A hazai szántóföldi növénykultúrák egyik „legbetegesebb” faja a napraforgó. A vegetációs idő előrehaladásával sorban megjelennek a különféle kórokozók által előidézett tünetek a napraforgóállományokban. Egy részük ellen védekezhetünk „hagyományos” fungicidekkel, más részük ellen azonban sajnos ez a megoldás nem működik.
Fonnyadó, elhaló fiatal növények
A napraforgóállományokban már június elején, a szármegnyúlás időszakában az ország több pontján is észlelni lehetett elszórtan magányos beteg, fonnyadó, majd később elpusztuló egyedeket.
Egy részük szártövén enyhén elbarnuló zóna figyelhető meg, amelyen fehér, a szárra merőleges vonalak jelenléte is időnként észlelhető. Ezek a fehérpenészes szártőkorhadás tünetei, amelynek kórokozója a Sclerotinia sclerotiorum nevű tömlősgomba.
Ez a gyakori kórokozó szélsőségesen polifág, rendkívül sok kétszikű tápnövényt képes megbetegíteni és rajta a fejlődését befejezni. A talajban telel át kemény, fekete szkleróciumok alakjában és a fertőzés innen indul ki.
A kórokozó fertőzésének két útja ismeretes: a talajból micéliumok útján történő szártőfertőzés, amely a teljes növény pusztulását okozza, illetve a szkleróciumokból kifejlődő, tölcsér alakú apothéciumokból kiszóródó aszkospórák útján, amely a levélnyél-, szárközép-, illetve tányérrothadásokért felelős.
A jelenlegi időszakban még csak a micéliumos eredetű szártőfertőzés tüneteivel lehet találkozni. Segíti a fertőzést a jelenlegi csapadékban dús időjárás is.
Az aszkospórás eredetű fertőzéshez, amely majd a sorok záródása után következik be, alapvetően árnyékos környezet kell az állományokban, mivel a talaj legfelső rétegében levő szkleróciumok csak ilyen környezetben képesek apothéciumok fejlesztésére.
Egy hasonló tünetekkel járó betegség
Sajnálatos módon az utóbbi években a fehérpenészes szártőkorhadás mellett egyre gyakrabban okoznak hasonló, hervadással járó, fiatal növények elhalását okozó tüneteket a kevésbé gyakori Verticillium dahliae és Verticillium alba atrum gombafajok is.
A Verticillium fajok korábban csak a fiatal növények károsításáról voltak hírhedtek, amely általában akkor következett be, amikor a napraforgóállományok talaja – általában a nagy csapadékok miatt – levegőtlenné vált.
Az így legyengült növényeket a Verticillium gombák mint gyengültségi paraziták könnyebben megtámadhatták. Ezek a tünetek mostanság ismét megjelentek sok napraforgóállományban. A Verticillium fertőzés esetében ugyanakkor a hervadás és a növények elhalása sokkal lassabb folyamat, mint a Sclerotinia sclerotiorum esetében.
A Verticilliumos hervadás esetében gyakori a levélszélek nekrotizálódása, a szár alsó részének befűződése, a gyökérzet elbarnulása. Mindemellett ezek a gombák még később is veszélyeztethetik a napraforgót, bár akkor növénypusztulást már kevésbé okoznak. A késői Verticillium fertőzés enyhébb levélhervadással, a levelek jellegzetes érközti foltosodásával jár, és egyáltalán nem köthető a talajok kultúrállapotához.
Védekezési lehetőségek
A fehérpenészes szártőkorhadás (de a Verticilliumos betegségek ellen is!) hatékony agrotechnikai védekezési módszer a minél tágabb visszavetési időszak, amelybe értelemszerűen bele kell számítani a fehérpenészes szártőkorhadás esetében a többi gazdanövényt, főképp az őszi káposztarepcét és a szóját is.
Ezzel az olcsó módszerrel hatékonyan csökkenthető a fertőzési nyomás, azaz a talajban levő fertőző anyag, azaz a szkleróciumok mennyisége.
Ugyanakkor a már bekövetkezett fertőzések ellen hagyományos fungicidekkel nem tudunk eredményesen védekezni. Ezek hatékonyak ugyan az aszkospórás eredetű fehérpenészes fertőzések ellen, de a micéliumos eredetű szártőkorhadás ellen hatástalanok.
A talajból támadó, ott szkleróciumok formájában fennmaradó kórokozók ellen ugyanakkor meglehetősen sok növényvédőszer-gyártó és -forgalmazó cég kínál különböző biológiai készítményeket. Ezek használata pár év alatt (tehát nem azonnal!) képes lehet a fehérpenészes szártőkorhadás és más, talajból fertőző kórokozók fellépését a kártételi küszöb szintje alá csökkenteni.
A különböző, mikrobákat tartalmazó készítmények alkalmazása során ugyanakkor mindenképpen figyelni kell arra, hogy jelentős részük negatívan reagál a fungicidek jelenlétére, így a kijuttató eszközöket rendkívül gondosan meg kell tisztítani a korábbi kezelések maradványaitól.
Ráadásul ezen készítmények mindegyike egy vagy több talajban élő mikrobát tartalmaz, így kijuttatásuk során erre tekintettel kell lenni. A por száraz talajra történő kijuttatása és a bedolgozás hiánya, vagy jelentős megkésése a készítményekben levő élő mikrobák pusztulását is okozhatja, amely értelemszerűen a kezelés eredménytelenségét okozhatja.
Nyilvánvalóan ezek a kezelések napjainkban a napraforgóállományokban már nem használhatóak a növényzet jelenléte miatt, de alkalmazásuk segíthet a talajból fertőző mikrobák hatékony leküzdésében.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
