Inváziós kártevők: Répa-gyökértetű

Az EU öt tagállamában: Bulgária, Írország, Lettország, Portugália, Szlovénia teljesen megszűnt a cukorgyártás. Magyarországon az öt cukorgyárból egy, a kaposvári maradt meg. Az EU cukorpiaci rendtartása 2017. szeptember 30-án véget ért. A cukorrépa termesztése jelentős gép- és költségigényű. Gazdaságos termesztéséhez számos károsító ellen kell sikeres védekezést biztosítani. Ezek egyike ‒ ha nem is a legjelentősebb ‒ a répa-gyökértetű.

Rendszertani besorolás

A répa-gyökértetű (Pemphigus fuscicornis (Koch, 1857)) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe, a rovarok (Insecta) osztályába, a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe, a levéltetvek (Aphidoidea) családsorozatába, a valódi levéltetűfélék (Aphididae) családjába, a Pemphigus Hartig, 1839 nemzetségbe tartozik. A genusz többi fajától (pl. Pemphigus betae Doane, P. bursarius (Linnaeus), P. phenax Börner et Blunck) csak az imágók mikroszkóppal végzett vizsgálata alapján különíthető el biztonságosan.

Származása, földrajzi elterjedése

A faj Európában őshonos. A legtöbb előfordulási és kártételi adata Közép- és Kelet-Európából származik. Megtalálható Oroszországban, Ukrajnában, Horvátországban, Szerbiában, Bulgáriában, Romániában, Moldáviában, Grúziában, Örményországban, Görögországban, Lengyelországban, Lettországban, Szlovákiában, Németországban, Nagy-Britanniában, Dániában, Norvégiában, Svédországban és Finnországban. Ázsiából Kazahsztán, Kirgízia és Irán területéről jelezték (Börner és Heinze 1957, Heie 1980, Pisnya és Fedorenko 1988, Čamprag 2003, Frolov 2003-2009, Tóth és munkatársai 2004, Nieto Nafría 2013). Első hazai előfordulását Horváth Géza közölte (Horváth 1918).

Tápnövények és kártétel

A répa-gyökértetű oligofág faj. Heie (1980) szerint Skandináviában a faj kizárólag a kaporlevelű ebszékfű (Tripleurospermum inodorum) (Asteraceae család) gyökerén él anholociklikusan. Ezzel szemben Közép- és Kelet-Európában ‒ a cukor-, a takarmányrépa és a cékla termesztésbe vonása előtt ‒ az Amaranthaceae család (korábban a Chenopodiaceae családba sorolt) gyomnövényein élt. Napjainkban fő gazdanövénye a cukorrépa. 1959 előtt még nem számított a cukorrépa kártevőjének (Frolov 2003-2009). A múlt század hatvanas-hetvenes éveitől egyre több cukorrépa-termesztő országból jelezték a kártételét. Ukrajnában a sztyepp övezetben okozta a legnagyobb károkat. A volt Szovjetunió területén gazdasági jelentősége miatt répafiloxérának is elnevezték.

Tapasztalatok szerint a gyökértetvek a gyengébben fejlődő répákat támadják meg elsőként. Kártétele következtében az elpusztult oldalgyökerek helyett fejlesztett új gyökerek is elpusztulnak (1. kép). Az egész vegetációban képes megtámadni a cukorrépát. A gyökértetű telepeket hangyák látogatják (Keszthelyi 2016). A répa fejlettségi fokától, illetve a környezeti tényezők alakulásától függ a kártétel mértéke. Súlyosan érinti a kártétele az élettani levélváltás állapotában lévő növényeket, amelyek gyakran már ki sem hajtanak, vagy a gyökér- és cukorképzés helyett energiájukat újabb levelek fejlesztésére fordítják.

Az oldalgyökereken táplálkozó tetvek kártétele általában augusztus és szeptember hónapokban válik látványossá. A föld feletti részen táplálkozását a világoszöld, majd sárgára kivilágosodott levelek jelzik. Ezek később hervadnak, elterülnek a talajon, és fokozatosan elszáradnak. Előbb az idős, majd a fiatal levelek száradnak el, végül a fotoszintézis megszűntével a répatest is elpusztul. Az erősen károsított növényeken gyakorlatilag nincs ép és egészséges oldalgyökér. Kör alakú foltokban jelentkezik a kártétel a táblákon. Idővel a foltok összeolvadnak.

Hasonló tüneteket más biotikus és abiotikus tényezők is okozhatnak. A répatest kiemelése után gyökérvizsgálat útján kell meggyőződni a kártevő jelenlétéről. A fertőzött növények a talajból könnyen kihúzhatók, mert az oldalgyökerek elhaltak és a répatestek a turgorukat veszítették. Ezeken a répatesteken, illetve az oldalgyökereiken és a visszamaradt talajon szabad szemmel is jól látható a vedlési bőrökkel teli, fehér színű vastag viasz bevonat valamint a viaszréteg alatt meghúzódó gyökértetű telep.

Gazdasági jelentőségét hazai mérési adatok (termésmennyiség-csökkenés és minőségromlás) egyelőre nem támasztják alá. A korai fertőzés kedvező ökológiai tényezők mellett súlyos veszteséget okozhat. Az aszály okozta károkat is tovább súlyosbítja a gyökértetvek kártétele (Ripka és Szendreyné 2004).

Leírása

A nyári alak, a szárnyatlan szűznemző nőstény, amely 2,3-2,5 mm hosszú és 1,35-1,4 mm széles. Potrohcsöve nincs. Tojásdad teste halványsárga, sárgászöld vagy szürkészöld színű, amelyet viaszos bevonat fed (Blackman és Eastop 2006). A potroh végén fehér viaszszálakból álló csomó látható, amely könnyen leszakad, amikor a növényt kihúzzuk a földből, de az könnyen regenerálódik. A lárva négy fejlődési stádiumon halad keresztül. Az első lárvastádium egyedei zöldek vagy sárgás szürkék, 0,7-0,8 mm hosszúak, csápjuk rövid, négy ízből áll. A faj táblán belüli terjedésében jelentős szerepük van (Pisnya és Fedorenko 1988). A szárnyas nőstényeket (szárnyas szexupara) külalakra a szárnyuk, valamint a 6 ízű csápjuk alapján különíthetjük el a nyári szűznemző nőstényektől, amelyek csápja 5 ízű (Frolov 2003-2009).

Életmódja

A Pemphigus fuscicornis alaktanilag hasonlít a Pemphigus betae Doane fajhoz, amely Észak-Amerikában elterjedt, de biológiailag különbözik attól. Az amerikai faj holociklikus (téli gazdanövényei a Populus angustifolia, P. balsamifera, P. trichocarpa fajok), míg a Pemphigus fuscicornis anholociklikus fejlődéssel szaporodik (Börner és Heinze 1957, Blackman és Eastop 1984). Életciklusa hiányosan ismert (Zsembery és Pataki 2000, Szelegiewicz és Szalay-Marzsó 2000). Hazai előfordulását eddig csak lágyszárú nyári gazdanövényeiről közölték. A gyökéren élő szűznemzők és a különböző fejlettségű lárvák kb. 10-60 cm mélyen telelnek át a répaföldeken, a táblaszéleken és a ruderális területeken.

Tavasszal 10 °C fölött feljönnek, majd a fehér libatopon, a labodafajokon, a Beta-répán tovább szaporodnak és károsítanak. Egy nemzedéke a talajhőmérséklettől függően 9-60 nap alatt fejlődik ki. Évente 8-13 nemzedéke van (Zsembery és Pataki 2000). Szaporodása folyamán a kártevő a cukorrépán és a fehér libatopon nagy egyedszámot ér el. A fehér libatopon kora ősszel már népes kolóniák találhatók. Passzív és aktív módon is terjed. Aktív terjedésének a július végi augusztusi napos, meleg időjárás kedvez. Ismeretes az, hogy a nyár végén megjelennek szárnyas alakok, amelyek elhagyják a nyári tápnövényüket és nyárfa fajokra (Populus spp.) migrálnak. Itt kifejlődik a szárnyatlan, nem-táplálkozó hím és a tojásrakó nőstény. A nyárfa kérgére lerakott tojásból tavasszal kikelő lárva azonban rövid időn belül elpusztul. Az eurázsiai nyárfajok levelén a faj nem képes gubacsot képezni és kifejlődni (Frolov 2003-2009).

Környezeti igénye 

Felszaporodásának az egymást követő száraz, meleg évek, valamint a libatop- (Chenopodium spp.) és a labodafajok (Atriplex spp.) jelenléte kedvez. Tavasszal 10 °C fölött már aktív, és október közepéig károsíthat. Egy generáció kifejlődéséhez 15-25 °C-on 11-19 napra van szükség. A legjobb feltételeket a megfelelő nedvességtartalmú és levegő ellátottságú valamint kedvező hőmérsékleti feltételekkel rendelkező talajok biztosítják. A kártevő számára a 25-28 °C hőmérséklet, és a 35-60 %-os talajnedvesség az optimális (Čamprag 2003). A faj tömeges felszaporodására Magyarországon kedvezőek a feltételek. A klímaváltozás kedvezőtlen hatásai (száraz, meleg évek), a talajok elégtelen nedvességtartalma és az öntözést nélkülöző termesztéstechnika miatt ‒ kritikus évjáratokban ‒ súlyos kártételekkel kell számolnunk. A növénypusztulás mértéke akár 90 %-os is lehet, a cukortartalom pedig akár 50 %-kal is csökkenhet (Čamprag 2003). A tetvek által legyengített répákat baktériumok és gombák is megtámadják (pl. Fusarium oxysporum).

A kártevő terjedése

Passzív és aktív módon is terjed. Aktív terjedésének a július végi augusztusi napos, meleg időjárás kedvez. Talajművelő eszközökkel és a betakarításkor szállító járművekkel passzív módon terjedhet a faj.

A védekezés hazai lehetőségei

Agrotechnikai védekezés

A védekezés leghatásosabb módszere a lehetséges védekezési módszerek (nemesítés, biológiai, agrotechnikai, kiegészítő kémiai védekezés) együttes alkalmazása a kártétel megelőzése érdekében. Kiemelten fontos a klímaváltozás (melegedés) kedvezőtlen következményeinek a csökkentése. Ennek egyik fontos eleme az öntözés. Öntözéssel ugyanis lényegesen javítható a termésbiztonság.

Nagyon fontos a vetésváltás betartása. Ugyanazon a helyen legalább 4-5 év kihagyásával termesszünk ismét cukorrépát.

Fontos az időbeni izoláció mellett a térbeni izoláció is. Legkevesebb 500 m legyen az új tábla és a gyökértetűvel fertőzött tábla közötti távolság.

Vetésidő: Korán, lehetőleg március második felében fejezzük be a vetést. A korai vetés csökkenti a barkók, bolhák és gyökértetvek károsítását, és biztosítja a növények jó kezdeti fejlődését.

Rendkívül fontos az eredményes gyomirtás. Külön gondot kell fordítani az Amaranthaceae (Chenopodiaceae) család gyomjaira, melyek jelenlétükkel áthidalhatják a két répavetés közötti tér- és időbeni különbséget. Ezek a gyomok a répa-gyökértetű fennmaradásának és terjedésének biztosítói.

A répa betakarítását mindig a legfertőzöttebb táblán kezdjük ‒ ezzel is mérsékelhetjük a kárt. A betakarító gépeket és a szállító eszközöket a táblaváltások között célszerű alaposan megtisztítani a növénymaradványoktól és a talajrészecskéktől.

Mivel a búza a cukorrépa leggyakoribb előveteménye, a korai, július-augusztusban elvégzett tarlóhántás és szántás valamint a tarló gyommentesen tartása biztosítja a legjobb eredményeket a gyomok és a gyökértetvek pusztítására.

A harmonikus tápanyagellátás (istállótrágya + műtrágya) biztosítja a cukorrépa megfelelő kondícióját, ami csökkenti a kártevő támadásának mértékét.

Kívánatos lenne a toleráns és rezisztens fajták vetése ‒ a kutatások ebben az irányban is folynak.

Kémiai védekezés

A cukorrépában talajlakó és fiatalkori kártevők ellen engedélyezett klotianidin és béta-ciflutrin hatóanyagú csávázószer, valamint a vetéssel egy időben alkalmazható ‒ szintén az említett kártevők ellen engedélyezett ‒ teflutrin hatóanyagú talajfertőtlenítő szer a gyökértetvek kártételét is mérséklik.

Biológiai védekezés

A Chloropidae családba tartozó ragadozó legyek (Thaumatomyia glabra, Th. notata, Th. rufa, Th. sulcifrons) populációszabályozó tevékenysége ismert. Az irodalom szerint 3 nemzedékük van. Az első nemzedékük a gabonafélék gyökértetvein élnek. A kalászos növényről telepednek át a répára, ahol még 2 nemzedékük fejlődik ki. A répa károsítói elleni kémiai védekezés idejét úgy kell megválasztani, hogy azok ne essenek egybe a ragadozó legyek tömeges áttelepedésével. A gyökértetvek lárváival a Syrphidae családba tartozó Eupeodes corollae faj lárvái is táplálkoznak. Elsősorban ősszel találhatók meg a gyökértetű kolóniákban.

Összegezve, a kártétel megelőzése érdekében kiemelten fontosak az agrotechnikai módszerek, és a termesztést öntözésre kell alapozni.

A cikkben található növényvédő szerekre vonatkozó információk tájékoztatásul szolgálnak, az aktuálisan engedélyezett készítmények engedélyokiratai a Nébih Növényvédő szerek adatbázisában érhetők el.

Irodalom

• Blackman, R. L. and Eastop, V. F. (1984): Aphids on the World’s Crops: An Identification and Information Guide. John Wiley and Sons, Chichester, New York, Brisbane, Toronto, Singapore, vii+466 pp.
• Blackman, R. L. and Eastop, V. F. (2006): Aphids on the World’s Herbaceous Plants and Shrubs. Vol. 1. Host Lists and Keys. Vol. 2. The Aphids. John Wiley, Chichester, viii+1439 pp.
• Börner, C. and Heinze, K. (1957): Aphidina – Aphidoidea. In: (Sorauer, P. ed.): Handbuch der Pflanzenkrankheiten. P. Parey, Berlin, Band 5, 2. Teil, 1‒402.
• Čamprag D. (2003): A cukorrépa veszedelmes kártevője: a répa-gyökértetű. Növényvédelmi Tanácsok, 12 (10): 22‒25.
• Frolov, A. N. (2003-2009): AgroAtlas – Pests. Pemphigus fuscicornis (Koch) – sugar beet root aphid. Interactive Agricultural Ecological Atlas of Russia and Neighboring Countries. Economic Plants and their Diseases, Pests and Weeds. http://www.agroatlas.ru/en/content/pests/Pemphigus_fuscicornis/index.html (letöltve: 2018. 08. 14.)
• Heie, O. E. (1980): The Aphidoidea (Hemiptera) of Fennoscandia and Denmark. I. Families Mindaridae, Hormaphididae, Thelaxidae, Anoecidae, and Pemphigidae. In: Fauna Entomologica Scandinavica Vol 9. Scandinavian Science Press, Klampenborg, 1‒236.
• Horváth G. (1918): Fauna Regni Hungariae, Hemiptera: Fam. Aphididae. Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 59‒63.
• Keszthelyi S. (2016): Szántóföldi növények kártevői. Agroinform Kiadó, Budapest, 190 pp.
• Nieto Nafría, J. M. (2013): Hemiptera: Aphidoidea. Fauna Europaea version 2017.06, https://fauna-eu.org
• Pisnya, I. V. and Fedorenko, V. P. (1988): The sugar beet root aphid. Zashchita Rastenií, 4: 31‒32.
• Ripka, G. (2008): Checklist of the Aphidoidea and Phylloxeroidea of Hungary (Hemiptera: Sternorrhyncha). Folia Entomologica Hungarica, 69: 19–157.
• Ripka G. és Szendrey L.-né (2004): A répa-gyökértetű [Pemphigus fuscicornis (Koch)] 2003-ban is károsított. Újabb adatok a faj hazai elterjedéséhez és kártételéhez. Növényvédelem, 40 (9): 451‒455.
• Szelegiewicz, H. és Szalay-Marzsó L. (2000): Levéltetvek IV. – Aphidinea IV. In: Magyarország Állatvilága: 173 (21). Akadémiai Kiadó, Budapest, 129 pp.
• Tóth, P., Tóthová, M. and Tancik, J. (2004): First records of Pemphigus fuscicornis (Homoptera, Pemphigidae) from Slovakia. Biologia, Bratislava, 59: 271–272.
• Zsembery S. és Pataki E. (2000): A cukorrépa kártevői. Inda 4231 Kiadó, Budapest, 134 + lxix.