Az egyes gombás eredetű fertőző növényi betegségek kórokozói esetében az utóbbi években időnként meglehetősen furcsa észlelések, vélemények, szaktanácsadások is napvilágot láttak.
Már korábban visszaszorult, sőt eltűnt kórokozók „támadtak fel”, nem kis meglepetést és esetenként még fungicides beavatkozást is kiváltva a termelők részéről.
Nem mind rozsda, ami sárga
A kalászos gabonát termesztő gazdák számára bizonyára emlékezetes a 2014. évi sárgarozsda járvány, amikor is kiderült, hogy ez a kórokozó képes stabilan áttelelni hazánkban és a károkat előidéző nemzedékek számának megnövekedése révén képes lehet akár 70%-os termésveszteség előidézésére is.
Ha az elmúlt éveket nézzük, akkor látható, hogy 2023 óta, amikor azért a kórokozó képes volt előidézni egy kisebb mértékű járványt, a sárgarozsda (Puccinia striiformis) fertőzések mennyisége országos szinten jelentősen visszaesett. A forró és száraz nyarak már nem igazán teszik lehetővé azt, hogy a kórokozó uredospórás, illetve uredo micéliumos alakban átjuthasson az árvakelésekre, majd onnan vissza tudja fertőzni az ősz folyamán a friss búzavetéseket.
A fagy tünete nem fertőzés
Ehhez képest az idei év májusában meglehetősen sok helyen az országban elterjedt az a rémhír, hogy rengeteg a sárgarozsda. Egy ilyen híresztelést Aszód-Kartal-Verseg körzetében megvizsgálva egy hétnyi intenzív felderítés során, több száz tábla szisztematikus és alapos felmérése után sem sikerült egyetlen egy sárgarozsda pusztulát sem találni a búza állományok lombozatán.
Ha visszaemlékszünk május elejére, akkor vélhetően emlékezni fogunk arra is, hogy akkor volt egy elég erős késő tavaszi fagy, amely más növények mellett megviselte a kalászos gabonákat is. Ezek jelentékeny hányada a levélvégek sárgulásával jelezte a problémát. Ezt a tünetet – amely ráadásul a fagyos időszakokra jellemzően a völgyekben jelentkezett csak, a dombok tetején sosem – néhány lelkes „szakember” sárgarozsdának vélte és ezt a helytelen információt utána szorgalmasan terjesztette is a média különféle csatornáin keresztül.
Sárgulás – az egyik leggyakoribb félreértett tünet
A tavasz folyamán ahogy minden más növény esetében, úgy a kalászosoknál, többek között a búzáknál is rengeteg, nagyon bonyolult élettani folyamat játszódik le a növények sejtjeiben, szöveteiben. Ezeknek bármely problémája könnyedén okozhat valamilyen tünetet, tünet együttest, amelyek legelső megnyilvánulása általában a levelek sárgulása.
Ráadásul gyakran más kórokozók is felléphetnek, mint pl. a búzákon meglehetősen gyakori szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici), amelyek fellépése a korai stádiumban szintén a levelek sárgulását okozza. Tavasszal tehát a búza levelek sárgulását nagyon sok tényező képes előidézni. Ezek közül egyet, ráadásul a szinte legkönnyebben azonosíthatót kiemelni és téves diagnosztika alapján, vagy mindennemű diagnosztika nélkül ezzel ijesztgetni a termelőket már több, mint tévedés. Ez már bűn!
A sárgarozsda azonosítása rendkívül egyszerű. Ha vannak sárga színű pusztulák a leveleken, akkor az biztosan sárgarozsda lesz, függetlenül a pusztulák elrendezésétől a fertőzött levélen. Erről viszonylag gyorsan meggyőződhetünk, ha az érintett búza levelet két ujjunk között elhúzzuk. A sárga szín megjelenése a bőrünkön a kórokozó uredo spórái miatt következik be. A sárgarozsda jelenléte ezzel egyértelműen bizonyítható.
Volt egyszer egy diaportés szárfoltosság
A hibás, téves diagnosztika és annak felelőtlen terjesztése sajnálatos módon nem korlátozódik az őszi búzára. A napraforgó ebből a szempontból sajnos egyfajta „állatorvosi ló” szerepét tölti be. Mivel egyik „legbetegebb” szántóföldi kultúránk, így sok olyan kórokozója is van, amelyeket esetenként az általuk előidézett tünetek alapján össze lehet keverni. Legjobb példa erre a napraforgón szárfoltosságokat előidéző kórokozók csoportja.
Napraforgó: sok betegség, sok félreértés
A napraforgó szárán alapvetően négyféle kórokozó okozhat különböző foltokat. Korábban sokkal gyakoribb, napjainkban már ritkább a fehérpenészes szárkorhadás (Sclerotrinia sclerotiorum) fellépése, amely tünet a kórokozó aszkospórás fertőzésének következtében alakul ki. Ez az egyik legkönnyebben azonosítható kórokozó, mivel a szárfolt jellegzetes koncentrikus mintázatot mutat és nedves, párás időben gyakori a kórokozó hófehér micéliumának nagy mennyiségben történő megjelenése is.
Alternáriás és phomás szárfoltosság – a gyakori tévedés forrásai
A napraforgó fekete szárfoltossága (Phoma macdonaldii) szintén viszonylag könnyen azonosítható. A kórokozó a levél elfertőzése után a levélnyélen át eljut a szárhoz, ahol nem nagy, lassan terjedő fekete, meglehetősen éles határvonalú, a szár széltében terjeszkedő foltot alakít ki. A kórokozó piknídiumai is gyakran fellelhetőek ezeken a foltokon, így azok jelenléte, illetve bennük az egysejtű kis konídiumok megtalálása egyértelműen azonosíthatja ezt a nem túl nagy kár előidézésére képes kórokozót.
A napraforgó alternáriás szárfoltossága már gyakoribb és nagyobb kártétellel (akár esetlegesen szártöréssel) járó betegség. Kórokozói az Alternaria helianthi és Alternaria helianthinficiens gombák, amelyek szinte minden évben megjelennek és károsítanak kisebb-nagyobb mértékben a hazai napraforgó állományokban. Ezek a kórokozók is a Phoma macdonaldiihoz hasonlóan eleinte a leveleket fertőzik meg. Ott kisebb-nagyobb barna foltokat idéznek elő és egy idő után a levél erek mentén, azokat elpusztítva elérik a levélnyelet, majd annak elpusztítása után a levélnyél tövénél elkezdik a szár pusztítását.
Az alternáriás fertőzések által okozott szárfoltok közös jellemzője a barna szín és a diffúz, éles határoktól mentes, a száron felfelé és lefelé is, azaz vertikális irányban történő terjedés. Ez alapján elméletileg az alternáriás fertőzések is egyértelműen beazonosíthatóak (lennének). Árnyalja a képet egy szélsőségesen gyakori, általában csak elhalt növényi szöveteken tenyésző rokon faj, az Alternaria alternata fellépése is. A három, napraforgó szárfoltokon megtalálható Alternaria faj egyértelmű azonosítása kizárólag mikroszkópos vizsgálat alapján lehetséges.
Az eltűnt Diaporthe helianthi története
A negyedik, szárfoltosságot okozó gomba a napraforgó diaportés szárfoltosságáért felelős Diaporthe helianthi faj, amely az ezredforduló előtt rendkívüli termésveszteségek okozásával hívta fel magára a figyelmet. Ez a kórokozó nagyjából az ezredfordulóig csónak alakú, téglavörös, határozott szélű szárfoltok tömegét okozta a napraforgókon. A fertőzés menete azonos volt a korábban már említett gombákkal.
Az ezredforduló óta a kórokozó fellépése szélsőséges mértékben megritkult és a tünetek is némileg módosultak. A foltok továbbra is vertikális kiterjedésűek maradtak, de szélük diffúz, elmosódott lett. Ugyanakkor a barnás-vöröses szín megmaradt. Ennek alapján némileg hasonlóbbá vált az alternáriás szárfoltossághoz.
A klíma döntött a kórokozó sorsa felett
Sajnálatos (a gazdálkodók számára ugyanakkor igencsak szerencsés) módon ez a kórokozó az ezredforduló után már nem tudott alkalmazkodni hazánk egyre melegebbé és szárazabbá váló klímájához. Mivel a Diaporthe helianthi életciklusában kizárólag az ivaros alak játszik szerepet, így a kórokozó aszkospóráinak eljutása a tápnövény leveleire, illetve a peritéciumból való kijutása vált a szaporodási folyamat szűk keresztmetszetévé.
Az ezredforduló időszakában elszenvedett hő okozta sokk miatt a kórokozó peritéciumánek kialakulásában, érési folyamatában olyan mikro morfológiai változások következtek be, amelyek az aszkospórák nagyobb távolságra valókilökődését ellehetetlenítették. Ennek következtében pár évvel az ezredforduló után ez a napraforgó kórokozó Magyarországról gyakorlatilag eltűnt. Legalább is bizonyíthatóan, azaz az ivaros alak kitenyésztése, meghatározása útján jelenléte már biztosan nem igazolható.
Feltámadt kórokozó – csak a hírekben
Ennek ellenére az utóbbi években, így az idei évben is ez a veszélyes kórokozó érdekes módon „feltámadt”. Legalább is a médiában megjelent számos cikk, értekezés, előrejelzés szerint. Nagy kár, hogy a „kórokozó felkutatásában élenjáró szakemberek” egyike sem vette arra fáradságot, hogy legalább egy jó minőségű tüneti fényképet mellékeljen a Diaporthe helianthi tárgyában leírtakhoz.
Lehetne ez akár a kitenyésztés eredményét bemutató mikrofotó (ehhez elegendő lenne az ivartalan alak, a Phomopsis helianthi kitenyésztése is, mivel az egyszerűbb és gyorsabb), vagy csak legalább egyetlen, a tüneteket mutató növényről származó jó minőségű (érdemben nagyítható) digitális kép is! Ez főképp a termesztők, gazdálkodók számára érdekes, hiszen ezek a döntően online publikációk nem a szakemberek, hanem a gazdák számára készülnek.
A gazdák, termelőkegy ilyen „vészjelzés” hatására súlyos összegeket áldozhatnak egy védekezésre. Olyan kórokozó ellen, amely már jó pár éve biztosan nincs is jelen a napraforgókban, de a hírhedt volta miatt a termelőket indokolatlan költségek felvállalására ösztönözheti.
A szeptóriás levélfoltosság is csak legenda?
Hasonlóan problémásnak tűnik a napraforgó egy nem éppen nagy jelentőségű betegségének, a szeptóriás levélfoltosságnak (Septoria helianthi) az esete is. Ez a kórokozó már több évtizede annyira megritkult, hogy gyakorlatilag el is tűnt a hazai állományokból. Már olyan rég nem lehet vele találkozni, hogy digitális fényképet sem sikerült róla találni.
Ennek ellenére az idei évben is jelentek meg olyan, döntően online publikációk, amelyek a kórokozó akár jelentősebb fellépését tárgyalták ki. Fényképpel „természetesen” ezek a média megnyilvánulások sem lettek alátámasztva. Pedig a Septoria fajok azonosítása rendkívül egyszerű!
A szakmai felelősség határai
A médiában fellépő szakemberek, növényorvosok, szaktanácsadók felelőssége rendkívül nagy! Jó lenne mielőbb oda eljutni, hogy publikussá csak olyan jelzés, hír stb. válhasson, amely bizonyítottan valós. Félreértés ne essék: nem nekem kell bizonyítaniuk azt, hogy valahol valamilyen kórokozó megjelent, netán már veszélyes méreteket öltött a felszaporodása.
A célcsoport minden esetben a gazdálkodók, mezőgazdasági termelők közössége. Mi, növényvédelmi szakemberek valamennyien őket segítjük, szolgáljuk ki információkkal. Tegyünk minél többet és mielőbb azért, hogy ezek az információk relevánsak, hasznosak legyenek!!
A képek a szerző felvételei.
