A szántóföldön megtermelhető zöldségfélék közül a paradicsom az a kultúra, amelyet sokan otthon, kiskerti körülmények között is nevelnek. Sajnos ez a kultúra is meglehetősen „beteges”, rengeteg kórokozó, kártevő és élettani probléma akadályozhatja meg azt, hogy a gazdák ízletes paradicsomot állíthassanak elő.
Kórokozók
A paradicsomon többféle kórokozó is jelen van, ugyanakkor igazán látványos, gyors és durva kártételt általában a paradicsomvész, vagy fitoftóra (Phytophthora infestans) tud előidézni. Ez a peronoszpórákkal rokon kórokozó csak a paradicsomon és a burgonyán képes kifejlődni, más, akár rokon, a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó növényt képtelen megfertőzni.
A fitoftóra nem igazán kedveli a meleget, számára a hűvösebb, ugyanakkor párás környezet a kedvező. Az elmúlt napok elviselhetetlen hősége ezért nem is volt előnyös a számára.
Ugyanakkor a jelenlegi időjárási helyzet, a hőmérséklet visszaesése már olyan feltételeket teremt, amelyben a fertőzés megindulhat. Segítheti ezt az a tény is, hogy a paradicsom meglehetősen vízigényes növény, és az öntözéssel nemcsak a kultúra, hanem a kórokozó igényeit is kielégítjük.
A paradicsomvész ellen meglehetősen sok, hatékony fungicid áll mind a kiskerti termelők, mind pedig a nagyüzemi gazdálkodók számára. A védekezés sikerességének kulcsa a kórokozó jelenlétének mielőbbi felismerése. Ez a kórokozó ugyanis rendkívül gyors terjedésre képes, pár nap alatt akár több hektárnyi területet is elpusztíthat.
Nem legyőzhetetlen kórokozó, de eredményesen csak akkor lehet ellene fellépni, ha időben, még a fertőzési láncolat legelején, vagy eleve preventíven hajtjuk végre ellene a védekezést.
Kártevők
A paradicsomot a jelenlegi, nyári időszakban több kártevő is fenyegeti. Sajnos az idei évben meglehetősen gyakori a gyapottok-bagolylepke hernyóinak fellépése és károsítása ebben a kultúrában.
Ez a kártevő, mármint a bagolylepke hernyója szélsőségesen polifág, szinte kizárólag csak generatív növényi szerveket (virágok, termések) fogyaszt, de azt bármilyen növény esetében megteszi.
A kártevő egy vándorlepke faj, amelynek kicsi hazai áttelelő populációját a nyár elején délről, a Balkán-félsziget irányából beáramló migráló populáció duzzaszt fel hatalmasra. A jelenlegi időszakban a leggyakoribb tünete a károsítónak a paradicsom bogyókba történő berágás, befurakodás.
Ez már önmagában is ehetetlenné teszi a termést, de tovább súlyosbíthatja a kárt az, hogy öntözés, vagy csapadékhullás után a megrágott bogyók bakteriális nedves rothadásnak is áldozatul eshetnek.
A gyapottok-bagolylepke feromoncsapdák segítségével igen jól előre jelezhető. Erre a védekezés során szükség is van, mivel az ellene engedélyezett inszekticidek kellő hatékonyságot csak a fiatal hernyók ellen mutatnak.
A már idősebb, tarka hernyók ellen gyakorlatilag hatástalanok a kezelések. Így a paradicsomot ez ellen a kártevő ellen csak úgy tudjuk hatékonyan megvédeni, ha szinte naprakészen ismerjük a kártevő rajzásának alakulását, és a védekezést a fiatal hernyók megjelenésének idejére időzítjük.
A paradicsomot, főképp a kiskertekben népszerű koktélparadicsomot a különféle címeres poloskák is igencsak kedvelik. Közülük is két behurcolt invazív faj, a közönséges vándorpoloska (Nezera viridula) és a délkelet-ázsiai márványos poloska (Halyomorpha halys) tűnik fel igen gyakran a paradicsomállományokban.
A poloskák közvetlen kárt is okoznak szívogatásukkal, ugyanakkor már jelenlétük, illetve a bűzmirigyeik szaga is olyan közvetett kár, amely akár lehetetlenné is teheti a termesztést. Mindkét poloskafaj polifág, szinte bármilyen puha, lédús, nem mérgező növényen szívesen táplálkoznak.
A védekezés ellenük nem éppen egyszerű feladat. A szabadforgalmú, valamilyen szintetikus piretroid hatóanyagú inszekticidek hatástartama meglehetősen rövid, legfeljebb egy hét. Segít ugyanakkor a növényzet szellősebb, tág térállású ültetése, ahol a napfény és a hőség az állomány belsejében is érvényesülhet.
A peték és a fiatal lárvák meglehetősen érzékenyek a száraz és meleg légköri viszonyokra, és akár tömegesen el is pusztulhatnak. Ugyanakkor a rovarölő szeres kezelésekre is szükség van ezeknek a rossz szagú kártevőknek a távoltartására.
Élettani problémák
A paradicsomon főleg a nagyon forró időszakban nyáron sokszor tapasztalni azt, hogy a bogyók vége elvizesedik, majd ez a folt elfertőződik különféle szaprofág gombákkal és egy fekete folt jelzi a problémát.
Az ilyen beteg bogyók fogyasztásra teljesen alkalmatlanok. A problémát a növényben kialakult kalciumhiány okozza. Egyes fajták, hibridek, főleg a San Marzano fajtakör tagjai kimondottan hajlamosak erre az élettani problémára.
A megoldás kézenfekvő lenne, hiszen csak el kell látni kellő mennyiségű kalciummal a növényt. Ez sajnos kicsit problémás. A kalcium viszonylag lassan és nehezen mozog a növényben, így egy folytonnövő fajta megfelelő kalciumellátása a gyökérzeten keresztül eléggé nehézkes.
Ráadásul a növények kalciumfelvétele a melegben rohamosan csökken és egy adott szint felett le is áll. Így a legforróbb nyári napokon hiába van tele a talaj felvehető kalciummal, azt a növények nem fogják felvenni.
Ilyenkor az egyedüli üdvözítő megoldás az olyan lombtrágyák használata, amelyek kalciumtartalma kellően magas. Több ilyen készítmény is forgalomban van, tehát ebből a szempontból nincs technikai akadálya a védekezésnek.
Ugyanakkor nyilvánvalóan egyszerre nem lehet annyi kalciumot lombon át bejuttatni a növénybe, amely annak teljes hátra levő életében elegendő lehet. A túl sok kalcium is okozhat fitotoxikus tüneteket. Ezért leginkább a rendszeres kalciumtartalmú lombtrágyázás nyújtja azt a hatást, amelynek következtében a paradicsom csúcsrothadása elkerülhető.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
