A téli időszak végén a gyümölcsösökben és a kertekben is időszerű munka a fák, bokrok metszése. Ez a művelet alapvetően három célt szolgál, amelyek általában némileg függenek is egymástól.
Az első cél a fák, cserjék koronájának alakítása, amely szolgálhatja a termőegyensúly kialakulását is, de alapvetően esztétikai igényeket, illetve olyan gazdasági igényeket elégít ki, mint pl. a sorokban a munkagépek haladásának biztosítása.
A koronaalakítás igen fontos az olyan, intenzív koronaformákon nevelt gyümölcsfák, vagy cserjék esetében, amelyek egyes gyümölcsöseinkben már szinte uralkodóvá váltak. A koronaalakításnak is vannak ugyanakkor növényvédelmi vonzatai! Az elsűrűsödött koronák nehezen átpermetezhetőek és egyes kártevők, mint pl. a vértetű (Eriosoma lanigerum), vagy kórokozók fellépését segíthetik.
A második cél, a termőre metszés igazság szerint egyfajta termőegyensúly fenntartását célozza meg a fák koronájában, amellyel évről évre, nagyobb ingadozások nélkül biztosítható a gyümölcsfák nagy termése. Ez szinte minden gyümölcsfajnál kisebb-nagyobb mértékben szükséges, de vannak olyan fajok, mint pl. az őszibarack, amely termőre metszés nélkül csak apró terméseket nevel és a fa gyors kimerülését eredményezi.
A termőre metszés sem teljesen független a koronaalakítás elvárásaitól, hiszen pl. a már említett őszibarack esetében a katlankorona kialakítása szükséges ahhoz, hogy a fa valamennyi ága kellő mennyiségű napot és meleget kaphasson. Éppen ezért pl. a korona belseje felé ennél a metszésnél nem ajánlatos termővesszőket sem meghagyni.
A metszés harmadik célja a fákon, bokrokon a szabad szemmel látható és eltávolítható kártevők, kórokozók tényleges eltávolítása. Ugyanakkor a metszés nem csak segíthet a kórokozók elleni harcban, hanem gondokat is okozhat.
A metszéssel – akár tudomást veszünk róla, akár nem – kisebb-nagyobb sebzéseket ejtünk a növényeken, amelyek később növényi kórokozók fertőzési kapui is lehetnek. Éppen ezért a metszés során mindenképpen nagyon éles eszközöket használjunk. A tompa ollók, kések nem vágnak, hanem inkább roncsolnak és egy roncsolt seb felülete mindig nagyobb, mint egy vágott sebé.
Növényvédelmi teendők
Ha már ott vagyunk éles vágóeszközökkel felszerelve a kertben, gyümölcsösben, akkor mi is a teendőnk? A koronaalakítás és a termőre metszés mellett, ha lehetséges, távolítsunk el minden olyan sérült, fertőzött, vagy szemmel láthatóan kórokozóknak kártevőknek otthont adó növényi részt, amelyet csak lehet! Ezzel hatalmas mennyiségű fertőző anyagtól szabadíthatjuk meg a kertet!
A metszéshez mindenképpen éles eszközöket használjunk. A fűrészelt sebfelületek ugyanakkor még így is nagyon nagy felületet jelentenek, ezért érdemes ezeket egy erre a célra kialakított speciális, éles késsel, a kacorral lesimítani. Ezzel máris töredékére csökkenthetjük a seb felületét.
Ez azonban még mindig olyan nagy felület, amelyen pl. a farontó gombák, taplók megtelepedhetnek, és ha lassan is, de elpusztíthatják később a fát. Éppen ezért erősen ajánlott a nagyobb, lesimított felületű sebek valamilyen anyaggal történő lezárása, amely gátat vethet a kórokozók behatolásának.
Ha nincs más, jó szinte bármilyen olajfesték is, de a legjobb, ha valamilyen speciális fasebkezelő anyagot használunk. Ezekben a fungicid hatóanyagok mellett a sebszövet képződést serkentő hatóanyagok is vannak, így az általunk kialakított nagyobb sebfelület is szépen, természetes úton fog begyógyulni.
Mi legyen a levágott, lemetszett maradékkal?
Nyilvánvalóan ezeket a fertőzött növényi részeket nem is hagyhatjuk ott a gyümölcsösben. A kártevők, kórokozók számára ugyanis teljesen mindegy, hogy a fáról, vagy a talaj szintjéről indítják-e meg a fertőzési folyamatot. Legjobb mindent összegyűjteni (beleértve a fákról már korábban lehullott moníliás „gyümölcsmúmiákat” is) és vagy a kert talajába, vagy egy komposzt domb belsejébe aprítás után beásni.

Nem elegendő összegyűjteni és a kert egy távoli zugában lerakni ezt a fertőzött növényi anyagot, mivel sok kártevő, kórokozó számára még több száz méteres távolság is bőségesen elég lehet egy fertőzés megindításához.
Vannak olyan esetek is, amikor még ez a módszer, mármint a talajba, komposztba való beásás sem elegendő. A szúbogarakkal fertőzött ágakat, vagy az almatermésűek tűzelhalásával fertőzött növényi részeket összegyűjtésük után mielőbb meg is kell semmisíteni, azaz elégetni.

A szúk képesek még nagyobb mélységből is előmászni, a tűzelhalás pedig zárlati, azaz karantén kórokozó, így ezek a kissé radikálisnak tekinthető intézkedések esetükben cseppet sem eltúlzottak.
Miket tudunk a gyümölcsösökből eltávolítani?
Az ágakon, netán már a talajon levő „gyümölcsmúmiákkal” a moníliagombákat. A Jonathan csoportba sorolt almafajták hajtásain a kinyílt csúcsrügyekkel az alma-lisztharmatot. Az őszibarack foltos vesszőivel a levéllikasztó gombát, valamint a veszedelmes tafrinás levélfodrosodást. A mogyoró megdagadt hajtásvégi csúcsrügyeivel a mogyoró-gubacsatkát. A gyümölcsfák ágain levő spirális petecsomókkal a gyűrűslepkét stb.

Nagyon hosszú azon kártevők, kórokozók listája, amelyek ellen egy helyesen végzett metszéssel olyan alacsonyra szállíthatjuk le a fertőzés megindítására szolgáló egyedszámot, amely akár szükségtelenné is teheti a vegetáció időben történő növényvédő szeres kezelések egy részének végrehajtását. Nem véletlen tehát az a mondás, amely szerint a metszőolló a növényvédő munkás legjobb barátja!