Ősz van, nagyon sok gyümölcsösben már véget is ért a szüret. Az év közben megtermelt áru raktározásával, illetve értékesítésével azonban még messze nincs végük a teendőknek a gyümölcsösökben. A természet sohasem pihen és a gyümölcsfákat támadó kórokozók az ősz folyamán is folytatják számunkra cseppet sem előnyös tevékenységüket. Amennyiben zavartalanul fertőzhetnek, szaporodhatnak, úgy a következő vegetációs szezonban sokkal nagyobb populációval fognak jelentkezni és igen jó eséllyel a növényvédelem is jóval költségesebb lesz ellenük.
Csonthéjas kultúrák veszélyben
Növénykórtani szempontból a különböző csonthéjas állományok veszélyeztetettsége meglehetősen nagy. Még annak ellenére is, hogy az idei nyár az átlagosnál jóval melegebb és szárazabb volt. Ez ugyan a legtöbb kórokozó számára nem éppen előnyös, de van elég sok olyan kórokozó, amely még ilyen feltételek mellett is megtalálta a számítását és erőteljesen felszaporodott az idei nyár folyamán.
Leginkább a csonthéjasok moníliája (Monilia laxa), valamint a gyümölcsmonília (Monilia fructigena) elszaporodásának és kártételének jeleit vehetjük észre most, szüret után a lombozatban fellelhető, fertőzött gyümölcs „múmiák” képében. Ezek jelenléte a gyümölcsösben a jövő évben durván megnövekedett fertőzési nyomáshoz vezethet, amely vagy többszöri védekezést kényszerít ki (annak nem éppen alacsony költségeivel együtt), vagy pedig súlyos termésveszteséget, illetve a fák károsodását is okozhatja. Mindenképpen célszerű ezeket a fertőzési forrásokat még a következő vegetációs szezon kezdete előtt eltávolítani és megsemmisíteni.
Az idei nyár és kora ősz meteorológiai viszonyai egyértelműen kedveztek az olyan meleg igényes kórokozóknak, mint a szilvarozsda (Tranzschelia pruni spinozae). A kórokozó október hónapra már szinte minden gyümölcsösben megjelent és sok helyütt már jelentős mértékű fertőzést és levélhullást is eredményezett. Nyilvánvalóan az ilyen, már elhatalmasodott fertőzések nem néhány napja keletkeztek. A szüret után az első észlelések idején elvégzett fungicides beavatkozással hatalmas lombfelületet lehetett volna megvédeni, amely az általa termelt asszimiláták révén sokat javítana a fák kondícióján.
Szintén igen gyakori lett az őszi hónapokra a csonthéjasok levéllikasztó gombája (Stigmina carpophila) is. Ez a kórokozó a nyár folyamán a meleg, száraz körülmények között nem tudott fertőzni és szaporodni, de az első ködös reggelekkel induló őszi napok nagyban segítették az elterjedését. A rozsdához hasonlóan a levéllikasztó gomba is nagymértékű levélfelület-veszteséget tud okozni, amellyel drasztikusan ronthatja a fák kondícióját. Ez egy keményebb tél folyamán fagyási károkat is eredményezhet. A nyár végi – ősz eleji levélveszteség szinte minden gyümölcstermő kultúra esetében befolyásolja a jövő évi rügydifferenciálódást, azaz kevesebb lesz a virágot hozó rügyek mennyisége, a fa a termő egyensúlyból többé – kevésbé vegetatív irányba fog eltolódni.
A cseresznye és a meggy esetében a cilindrospóriumos levélfoltosság (Cilindrosporium padi) megjelenése és a lombozatban való elterjedése okozhat veszélyt. A nyáron ez a kórokozó sem tudott kibontakozni, de a nedvesebb őszi időszakban még okozhat akár gyors, erőteljes levélveszteséget is.
A kártevők sem tétlenkednek a gyümölcsösökben. Amennyiben háló kérgű, beteg, halódó, netán már elpusztult fát találunk a gyümölcsösben, úgy azt minél előbb vágjuk ki és távolítsuk el. A farontó gombák, taplók mellett a szúk, így a gyakori púpos szú (Xyleborus dispar) tenyésző helyei ezek a fák, amelyekről kiindulva további, még egészséges fák megfertőzésére nyílik lehetőségük.
Almatermésűek problémái
A csonthéjas kultúrák mellett az almatermésű fajok kórokozói is aktivizálódtak a nyár végeztével. Az almalisztharmat (Podosphaera leucotricha) szinte egész évben fertőz a vegetációs időszakban. Az ősz folyamán kolonizálja azokat a rügyeket, amelyek belsejében micélium formájában áttelelhet. Ha a szüret után védelem nélkül hagyjuk az almásokat, akkor a fertőzött rügyek száma megsokszorozódhat és a következő évben rendkívül sok primer lisztharmatfertőzéssel kell megküzdeni.
Az almatermésű fajokon károsító, varasodást előidéző kórokozók (Venturia inaequalis, Venturia pyrina) is nagyon gyorsan el tudnak hatalmasodni a szüret után védtelenül maradt fák lombozatán. Terjedésüket nagyban segíti az őszi hajnali pára, harmat, amely több órás felületi vízborítást okoz a fák levelein. Bár az idei termésben ezek az őszi fertőzések már nem tudnak kárt tenni, de közvetett módon a súlyos levélveszteséggel, a rügydifferenciálódás vegetatív irányba történő eltolásával a jövő évi potenciális termést nagy mértékben csökkenthetik.
Teendők
A gyümölcsösök szüret utáni gondozásában elsődlegesen törekedni kell arra, hogy folyamatosan kellő információnk legyen a növényzet aktuális állapotáról, a kártevők és kórokozók jelenlétéről, mennyiségéről. Dönteni csak ezek alapján érdemes és célszerű. A kórokozók elleni védekezés egy része tisztán gyümölcsös higiéniai kérdés. Nyilvánvalóan a moníliás fertőzés relikviáit, a múmiákat célszerűbb később, a már lomb mentes fákról eltávolítani, mivel így nem rongáljuk feleslegesen a lombozatot.
Csonthéjas állományokban október hónap közepe – vége után már nyugodtan védekezhetünk réz hatóanyagú készítményekkel is, mivel a fákon még fenn levő lombozat fotoszintetizáló tevékenysége már gyakorlatilag elhanyagolható. Nyilvánvalóan a kezelések során a permetlémennyiség meghatározásánál ezt figyelembe kell venni és nem egy hagyományos őszi lemosó permetezés lémennyiségével kell számolni, amikor már csak az ágakat, vesszőket kezeljük. Hasonló a helyzet a lisztharmat ellen használható kén hatóanyagú készítményekkel is. Ezeket forróbb szeptemberi napokon a perzselés veszélye miatt kockázatos lehet használni.
Amennyiben korábban, még szeptember hónapban észlelnénk valamely kórokozó felszaporodását, akkor csonthéjasokban még nem használhatunk rezet a perzselés és az általa okozott levélzetkárosodás veszélye nélkül. Ilyenkor bármely, a vegetáció során használható készítménnyel védekezhetünk. Ez esetben azért érdemes figyelni arra, hogy a szer rotációt tartsuk meg. Ha az adott évben már kétszer is védekeztünk egy adott fungiciddel, akkor most harmadjára válasszunk olyan készítményt, amelynek aktív hatóanyaga nem azonos (ha lehetséges, akkor ne is legyen rokon hatóanyag!) az eddig használt készítményével. A választék meglehetősen nagy, így a szerrezisztencia kialakítása jórészt a gazdálkodók oda nem figyelésének eredménye.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
