A svédországi Umea és a Hollandiában található Wageningeni Egyetemről származó kutatócsoport célkitűzése a növények levéltetvek elleni védekezőképességének minél alaposabb feltárása. A vizsgálatok modellnövénye a lúdfű, amelyet az északi félteke 350 különböző pontjáról gyűjtöttek be.
A nagyobb ellenálló képességgel rendelkező növényeken rövidebb ideig táplálkoztak a levéltetvek, mint az érzékenyebbeken. A szívó kártevők viselkedése összefüggést mutatott egy olyan lúdfűgén jelenlétével, amely eddig ismeretlen funkciójú fehérjét kódol. A vizsgálatok ezt követően e fehérje növényben való előfordulásának meghatározására irányultak. Ennek érdekében létrehoztak olyan növényegyedeket, amelyekben ez a bizonyos fehérje fluoreszkált. E jelenség segítségével pedig kirajzolódott, hogy az édes, tápanyagdús növényi nedveket szállító érfalakat béleli ez a protein.
A további vizsgálatok arra mutattak rá, hogy a nagyobb ellenálló képességgel rendelkező növényeken táplálkozó levéltetvek táplálékfelvétele mérsékeltebb, utódszáma alacsonyabb lett. A kutatók azt feltételezik, hogy ennek az lehet az oka, hogy a fehérje jelenlétében csökken a tápanyagot szállító levélér átmérője. A hőmérséklet emelkedésével egyre nagyobb mennyiségben termeli a növény a védőfehérjét és válik ezzel ellenálóbbá a szívó kártevővel szemben. A nagyobb fehérjetartalommal rendelkező növények ezen kívül több magot érleltek aszályos körülmények között, mint a kevés fehérjét termelők.
A természetes növényi védekezés és a jó aszálytolerancia a növénynemesítési célkitűzések között előkelő helyen szerepel. Ha az új kultúrnövényfajták rendelkeznének olyan génnel, amely ezt a bizonyos védőfehérjét kódolja, kevesebb rovarölő szer felhasználása mellett lehetnének termeszthetők, emellett az aszályos körülményekből fakadó termésveszteség is kisebb lenne – olvasható az egyetem honlapján.
Fordította: Polgárné Balogh Eszter
(Agrofórum Online)
