A téli időszak vége felé haladva a szélsőségesen kemény fagyok után az országban január végén mindenütt megindult a hó olvadása és az időjárás érezhetően melegebbre fordult. Az ország délkeleti területein már napok óta +11-13 °C nappali hőmérséklet mérhető, amely a napsütésnek kitett részeken ennél több is lehet. Ez felveti annak a reális veszélyét, hogy egyes, kora tavasszal általában már aktív kártevők befejezhetik téli nyugalmi állapotukat és megkezdhetik aktív, akár károsítással is járó tevékenységüket.
Tavasszal a legkorábban megjelenő és jókora gazdasági kártételre is képes károsítók közé tartoznak a repce szárát fenyegető ormányos bogarak. A nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi) és a repce szárormányos (Ceutorhynchus pallidactylus) közismerten a legkorábban megjelenő károsítók közé tartoznak.
A meteorológiai mérési adatokat elnézve hazánkban a „viharsarok” térségében már napok óta a napi maximum hőmérsékletek lehetővé teszik a két kártevő közül minimum az alacsonyabb aktivitási küszöbértékű nagy repceormányos számára a rajzás, azaz a táblákra való betelepülés megkezdését.
Áttelelés, túlélés és a fagyok hatása
Ez a két közeli rokon ormányosbogár évente egyetlen nemzedéket nevel (szerencsére) és imágó alakban telel át a repce földek körzetében levő erdős-bokros területek avar szintjében. A nagy repceormányos ráadásul az előző évi repce táblák talajában is áttelelhet, megspórolván ezzel a telelő helyekre való migrációt. A téli hideget ezek a bogarak kitűnően bírják (különösen a tőlünk keletre gyakoribb és a kontinentális telekhez alkalmazkodott szárormányos), így az idei kemény fagyok vélhetően nem nagy kárt tettek az állományban.
Táplálkozás és peterakás: rejtett károk kezdete
A károsítók amennyiben kellően meleg a levegő, akkor aktívan berepülnek a repce táblákba és eleinte (ez akár több hétig is eltarthat) ivari érési táplálkozást folytatnak. Ennek nyomai azok az apró kis pontszerű sérülések, amelyek a repce levélnyelein időnként észlelhetőek. Ez után következik a bogarak párosodása, majd a peterakás. Korábban a nagy repceormányos inkább a repce szárába, míg a szárormányos a repce levélnyeleibe helyezte petéit.
Napjainkban a rendkívül nagy növekedési erélyű hibrid repcék korában ez a különbség már a múlté, mindkét faj mindkét célfelületre szívesen rak petéket. A belőlük kifejlődő kis kukacok a szárakban lefelé rágva durván megzavarják a víz- és tápanyagforgalmat, rendellenes torzulásokat előidézve a növény növekedése során. Mindez ráadásul eléggé jelentős termésveszteséggel is jár.
Miért csak az imágók ellen hatékony a védekezés?
E veszélyes károsítók esetében az inszekticides védelemnek kizárólag az imágók ellen van szerepe. Értelemszerűen ez azt jelenti, hogy a peterakás kezdetéig el kell pusztítani a betelepedett bogarakat. Ehhez viszont tudni kell, hogy milyen mennyiségben vannak jelen a repcében. A különböző sárga színcsapdák, vizes tálak és ragasztós lapok ebben kiváló segítőink. Mindegyiknek van előnye és hátránya is.
A ragasztós lapokat kerülik a vadak, viszont száraz, poros környezetben, szeles időben ragasztós felületük napok alatt tönkremehet. A tálcsapdák esetében ilyen probléma ugyan nincs, de sok vad erőszeretettel használja itatóként. Ilyenkor fel is dönthetik a csapdát, de az sem tesz jót a fogósságnak, ha egy vaddisznó ivás címén belemossa a retkes pofáját. A színcsapdák ráadásul csak a repülő bogarakat képesek jelezni. Szeles időben, amikor nem repülnek az ormányosok, a mennyiségük kizárólag „kézimunkával”, a növények belső részeinek manuális átvizsgálásával állapítható meg.
Védekezési szempontok a szezon elején
A repce ormányosai elleni védekezés általában a legelső növényvédelmi célú tevékenységünk a szezon elején. Ilyenkor több tényező is befolyásolhatja azt, hogy ez ellen a kártevő csoport ellen melyik engedélyezett rovarölő szert vessük be. Az egyik ilyen szempont az, hogy a kezelés idején van-e reális veszélye a méhek és más, vadon élő beporzó szervezetek jelenlétének.
Ezek ugyanis akár már kora tavasszal megjelenhetnek és egyes korán virágzó gyomok, mint pl. a pásztortáska (Capsella bursa pastoris) akár a területre is csalogathatják őket. Jelenleg szerencsére ilyen probléma nem merülhet fel, túl korán van ahhoz, hogy számottevő virágzó gyom legyen jelen a repcékben.
Rezisztenciahelyzet: tanulságok a fénybogárból
A másik fontos szempont a szerválasztásnál az sajnos a rezisztencia. Az ormányosok után a második kártevő csoport a repce fénybogarak (Meligethes spp.) csoportja, amelyeknél már évek óta igen masszív keresztrezisztencia ismeretes a különféle szintetikus piretroidokkal szemben. Éppen ezért piretroidokat nem célszerű ellenük használni.
Viszont az ormányos bogarak esetében ilyen probléma szerencsénkre még nincs, így szinte bármilyen, a szezon elején akár még méhekre veszélyes készítményt is bevethetünk. A kezelések időzítésénél ugyanakkor érdemes figyelni arra, hogy ha lehetőségünk van rá, akkor minél melegebb időben hajtsuk azt végre. Ekkor esélyünk nyílik a mozgó, migráló bogara testét is kezelni, amely biztos ölőhatást eredményez.
Felázott talajok – amikor nem a szakma dönt
Sajnos az idei évben a legnagyobb gondot a repceföldek és az oda vezető utak rendkívül felázott volta okozza. Hiába tudjuk, hogy ott vannak a kártevők, tudjuk azt is, hogy számuk bőven meghaladja a veszélyességi szintet, de fizikailag nem tudunk kimenni és kezelni a veszélyeztetett állományokat. A nagy januári csapadék után sok régióban olyan talajállapotok alakulnak ki, amely huzamosabb ideig lehetetlenné teszi a földi gépek alkalmazását.
Itt lehetne hatalmas, hiánypótló szerepe a permetező drónok alkalmazásának. Remélhetőleg a későbbiekben ezt a problémát egyre több készítmény esetében az engedélyezési folyamatok felgyorsulása meg fogja oldani.
A képek a szerző felvételei.
