A gabonaféléknek meglehetősen sok fertőző eredetű betegsége van. Az árpában inkább a különféle nekrotróf életmódú, levélfoltosságot okozó gombák gyakoriak, míg a búzának több, összesen 3 rozsda betegsége van. Ugyanakkor van egy kórokozó, amely valamennyi kalászos gabonánkon képes megélni, a gabonalisztharmat (Blumeria graminis).
Jelenléte eléggé látványos, de a gondot azzal okozza, hogy a levelek felszínén parazita életmódot folytatva gátolja a fotoszintézist, elvonja az asszimilátákat a növénytől és akár 40%-os termés kiesést is előidézhet. Nem mindegy tehát, hogy az idei esztendőt e kórokozó tekintetében milyen kilátásokkal kezdik a gabonák.
Eltérő tápnövények, eltérő feltételek
Bár a gabonalisztharmat ténylegesen egy fajnak minősül, de a különféle gabonafélékre specializálódott változatai egymás tápnövényeire nem mennek át. Így a búza fajokon a Blumeria graminis f. sp. tritici, míg az árpán a Blumeria graminis f. sp. hordei van jelen és károsít. E két kalászos gabonán az eltérő vetésidő és a nyári árvakelések eltérő helyzete miatt a kórokozó esélyei a tavaszi fertőzésre is eltérőek lehetnek.
Árvakelések és vetésidő szerepe a fertőzési nyomásban
Az őszi árpa esetében a nyársorán fejlett árvakelések alakultak ki, amelyek le is tudtak gyökeresedni és java részben túlélték a nyári forróságot. Ősszel a sokszor indokolatlanul korán vetett árpatáblák állományait is sikeresen meg tudták fertőzni. Valamennyi lisztharmat gomba tipikusan biotróf életmódú kórokozó, így fennmaradni, szaporodni csak élő, zöld növényi részeken képes. Ez az árpa esetében sikerült is.
A tél kiegyenlítette a különbségeket
Az őszi búzát és a többi, a Triticum nemzetségbe tartozó gabonafajt (durum, alakor, tönke, tönköly) viszont később aratták és később is vetették. A kórokozó nem tudott a nyáron kiszáradt árvakeléseken fennmaradni és ősszel is általában csak kicsiny megfertőzhető friss levélfelületet talált.
A búza lisztharmata éppen ezért sokkal kisebb populációval ment a télbe, mint az árpán élősködő rokona. Ugyanakkor a tél eddigi alakulása olyan körülményeket idézett elő, amelyek ezt a különbséget nagyjából kiegyenlítették és a kórokozó számára mindkét fontos tápnövényen egy masszív tavaszi fertőzés lehetőségét igen kicsire csökkentették.
Bár hosszú még a tél és a szélsőségekre hajlamos időjárásunkban akár még bármi is megtörténhet, de jó eséllyel kijelenthetjük, hogy durva, korai védekezést igénylő lisztharmat fertőzésekre a tavasz során nem kell számítanunk.
Fény, hőmérséklet és csapadék hatása a lisztharmatra
A lisztharmat gombák között a gabonalisztharmat meglehetősen nagy ökológiai rugalmassággal rendelkező faj. Bár alapvetően melegkedvelő, de mérsékeltebb ütemben az alacsony hőmérsékleten is képes szaporodni.
Szaporodásához nedvességre is szüksége van, de a nagyobb csapadékot nem szereti, mivel az folyamatosan lemossa a szaporodást elindító konídiumait. Viszont meglehetősen fényigényes kórokozó. A konídiumok kialakulása intenzív napfényben a leggyorsabb, sötétben ugyanakkor szinte leáll.
Köd, hó és fagy: nem kedveztek a kórokozónak
Ha visszaemlékszünk az előző év decemberében beállt 3 hetes ködös időszakra, majd a januári nagy havazásokra, akkor láthatjuk, hogy ezek mind fényszegény időszakok voltak. Ez nem igazán volt a kórokozó kedvének való.
Ráadásul a tél más módon is hátráltatta eddig ezt a kórokozót. A téli fagyok során – főleg a kisebb hó borítottságú területeken – a levelek egy részének elfagyása is visszavetette a lisztharmatot. Ez a biotróf jószág elpusztul, ha alatta a tápnövény elhal. Ez a hatás főleg a fejlettebb lombozatú őszi árpát, illetve az őszi zabot érintette.
Nitrogénhiányos növény = éhező lisztharmat
Ráadásul a hó elolvadása után a sok nedvesség igen jó eséllyel kellőképp kilúgozza a talaj felső rétegeit, amelyben a nitrogén mennyisége le fog csökkenni. Ezt az őszi árpa vetések intenzív sárgulásán fogjuk is észlelni.
A nitrogén ugyanakkor a lisztharmat számára is szükséges, így a nitrogén hiány miatt éhező gabonákon a lisztharmat is éhezik. A kórokozó számára csak a tavaszi fejtrágyázás és a melegebb napok hozzák majd el a szaporodás és terjedés lehetőségét. Amely a tél folyamán lecsökkent kórokozó állomány és kevés fertőző anyag miatt eleinte vontatott lesz.
Védekezési praktikák
Szerencsére a gabonalisztharmat olyan kórokozó, amely eléggé jól előre jelzi, hogy a közeli jövőben mire készül. Bár szinte mindenki úgy ismeri ezt a kórokozót, mint amely egy fehéres bevonatot képez a levelek felszínén, gondosabban megnézve láthatjuk, hogy ez messze nem teljesen igaz.
Fiatal vagy öreg telep? Nem mindegy!
A fehér, sima felszínű gombatelepek azt jelzik, hogy a kórokozó telepei frissek, a micéliumok terjedése a levélen folyamatos, de sporuláció nem, vagy csak kis mértékben történik. Az ilyen tünetek veszélyt rejtenek, mivel a gyors micéliumos terjedést kedvező, napfényes időszakban pár napon belül erős konídiumképződés követheti, amely a fertőzés terjedésének felgyorsulását eredményezi. Ekkor a telepek felszíne már „poros” jelleget ölt. A döntően fehér színű bevonat jelenléte a kórokozó igen jó biológiai állapotára utal.
Az idősebb micélium általában halvány drapp színű és rajta az öregedéssel párhuzamosan egyre kevesebb konídium termelődik. Ha csak ilyen telepekkel találkozunk, akkor nincs baj, a kórokozó ebben az állapotában nem készül sporulációra, terjedésre.
Az elöregedő telepek ugyanakkor a környezeti feltételek gyors és kedvező irányú változása esetén a széleiken megújulhatnak. Ilyenkor a drapp micélium bevonat szélén vékonyka fehér csík, friss micélium szövedék látható. Az ilyen tünetek észlelésekor kb. 5-7napon belül már számottevő mértékű sporuláció és terjedés várható.
A fertőzöttség minősége fontosabb, mint a mértéke
Amennyiben a micélium szövedékben apró sötétbarna, vagy fekete színű „mákszemek” találhatóak, akkor a kórokozó már a ”túlélésre játszik”, azaz ivaros termőtesteket, kazmotéciumokat alakít ki. Az ilyen telepekből érdemi micéliumos terjedés, vagy sporuláció már nem várható, így számottevő veszélyt nem jelent.
Nyilvánvalóan a felsorolt esetek ritkán jelennek meg 100%-ban, de a domináns állapota a kórokozónak fontos információt mond el nekünk. nevezetesen azt, hogy a kórokozótól a közeli jövőben várható-e nagyobb ütemű terjedés. Ha igen, akkor érdemes megvizsgálni a fertőzöttség mértékét és dönteni az esetleges fungicides védelemről.
Sokkal veszélyesebb egy 5%-os, fiatal, erőteljesen sporuláló telepekkel jellemezhető felületi borítás (mivel abból pár nap alatt akár 45% is lehet!), mint egy akár 30-40%-os felületi borítás már elöregedett, további terjedésre képtelen lisztharmat telepekkel. Érdemes figyelni a kórokozóra is!
A képek a szerző felvételei.
