélfoltosság a kórokozó elszabadulása esetén képes az összes levelet igen gyorsan letakarítani a megfertőzött növényekről. Súlyos termésveszteséget csak a hálózatos levélfoltosság okoz.
Mindkét kórokozó nekrotróf életmódú és meglehetősen nedvesség igényes. Ugyanakkor a barna levélfoltosság inkább a hűvösebb, míg veszélyesebb társa a meleg körülményeket kedveli. Mindkét faj meglehetősen „kemény” ellenfél, ellenük a fungicideket csak a maximális engedélyezett dózisban lehet kellő hatékonyság reményében alkalmazni.
Ritkább kórokozók
Az árpa maradék két, levélfoltosságot előidéző kórokozója szerencsére jóval ritkább. Az egyikük, a rinhospóriumos levélfoltosságért felelős Rhynchosporium secalis gomba – ahogy az a nevéből is adódik – a rozson is előfordul az árpa mellett, bár egyik kultúrában sem mondható gyakorinak.
Ez a nekrotróf parazita gomba ugyanis nem csak melegkedvelő, hanem extrém mértékben nedvesség kedvelő is. Csak szélsőségesen nedves, csapadékos körülmények között szaporodik fel számottevő mértékben.
A kórokozó tünetei a leveleken rendkívül ijesztőek. A nagyobb, szürkés foltokat vékony feketés színű szegély övezi. Ennek alapján lehet elkülöníteni könnyedén a barna levélfoltosságtól.
A ronda levéltünetek ellenére ennek a kórokozónak kicsi a veszélyessége. A fertőzött levelek még akkor sem halnak el, ha igen sok ilyen folt helyezkedik el rajtuk. Ráadásul ez a gomba nem éppen kemény ellenfél, ellene nem szükséges a fungicidek maximális dózisát kijuttatni a védekezések során.
Ezzel szemben az árpa ramuláriás levélfoltosságát okozó Ramularia collo-cygni kórokozó már keményebb ellenfél. Ez is nekrotróf életvitelű gomba, amely meglehetősen melegkedvelő, ugyanakkor viszonylag kevés nedvességgel is beéri. Nagyon monokultúra kedvelő faj. Ez számunkra szerencsés, hiszen az árpát általában nem termesztik vetésváltás nélkül.
Viszont az olyan körzetekben, ahol gyakori az árpatermesztés és a forgatás nélküli művelés is, ott a kórokozó bizony elszabadulhat. Tünetei, a kis sötétbarna pettyek egy nagyobb, vizenyős, klorotikus udvarban jellegzetesek, bár néhányan hajlamosak összekeverni a hálózatos levélfoltosság tüneteivel.
Ha megjelenik, akkor a kórokozó terjedése rendkívül gyors, így azonosítása után mielőbb fungicides állományvédelemmel kell a fertőzés elhatalmasodását megállítani.
A képek a szerző felvételei.
