Az őszi kalászosoknak meglehetősen sok növénykórtani problémájuk van. A búza fajok esetében leginkább a biotróf életmódú kórokozók (lisztharmat és rozsda fajok) jelentenek gondot, míg az árpa esetében a nekrotróf életvitelű, levélfoltosságokat előidéző kórokozók jelenthetnek problémát a szintén jelen levő lisztharmat és törpe rozsda mellett.
A gabonákon jelenleg szinte mindenütt fel lehet fedezni a gabonalisztharmat (Blumeria graminis) micélium telepeit. Ez a kórokozó súlyos mértékben felszaporodva akár 40-45%-os termés kiesést is előidézhet. Érdemes tehát közelebbről megismerni.
Az intenzív terjedés tünetei
A lisztharmat ugyan közönséges kórokozónak számít a gabonákon, de jelenléte egyáltalán nem veszélytelen a gazdanövény számára. Ektoparazita gomba lévén a levelekből nagy mennyiségben von el a növény által megtermelt szénhidrátokat és fehérje természetű anyagokat is. Mindemellett a levelek felszínének leárnyékolásával közvetlenül is akadályozza a fotoszintézist.
Főképp az árpa esetében gyakori, hogy a megtámadott növények hiperszenzitív reakcióval védekeznek a kórokozó ellen, azaz egy kisebb területen a növényi szövetek elhalnak, halálra ítélve ezzel a rajtuk tenyésző kórokozót. Ez ugyan olyan termés csökkentő tényező, mintha a kórokozó jelen lenne a szóban forgó növényi felületen.
Hogyan terjed a fertőzés a növényen?
Jelenleg a lisztharmat a gabonákon döntően még az alsó leveleken található meg és a szárbaindulás után fokozatosan „kapaszkodik felfelé” az újonnan kialakuló levélszintekre. A mostani, aktuális időszakban ugyanakkor, a szárbaindulás előtt is képes nagy károkat okozni.
Mivel nagyjából ebben az időszakban történik meg a gabonák, így a búza esetében is a kalászok kialakulása, egy kórokozó által előidézett tápanyag hiány a növényekben már eleve kevesebb és kisebb kalász kialakulását idézheti elő. A lisztharmat jelenléte a lombozaton tehát most is éppen olyan káros, mintha később a zászlós levélen jelenne meg.
A gazdálkodói döntés dilemmája
Nyilvánvalóan a gazdálkodók is tisztában vannak a lisztharmat jelenléte által képviselt veszéllyel és megvannak a lehetőségeik a fungicides állományvédelem alkalmazásával a növények megvédésére. Az állománykezelés ugyanakkor nem olcsó mulatság, így egyáltalán nem mindegy, hogy egy adott fertőzés esetén érdemes-e védekezni, vagy sem. E probléma megoldásában segítségünkre lehet, ha megvizsgáljuk magát a kórokozót, amely ellen fel kívánunk lépni.
Mit árul el a kórokozó állapota?
A védekezési döntéshez alapvetően a kórokozó mennyisége és biológiai állapota azok az adatok, amelyek lényegesek lehetnek számunkra. Ha a lisztharmat még csak a levélhüvelyeken van jelen, még kicsi a mennyisége ahhoz, hogy védekezésre gondoljunk. ha már a levéllemezen is jelen van, sőt a fiatalabb leveleken is megjelent, akkor már indokolt lehet a kórokozó terjedésének megállítása.
Az öreg és az aktív telepek közti különbség
A mennyiségnél is fontosabb azonban, hogy a lisztharmat milyen biológiai állapotban van a leveleken. Sok esetben öreg, halványbarna színű micélium telepekkel találkozunk. Ezek csak vegetálnak a növényi felületen, de rajtuk konídiumok nem, vagy csak elenyésző számban képződnek. A kórokozó ekkor jelen van ugyan, de érdemleges terjedésére nem lehet számítani.
A fiatal lisztharmattelepek veszélye
Ezzel szemben a hófehér, esetleg fehéren porzó micélium telepek a kórokozó fiatal voltára utal és az ekkor esetleg észlelhető finom por valójában a lisztharmat ivartalan úton képződött konídiumainak a tömege. Az ilyen fiatal, aktívan sporuláló telepek sokkal veszélyesebbek, mint a spórák termelésére képtelen lisztharmat bevonat.
Nem csak a mennyiség számít
A lisztharmat terjedésére utal a telepek mérete is. Sok pici telep azt jelzi, hogy nemrég a kórokozó intenzíven terjedt. Egy 5-8%-os felületi lisztharmat borítás aktív, fiatal telepekkel már okot adhat a védekezésre, míg egy idős, szaporodásra képtelen telepekből akár 30% is eltűrhető. Érdemes tehát figyelni a kórokozó aktivitására, életképességére is, hogy valamilyen mértékben prognosztizálni tudjuk azt, hogy terjedni fog-e, vagy sem. nem csak a „mennyi” a lényeges, hanem a „milyen” is!
A képek a szerző felvételei.
