Az Egyesült Államokban található Smithsonian Környezetkutató Központban már három évtizede folynak klímaváltozással kapcsolatos vizsgálatok.
Legfrissebb tanulmányukban arra hívják fel a figyelmet, hogy bizonyos inváziós növények a „kék szén” megkötésével enyhíthetik a klímaváltozás negatív hatásait. A „kék szén” kifejezés arra a szénmennyiségre utal, amelyet a világ óceánjai és a partmenti életközösségekben található növények kötnek meg csökkentve ezzel az üvegházhatás kialakulását, mérsékelve a globális felmelegedés folyamatát.
A korábbi szénmegkötésssel és -raktározással kapcsolatos kutatások a szárazföldi ökoszisztémákra összpontosítottak, főként az erdők voltak a fókuszban. Tudni kell viszont, hogy a mocsári növények és mangrovék szénmegkötése becslések szerint 40-szer gyorsabban megy végbe az erdei fákhoz képest. A felmérések ugyanakkor azt mutatják, hogy az elmúlt száz év során világszinten eltűnt ezeknek az élőhelyeknek a bő negyede, de akár a fele is. A folyamat nem állt meg, jelenleg is évente 8000 km2 ilyen jellegű terület tűnik el.
A Smithsonian Környezetkutató Központ által koordinált vizsgálatokban ezeket a „kék szén” élőhelyeket mérték fel. Két típusukat hasonlították össze: azokat, amelyekben megjelentek inváziós fajok, valamint azokat, amelyekben a behurcolt növények nem fordultak elő.
Azt tapasztalták, hogy az invazív fajok szénmegkötés szempontjából különbözőek voltak. Határozottan el lehetett különíteni közülük egy olyan csoportot, amely biomassza-termelése kiemelkedő volt. Ezeket „ökoszisztéma motoroknak” nevezték el. Az okokat keresve arra a megállapításra jutottak a kutatók, hogy a legtöbb esetben ezek a növények számos tekintetben nagy hasonlóságot mutattak azokkal a fajokkal, amelyek élőhelyét elfoglalták. Példaként említették a Phragmites fajok megjelenését a szikes mocsaras területeken és a mangrove erdőben egy új mangrove faj megtelepedését. Mivel ezek az inváziós fajok gyorsabban és nagyobb méretűre nőnek, mint az őshonosak, így a teljes ökoszisztéma több szén megkötésére vált alkalmassá.
Ugyanakkor azt is megfigyelték, hogy amennyiben a behurcolt faj nagy mértékben különbözik az ott élőtől – például, amikor algák foglalták el a tengeri fű élőhelyét – a biomassza-termelés több mint harmadával csökkent. Ehhez hasonló változásokat okoznak az inváziós állatok is a növények elfogyasztásával, taposásával.
A szikes mocsarak inváziós növényei közül legtöbb az „ökoszisztéma motor” kategóriába tartozik, ezért megjelenésükkel átlagosan 91%-kal nő ezen területek biomassza-termelése.
A szerzők ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy az inváziós fajok megjelenésének hatása sokrétű, vannak pozitív és negatív oldalai is. A szénmegkötés mellett mérlegelni kell a biológiai sokféleséget csökkentő, az élőhelyek elszegényedését okozó hatásukat is. A feladat a helyes környezetgazdálkodás gyakorlatának kialakítása annak mérlegelésével, hogy milyen haszonnal jár, illetve milyen költségvonzattal rendelkezik a behurcolt faj adott területről történő kipusztítása.
