A nyári időszaknak épp úgy megvannak a jellegzetes kártevői, kórokozói, mint a tavasznak vagy az ősznek. A nyáron gyakori, jelentős károkat előidézni képes kártevők közül a kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae) az, amely különösen figyelemre méltó.
Ez a kicsi, szabad szemmel éppen látható kis pókszabású lény évente több nemzedéket is nevelhet és tápnövények tekintetében egyáltalán nem válogatós. Szélsőségesen polifág károsító, amely egyaránt megtámad egy- és kétszikű haszonnövényeket, de gyomnövényeket is. A lárvák, nimfák és kifejlett egyedek szívogatása nyomán a megtámadott növényeket súlyos víz- és tápanyagveszteség éri. A megtámadott levelek alig fotoszintetizálnak, idő előtt megöregednek és elszáradnak.
A szántóföldi növénykultúrák közül a kabakosok és a bab, valamint a szója a kedvencei, de sajnos a legnagyobb területen termesztett kukorica és a napraforgó is szerepel a takácsatkák étlapján. E növényeken az első tünetek napjainkban jelennek meg. Mindkét növényen jellegzetes a szívogatások nyomán a levélzet sárgulása. A levelek fonákán, főleg az erek mentén és az érzugokban alakulnak ki leggyakrabban a gyakori szívogatás miatt tünetek. A levelek fonákán gyakran igen finom, pókhálóra emlékeztető szövedék is található, illetve jó szemű gazdák szabad szemmel is megfigyelhetik az apró testű takácsatkák ténykedését.
Néhány egyéb kártevő, kórokozó hasonló tüneteket is okozhat, ezért fontos, hogy a takácsatkák károsítását el tudjuk különíteni a többitől. Napraforgón a meglehetősen gyakori alternáriás levélfoltosság kórokozói (Alternaria helianthi, Alternaria helianthinficiens) okozhatnak hasonló levéltüneteket. A gombás fertőzések esetében azonban szívogatásnyomok nincsenek, az elbarnult, elhalt részeken a levéllemez teljesen összeesik és a fonáki oldalon nincs sem szövedék, sem mozgó atkák.
A kukoricán a főér mentén kialakuló ezüstös, fakó elszíneződésű zónához eléggé hasonló lehet a vetésfehérítő bogarak ebben az időszakban való imágórajzása és táplálkozása. A bogarak ugyanakkor jellegzetes, rágott sérüléseket okoznak és ilyenkor sem lehet találkozni sem szívásnyomokkal, sem szövedékkel a levél fonákán, sem pedig magukkal az atkákkal.
A kétfoltos takácsatka már párosodott, kifejlett nőstény egyedei a talaj felszíni rétegében telelnek át és szaporodásuk a tavasz folyamán meglehetősen lassú. Jelenlétük sokáig csak a gyomnövényekre korlátozódik, amelyek közül az apró szulák (Convolvulus arvensis) a kétfoltos takácsatka egyik kedvenc tápnövénye. A takácsatkák elleni védekezés első lépése tehát a hatékony gyomszabályozás, ezen belül az évelő apró szulák minél nagyobb mértékű visszaszorítása.
A kétfoltos takácsatka elleni védekezést (már amennyiben van engedélyezett készítmény az adott kultúrában) mindenképpen még a tünetek megjelenése előtt, de legkésőbb az első tünetek észlelése idején el kell kezdeni. A kémiai védelemre pl. kukorica esetében több készítmény is engedélyezett, a hatékony védelem döntően nem a felhasznált növényvédő szer kérdése, hanem a helyes időzítésé és a jó kijuttatási technológiáé.
Ahhoz, hogy ezeket a kártékony kis pókszabású károsítókat elpusztíthassuk, ezeket a döntően kontakt hatású készítményeket az atkák tartózkodási helyeire, azaz a legalsó levelek fonákára kell eljuttatni. Ehhez speciális technikai megoldások, pl. a sorok közé belógatott szórófejek szükségesek. Nem szabad spórolni a permetlémennyiséggel sem és a tapadásfokozó adalékok használata is erősen ajánlott. Egy akaricides kezelés meglehetősen drága tevékenység ahhoz, hogy csak úgy tessék-lássék módon végezzük el.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
