Az idei téli időjárás meglehetősen változatosra „sikerült”. Voltak az eddigi téli hónapokban nem egyszer melegrekordok is, de pl. január második hetében durva fagyok is próbára tették a kint telelő kultúrákat és a rajtuk élő kórokozókat egyaránt.
A tél mindig némi megpróbáltatást jelent az ősszel vetett áttelelő gabonák számára és egyáltalán nem mindegy, hogy a télből milyen állapotban jönnek ki a gabona állományok, és hogy tudják a vegetációs időszak nagyobbik, tavaszi hányadát megkezdeni.
Őszi búza
A búza esetében az idei évben meglehetősen sok az olyan állomány, amely nagyon későn, novemberben, netán december elején lett elvetve. A kalászos gabonák közül ugyan a búza az egyik legszívósabb növény, de ezek a későn vetett, alulfejlett állományok a téli fagyoktól meglehetősen sok helyen károsodtak az országban.
Ami a növénykórtani állapotokat illeti, a jelenlévő kórokozók mennyisége és megoszlása egyértelműen mutatja, hogy gyakorlatilag november eleje óta folyamatos víztöbblet hatás alatt vannak a gabonák és alapvetően a nedvességet kedvelő kórokozók dominálnak a búzavetések lombozatán.
Ahogy az a korábbi években (kivéve a 2021–2022. évi telet) már megszokottá vált, a búza szeptóriás levélfoltossága (Septoria tritici) szinte minden búza állományban jelen van kisebb – nagyobb populációval. Ez a kórokozó erősen nedvesség kedvelő faj és inkább a hűvösebb időjárási viszonyokat kedveli, mint a hőséget.
A környezeti feltételek az elmúlt év ősze óta folyamatosan nagyon kedvezőek a számára az erősen fagyos időszakok kivételével. A kórokozó terjedését a tél folyamán gyakori viharos, szeles időszakok is segítették, mivel konídiumai rendkívül könnyűek.
Túl sok a víz
Azt a tényt, hogy a kalászosok állományaiban és környezetükben túl sok a víz, a belvizes foltok megnövekedett száma mellett az is jól mutatja, hogy helyenként az országban lehet észlelni a szélsőségesen nedvességkedvelő és meglehetősen ritka aszkohitás levélfoltosság (Ascochyta graminicola) megjelenését is. Ez a kórokozó a búza mellett más kalászos fajokon is felbukkanhat, de eddigi ritka fellépései során döntően őszi búzáról sikerült gyűjteni.
Szerencsére ritkasága miatt számottevő veszélyt nem jelent a megfertőzött állományokra. A szeptóriás levélfoltosság ugyanakkor napjainkban is fertőz, terjed és a tél végére kedvező kitettségben (mély fekvésű területeken) fogékony fajtákon akár okozhat olyan mértékű fertőzést is, amely már megfontolás tárgyává tehet egy fungicides állományvédelmet is.
A búza állományokban már most, január közepe táján is meglehetősen sok a lisztharmat. Pedig sem a fagyok, sem pedig a sok csapadék nem igazán kedvező számára. Ugyanakkor a sok víz miatt szinte folyamatos a párateltség és a napsütéses időszakokban a kórokozó meglehetősen nagy elánnal tudott szaporodni.
Ezt jól mutatja az is, hogy a lisztharmat telepek túlnyomó többsége kicsi, életképes, aktív.
A sötét színű ivaros termőtestek, a kazmotéciumok miatt „mákos”, öreg micéliumból álló telepek rendkívül ritkák. Ez arra enged következtetni, hogy a búza lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. tritici) biológiai állapota a hazai búzaföldeken rendkívül jó, így egy nagyobb erejű felszaporodási potenciál jellemzi most ezt a kórokozót.
Veszélyt jelent a sárgarozsda
Mindenképpen szót kell ejtenünk a búza különböző, rozsdagombák okozta betegségeiről is, így a levélrozsdáról (Puccinia recondita), illetve a tavalyi évben járványos mértékben felszaporodott és helyenként súlyos termés veszteséget okozott sárgarozsdáról (Puccinia striiformis) is.
Mindkét kórokozó nagyobb populációval képviselteti magát a búzák levélzetén, mint az elmúlt év során. Ez különösen a sárgarozsda esetében adhat okot az aggodalomra, hiszen az előző évben egy kritikusan kis létszámú áttelelő populáció okozott erős járványt. A sárgarozsdára ezért a későbbiekben a búzatáblák szemlézése során mindenképpen komoly gondot kell fordítani.
Őszi árpa
Az őszi árpa esetében sincs túlságosan sok okunk a bizakodásra. Ez a növény eleve sokkal „betegebb”, mint a búza és ez most, január közepén is látható. Az árpákban az elmúlt év őszének meleg időjárása miatt a levélfoltosságokat előidéző kórokozók között meglehetősen gyakori az árpa hálózatos levélfoltossága (Drechslera teres), amely igen nagy pusztító erejű kórokozó.
A más években ilyenkor abszolút domináns barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana) természetesen jelen van most is az árpák lombozatán, de ez a betegség amilyen gyakori, olyan kis kártételre képes önmagában. A folyamatos vízborítás a leveleken, a sok nedvesség még huzamosabb ideig nagyon kedvező feltételeket fog teremteni ennek a két kórokozónak.
Az őszi árpában is hasonlóan gyakori a lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. hordei), mint a búzában és a kórokozó rendkívül jó biológiai állapota miatt további jelentős mértékű terjedésre kész az érintett őszi árpa állományok lombozatán. Fogékony fajták termesztése esetén ez akár egy kora tavaszi előrehozott fungicides állományvédelmet is kikényszeríthet a jövőben.
Az árpa törpe rozsdája (Puccinia hordei) is jelen van több helyen is az árpák lombozatán. Az ősz folyamán ez a meglehetősen melegkedvelő kórokozó igencsak megtalálta a számítását és az árvakeléseken nagyon el tudott szaporodni.
Bár az árvakelésekről az őszi fővetésekre már csak kisebb populációval tudott átterjedni, de a kórokozó jelenleg nagyobb populációval képviselteti magát az árpák lombozatán élősködő kórokozók között most, mint az előző télen.
Jelen időszakban elmondható, hogy az őszi vetésű kalászos gabonák állományai eléggé fertőzöttek a különböző kórokozók által. Mindenképpen figyelni kell már a tavasz kezdetén a gabonák egészségügyi állapotára, és ha szükséges (valamint technikailag kivitelezhető is), ne habozzunk fungicides kezeléssel visszaszorítani a veszélyes mértékben felszaporodó kórokozókat.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
