A különféle kora nyári és nyári gyümölcsök között hazánkban kiemelt helyet foglal el a cseresznye és a meggy is. Ugyanakkor ennek a két, közeli rokon gyümölcsfajnak a csonthéjasok moníliája mellett más olyan károsítói is vannak, amelyek ellen jó eséllyel védekezni kell akár saját fogyasztásra, akár értékesítésre is termeltük meg a gyümölcsöt. Ezen károsítók között kiemelt helyet foglalnak el a cseresznyelegyek.
Két kártevő, azonos kártétel
Sokan nem tudják, de hazánkban sajnos a cseresznyének két olyan kártevője is van, amelyek a cseresznye és a meggy „kukacosodását” okozzák. Az őshonos európai cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) mellett már jó egy évtizede az amerikai keleti cseresznyelégy (Rhagoletis cingulata) is jelen van és károsít hazánkban.
Mindkét faj tavasszal, rajzáskor a még éretlen gyümölcsökbe helyezi el egyetlen petéjét. Így egyetlen gyümölcsben csak egy „kukac” található – amely valójában nem is kukac, hanem nyű, mivel kukaca az ormányosbogaraknak van, nyű lárvatípusa viszont a legyeknek. Az imágók a peterakás után feromonjukkal meg is jelölik a már megkárosított gyümölcsöt, így más nőstény sem fog már oda petét rakni.
Biológia és viselkedés: mit figyeljünk?
A cseresznyelegyeknek szerencsére csak egy nemzedéke fejlődik évente. Bábállapotban telelnek a talaj felső rétegében. Bár meglehetősen kis testűek, de jól repülnek. Imágó alakban töltött életük során alapvetően nőuralom érvényesül.
A hímek jelennek meg hamarabb, és a korona legfelső, legmelegebb, napsütéses részein „foglalnak le” egy-egy szép gyümölcsöt. A később megjelenő nőstények azzal a hímmel párosodnak, amelyik a számukra leginkább szimpatikus gyümölcsön tartózkodik.
A fejlődő gyümölcsökbe történő peterakás – és alapvetően az imágók térbeli tartózkodási helye is – fentről lefelé vándorol a fán az idő múlásával. Erre nem árt figyelemmel lenni a védekezés során.
Rajzáskövetés: színcsapdák használata
A cseresznyelegyek esetében az imágók ellen tudunk igazán hatékonyan védekezni. Ehhez viszont ismernünk kell a kártevők rajzásának időpontját. Szerencsére ezek a legyek nagyon jól repülnek a krómsárga színcsapdákra, így sárga ragasztós lapokkal könnyedén előre jelezhető a rajzásuk.
Vigyázat! A színcsapdák előrejelző eszközök, nem pedig növényvédő eszközök! Szelektivitásuk nulla, mindent megfognak (és el is pusztítanak), ami rájuk repül vagy rájuk mászik. Egyetlen cseresznyelégyre sokszor több száz egyéb rovar pusztulása jut. Éppen ezért igyekezzünk úgy elhelyezni ezeket a csapdákat, hogy a rajzás teljes menetét nyomon tudják követni.
Hová helyezzük a csapdákat?
Ahhoz, hogy ezt elérjük, a színcsapdákat lehetőleg a fa déli, délkeleti oldalán, a korona tetején kell elhelyezni. Így ugyan eléggé macerás a csapdák ellenőrzése, viszont a rajzás legelején megjelenő egyedeket is tudjuk érzékelni.
A korona alján már csak akkor fognak érdemleges mennyiségű cseresznyelegyet ezek a színcsapdák, ha feljebb már minden gyümölcs „foglalt”, és az imágók már kínjukban tartózkodnak az általuk egyáltalán nem kedvelt, árnyékosabb alsó koronarészeken.
Ne késlekedjünk a védekezéssel!
A cseresznyelégy fajok – mint minden rendes, a fúrólegyek (Tephritidae) családjába tartozó faj – tarka szárnyakkal rendelkeznek. Erre alapozva könnyedén be lehet az imágókat azonosítani a csapdákban.
Fontos, hogy ezek ellen a kártevők ellen már a rajzás kezdetétől védekezni kell. Hacsak nem akarjuk a „kukacos” cseresznyét élvezni, illetve a kártevő nyüvek tevékenysége nyomán elszabaduló gyümölcsmonília (Monilia fructigena) elleni fungicides védelemmel további vegyszerterhelésnek kitenni a kertünket.
A képek a szerző felvételei.
