Az őszi káposztarepce a kártevők körében olyannyira kedvelt növény, hogy egyetlen cikkben fel sem lehetett sorolni mindannyiukat. Következzenek most az első részből kimaradó fajok.
Cikksorozatunk második részében azok a károsítók kerülnek felsorolásra, amelyek többnyire csupán kisebb károkat okoznak a repceállományokban. Ez nem jelenti azt, hogy egyes esetekben ez ne vezetne kisebb-nagyobb növénypusztuláshoz, akár a kártétel közvetlen, akár közvetett, a téli időjárással összefüggő következményeként.
Levéltetvek
Ahogyan sok más növénykultúránkban, úgy a repcében is megjelenhetnek a levéltetvek (1. kép), amelyeket közvetlen kártételükön túl a vírusok terjesztésében való szerepük miatt is érdemes komolyan venni.
Az egyik fontos vírusos megbetegedését, a tarlórépa sárgaság vírusát ugyanis számtalan levéltetűfaj képes terjeszteni. Mivel a termesztett fajták és hibridek eltérő fogékonysággal rendelkeznek e megbetegedéssel szemben, a védekezés első lépése a vírusvektorok, azaz levéltetvek elleni védekezés.
A kártevő extrém fertőzése (2. kép) esetén közvetlen kártételével is veszélyt jelenthet a repcére. Tömeges károsítás esetén az érintett növények fejlődése lelassul, ami miatt nem kellően fejlett állapotban mennek a télbe, amely kedvezőtlen téli időjárás esetén a pusztulásukat is okozhatja.
A levéltetvek számát az egyéb őszi, nagy kártételi potenciállal bíró kártevők (földibolhák, repcedarázs álhernyó) ellen alkalmazott rovarölő szerek hatékonyan gyérítik, így jelentős felszaporodásukkal ritkán találkozhatunk, az többnyire kisebb foltokban történik meg csupán.
Mocskospajor
A mocskospajor (3. kép) a vetési bagolylepke lárvája, amely a repcében is károsíthat. A kártételt az eleinte hervadó, lankadó növények jelzik, amelyek gyökerén-gyökérnyaki részén a talajszinten, de főként az alatt találjuk meg a rágásnyomokat.
A károsítás miatt az érintett tövek többnyire elpusztulnak, főként, mivel a kártevő igen gyakran teljesen át is rágja a károsított növényi részt. A kártétel sokszor „soron halad” és általában foltszerűen jelentkezik a repcetáblán.
A kártevő megtalálása többnyire könnyű feladat, a károsított növény körül, a talaj felső néhány centiméterében tartózkodik. Az ellene történő védekezés azonban egyáltalán nem könnyű, mivel a nappali órákat a talajrögök között tölti, ezért nehéz elérni a permetlével. Az esti, éjszakai órákban végzett kezelés hatékonyabb, mert nagyobb eséllyel találkozik a kártevő a permetszerrel.
A védekezés leghatékonyabb módja a kifejlett egyed táblán történő tojásrakásának megakadályozása. Mivel a lepke növényi nedvekkel és nektárral táplálkozik, előszeretettel keresi fel azokat a területeket, ahol virágzó gyomnövényeket talál. Mivel ezek talaja a borítás miatt általában nedvesebb is, ami kedvező körülményeket teremt a tojások fejlődéséhez, ezért a tojásrakás is ott fog megtörténni.
Ezért is mondhatjuk azt, hogy ha a megelőző kultúra tarlóját szakszerűen ápoljuk, amivel megakadályozzuk a kártevő számára kedvező körülmények kialakulását, nagyobb eséllyel fogjuk tudni elkerülni a mocskospajor kártételét.
Gyepi hangya
A gyepi hangya az ország egyes területein egyre gyakrabban kártevőként is jelentkezik, nem csupán a kertészeti, hanem egyes esetekben a szántóföldi kultúrákban is. Károsítása során elhámozgatja a gyökérnyaki rész, valamint a gyökér szöveteit (4. kép), ami miatt a károsított növény hervad, lankad, súlyosabb esetben el is pusztul.
Arra is van példa, hogy a kártétel során a gyökeret teljesen átrágja. A kártétel általában foltszerűen jelentkezik a táblán, jellemzően „soron halad” (5. kép), ami miatt az állomány kiritkul.
A gyepi hangya elleni védekezés egyáltalán nem könnyű feladat, ugyanis talajszint alatti károsítása során az állománypermetezéssel kijuttatott rovarölő szerekkel általában nem találkozik. Szerencsére akkora egyedszámban ritkán találjuk egy repcetáblán, hogy kártétele elérje a gazdasági károkozás szintjét.
Hernyókártevők
A hernyókártevők között ezúttal két faj egyedeit érdemes kiemelni. Ezek egyike a káposztalepke (6. kép), amelynek lárvája rágásával a növények föld feletti részét károsítja. A kártevő kisebb-nagyobb egyedszámban szinte minden évben és minden repceállományban megtalálható, azonban kártétele ritkán éri el a gazdasági károkozás szintjét. Azt azonban érdemes tudni, hogy ha bármilyen ok miatt egy területen felszaporodik, ott tarrágásig eljutó kártételre is képes.
Nem a repcekártevők között tartjuk számon a gyapottok-bagolylepkét, de átalakuló időjárásunknak köszönhetően egyáltalán nem ritka már, amikor az őszi repceállományban bukkanunk rá lárváira (7. kép). Ez jellemzően azokban az évjáratokban történik meg, amelyek kedvező körülményeket teremtenek a kártevő számára, ami ennek hatására nagy egyedszámot ér el. A hernyók az őszi repcetáblán a lombozatot pusztítják karéjozó, vagy lyukrágásukkal.
Mindkét kártevő esetében igaz, hogy a hernyók a permetlé által könnyen elérhető helyen tartózkodnak, ezért a legegyszerűbb rovarölő készítménnyel is hatékonyan tudunk védekezni ellenük, amennyiben a permetlevet a levelek fonákára is eljuttatjuk.
Aknázólegyek
Az őszi repceállományban feltűnő tünetekkel jelentkezhetnek az aknázólegyek. Jelenlétükre a leveleken kialakuló világos, ezüstös aknák és foltok utalnak. A kártevők lárvái -nyüvei- a levél belsejében a két bőrszövet között aknáznak, ennek köszönhetően alakul ki jellegzetes kárképük (8. kép).
Az általuk okozott kár csekély, ezért célzott védekezésre kártételük megakadályozására nincs szükség. Az egyéb kártevők ellen alkalmazott kontakt rovarölő hatóanyagok kellő mértékben gyérítik kifejlett egyedeik számát.
Mezei pocok
Bár az eddigiekben károkozóként csupán rovarok kerültek megemlítésre, azonban ezeken túl egyes állati kártevők is súlyos károkat okozhatnak az őszi, és tegyük hozzá, téli repceállományban. Ezek közül az ország egyes részein kiemelkedik a mezei pocok, amely jelentősebb felszaporodása esetén komoly károkozásra képes.
Táplálkozása során kisebb-nagyobb mértékben rágja vissza növényeket, amelynek következménye növénypusztulás, az állomány foltszerű kiritkulása (9. kép) lehet. Közvetett kártételeként jelentkezik, hogy az ilyen kiritkult táblarészeken nem tud érvényre jutni a kultúrnövény gyomelnyomó hatása, ami miatt ezek a foltok erősen felgyomosodnak, amely több szempontból is okozhat károkat, vagy nehezítheti meg a repcetermesztők dolgát.
Mivel a mezei pocok nem alszik téli álmot, egész télen át táplálkozik, amiben a hótakaró sem gátolja meg, sőt segíti. Ezért sem szabad hagyni, hogy nagy pocokszámmal menjen a télbe a repcetábla, érdemes már az őszi időszakban elvégezni a kártevő elleni védekezést.
Cikksorozatunk két részletben 11 olyan rovar- és állati kártevőt vonultatott fel, amelyek helytől és évjárattól függően károsíthatják a repceállományokat. Közöttük vannak olyanok, amelyek a száraz és meleg viszonyokat kedvelik, vannak, amelyek a hűvösebb és nedvesebb körülmények között okozhatnak nagyobb problémát.
Egy biztos, minden egyes évben lesz olyan kártevő, amely a számára kedvező évjáratnak köszönhetően erős kártétellel jelentkezik. Ezért is érdemes az őszi időszakban, különösen a tenyészidőszak elején gyakran ránéznünk a repcetáblánkra, igényel-e bármilyen beavatkozást a kártevők elleni védelme.
