Az idei év során a kalászos gabonák közül a kenyérbúza és társai eddig nem sok növénykórtani jellegű kihívással szembesültek. Ugyanakkor a meglehetősen változékony és szélsőséges jellegű tavaszi időjárás a kenyérgabonát sem kímélte.
Az elmúlt napokban az ország néhány pontján időközben olyan fertőzésekről érkezett információ, amely ennek a szinte idillikus nyugalmi állapotnak a végét jelzi.
Több, nem monokultúrában termesztett őszi búza állományban is váratlan, levélfoltosságokkal jelentkező tünetek jelentek meg, amelyekre a növényvédelemért felelős szakembereknek valamilyen hatásos választ kell, hogy adjanak.
Amit a fahéjbarna levélfoltosságról tudni kell
A búza fahéjbarna levélfoltossága egy nekrotróf életmódú kórokozó, amely meglehetősen oligofág, hiszen a különféle búza fajok (Triticum spp.) mellet jóformán csak a tarackbúzán (Agropyron repens) és rokon fajain él meg.
Ez a kórokozó gyakorlatilag kizárólagosan csak ivaros alakban (Pyrenophora tritici repentis) tud áttelelni az előző évi fertőzött búza tarlómaradványokon.
A kórokozó február-március folyamán ezeken a növényi maradványokon fejleszti ki ivaros termőtesteit, a pszeudotéciumokat, amelyekben a primer fertőzések fertőző anyaga, az aszkospórák helyezkednek el.
Ezek szóródása viszonylag hosszú folyamat, akár egy hónapot is igénybe vehet. Mivel az aszkospórák szélsőségesen nehezek, így a termőtesttől csak 5-8 cm távolságra képesek eljutni. Éppen ezért a kórokozó nagyon monokultúra kedvelő.
Mivel ez a tulajdonsága alapvetően sebezhetővé teszi a kórokozót, így az a ritka, a gombák világában egyedülálló tulajdonság is jellemző erre a fajra, hogy az ivaros alak termőtestének szegélyén, annak kiürülése után megjelenik az ivartalan alak (Drechslera tritici repentis) és könnyű, a széllel kiválóan és nagy távolságokra terjedni képes konídiumaival a vetésváltásban termesztett búza állományok lombozatát is képes veszélyeztetni.
Elkezdődött a szekunder fertőzések időszaka
Napjainkban az a helyzet alakult ki, hogy a fahéjbarna levélfoltosság aszkospóráinak szóródása befejeződött és a konídiumok terjedése is megkezdődött. Ennek következtében az olyan, kedvező helyi adottságokkal (mély fekvésű, vízhez közeli területek,..) rendelkező búzaállományokban megjelentek a kórokozó szekunder, azaz konídiumok fertőzése útján kialakult tünetei.
Hogyan ismerhető fel?
A búza fahéjbarna levélfoltosságának tüneteit nem minden gazdálkodó ismeri fel egyértelműen. Sokan tévesztik össze a búza szeptóriás levélfoltosságának (Septoria tritici) tüneteivel, vagy az élettani eredetű levélfoltosságokkal.
Pedig a fahéjbarna levélfoltosság esetében a foltok sokkalta sötétebb színűek, közepükön szinte majdnem mindig kivehető egy sötét csokoládébarna, vagy fekete színű infekciós pont.
Igen gyakori (bár ez a fajta fogékonyságától és a kórokozó jelen levő patotípusától is függ) a foltok körül a meglehetősen széles, gyakran sárgára színeződött udvar is.
Ne becsüljük alá!
A fahéjbarna levélfoltosság egyáltalán nem egy lebecsülendő kórokozó! A jelenlegi helyzetben a kialakult fertőzések kedvező időjárási körülmények, pl. nagyobb csapadék utáni erőteljes felmelegedés esetén rendkívül gyorsan terjedhetnek és képesek lehetnek a lombozat meglepően gyors elpusztítására.
A búza állományok java része már annyira záródott, hogy a kórokozó számára szükséges páratartalom még nagyobb szél esetén sem tud felszáradni, így a fertőzési folyamat szinte akadálytalanul folytatódhat.
Mit tehetünk?
A kórokozó észlelése esetén indokolt a fungicides állományvédelem. Ekkor ne várjuk meg, hogy pl. a zászlós levél is megjelenjen, hiszen a megkésett védekezésének jó néhány levél (és jó néhány mázsányi szemtermés) elvesztése lehet az ára.
Ráadásul ez a kórokozó meglehetősen kemény ellenfél, így az ellene engedélyezett készítmények alkalmazása során az engedélyezett maximális dózist javasolt alkalmazni.
Veszedelmes, nagy kártételre képes kórokozó ez, így ne bánjunk vele kesztyűs kézzel!
A kép a szerző felvétele.
