A kalászos gabonák termesztésével foglalkozó gazdák szinte minden évben szembesülnek egy alattomos, ugyanakkor esetenként az állomány létét is veszélyeztető kártevő, a csócsárló károsításával.
A növények pusztulását egy vegetáriánus életmódra áttért, de ragadozó szájszervvel rendelkező bogár, a gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides) lárvája okozza.
Maga az imágó egy teljesen szokványos kinézetű futóbogár. Kiválóan fut, jól repül, így meglehetősen mozgékony. Ugyanakkor ez a bogár nem rendelkezik olyan rágókkal, mint egy igazi növényevő rovar.
Ellentétben a klasszikus növényevőkkel, amelyek rágói a növényi szövet darabolására alkalmas élben végződnek, ennek a fajnak a rágóin hosszú, hegyben végződő nyúlványok sora található. Ez a szájszerv a ragadozó rovarokra jellemző, mivel kiválóan alkalmas más rovarok külső kitines vázának kilyuggatására, összetörésére.
A kifejlett gabonafutrinka imágót ez kevésbé zavarja, hiszen május-június folyamán a már viaszérésben levő gabonaszemeket rágcsálja. A keményebb táplálék esetében a kevésbé alkalmas szájszerv nem igazán okoz neki problémát. Ráadásul maga a bogár alig okoz kárt. Bár jelenléte látványos, de az általa megrágott szemek által okozott veszteség általában olyan kicsi, hogy nem is mérhető.
Hasonlóan az imágóhoz, a kártevő lárvája is növényevő. Évente egyetlen nemzedéket kinevelő fajról van szó, amely a talajban elkészített függőleges járatában lárva alakban telel át. Tápláléka, a kalászos gabonák levélzete ugyanakkor sokkal lágyabb, mint a kalászok.
A ragadozó rovarokra jellemző szájszervével ezért a lárva nem is tudja feldarabolni a leveleket, mint pl. egy sáska, amely tipikusan növényi lombozatot fogyaszt. Rágóival a rostok elvágására képtelen, viszont a rostok közötti, magas tápanyagtartalmú parenchima sejtekből a rágcsálással készített „koktélt” felszürcsölve kényelmesen tud táplálkozni a kalászosok levelein.
Az idei helyzet
Ha megvizsgáljuk, hogy milyen kártételi veszélyt jelenthet az idei évben ez a kártevő, akkor nem árt kicsit mélyebben elmerülni a károsító életmódjában. A kalászokon folytatott érési táplálkozást követően a bogarak elsődleges célja a párosodás és a peterakás. Ez utóbbi esetében a kártevőnek vannak teljességgel „jogos” igényei a környezettel szemben.
Mivel a lárvák az imágókkal ellentétben alig képesek vándorolni, ezért az imágóknak oda kell petéiket elhelyezniük, ahol egyrészt ez fizikailag lehetséges, másrészt nagyobb valószínűséggel ott a lárvák majd kalászos gabonákkal fognak a későbbiekben találkozni. Éppen ezért a csócsárló alapvetően a vetésváltás nélkül termesztett kalászos állományok kártevője.
No, de mi a helyzet a fizikai korlátokkal?
A kőkeményre száradt nyári tarlókon a nőstény imágóknak esélyük sincs a peterakásra. Mivel igen mozgékony, jól repülő bogarakról van szó, ráadásul az egész nyár a rendelkezésükre áll, így aratástól egészen őszig folyamatosan keresik azokat a területeket, ahol valamilyen ok miatt puhább, nedvesebb a talaj.
Ez igen sok esetben ott is bekövetkezik, ahol a szalmát renden hagyták, vagy annak betakarítása, felszedése hibás volt, netán nagyon későn történt meg. Ezek a helyszínek akár hatalmas területről is oda vonzzák a peterakásra kész imágókat.
Amennyiben oda az ősz, vagy a tavasz folyamán kalászos gabona kerül, akkor ez a nagy lárva népesség akár foltszerű teljes növénypusztulást is előidézhet. A száraz, aszályos nyár tehát alapvetően nem kedvezett a kártevő peterakásának, de a jól repülő imágók a kevés kivételt, döntően a szalmával borított foltokat megtalálva lokálisan súlyos kárt is okozhatnak.
A csócsárló nem egy leküzdhetetlen ellenfél!
Viszont érdemes gondosan szemlézni főként a vetésváltás nélküli kalászos állományokat. Ahol a lárvák által „összekócolt” rostokat észleljük, ott mielőbb célszerű lesz védekezni.
Fontos tudni ugyanakkor, hogy a gabonafutrinka lárvái erősen fénykerülők. A járatukból csak sötétben jönnek elő táplálkozni, de ha tehetik, akkor még este is szívesen behúzzák a leveleket a járataikba és ott fogyasztják el azokat.
Ennek megfelelően ez ellen a károsító ellen az esti, éjszakai állománykezelések adnak kellő hatékonyságot. Nem ismert a gabonafutrinka esetében egyetlen inszekticid hatóanyaggal szemben sem rezisztencia, így a szerválasztást semmi sem korlátozza.
Ugyanakkor a kártevők észlelése után ne sokat hezitáljunk a védekezést illetően, mivel a nagyobb kártevő népesség lokálisan eléggé gyorsan teljes állománypusztulást is okozhat.
A képek a szerző felvételei.
