Az utóbbi néhány évben jelentősen megváltozott az őszi búza levélbetegségeinek dominancia-viszonya. Klimatikus viszonyainkból adódóan a vörösrozsda (Puccinia recondita) és a pirenofórás levélfoltosság (Pyrenophora tritici-repentis) a legjelentősebb levélbetegség, de 2014-ben a hűvösebb viszonyokat kedvelő sárgarozsda (Puccinia striiformis) okozott nagyon komoly termésveszteséget. 2015-ben az eddig csak csapadékos és hűvösebb évjáratokban jelentkező, szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici) okozott nagyfokú fertőzöttséget és károkat.

Kórokozó elterjedése, gazdasági jelentősége 

Az őszi búza szeptóriás levélfoltosságának kórokozója a Mycosphaerella graminicola pszeudotéciumos gomba – melynek ivartalan alakja: Septoria tritici.

A betegség minden búzatermesztő térségben előfordul, de elsősorban a mérsékelt égöv őszi búza termesztő területein okoz jelentős károkat. Irodalmi adatok szerint a világon a fungicides kezelések 70 %-a a szeptóriás levélfoltosság ellen irányul. Európában elsősorban Angliában jelentkezik járványos méretekben, de jelentős fertőzésekről számolnak be Németországban, Hollandiában és Franciaországban is.

Az erős fertőzések esetenként 30-50 %-os terméskiesést is okozhatnak. Az USA-ban a rozsdák után a második legfontosabb betegség. Ausztráliában, Dél-Amerikában és Oroszországban is jelentős búzabetegségként tartják számon. A súlyos, az alsó levelek pusztulását kiváltó korai fertőzés irodalmi adatok szerint a gyökértömeget csökkentve legyengíti az állományt. A későbbi erős fertőzések az asszimilációs felületet csökkentik, ezáltal a termésátlagot és a termésminőségét is lerontják.

Mit kell tudni a kórokozóról

Annak érdekében, hogy az őszi búza levélbetegségei ellen hatékonyan tudjunk védekezni és egy komplex, integrált szemléletet alakíthassunk ki, ismerni kell a betegségek járványtanát. Melyek ezek a járványtani szempontból fontos ismeretek:

• a betegség tüneteinek pontos felismerése,
• milyen időjárási körülmények kedvezőek a fertőzés kialakulásához,
• a kórokozó hol és milyen formában telel át,
• valamint a kórokozó és a gazdanövény kapcsolata,
• fajtafogékonyság,

Betegség tünetei

A betegség diagnosztizálása viszonylag egyszerű. A kezdeti tünetek a fiatal növények alsó levelein jelentkeznek. Az alsó leveleken megjelenő foltok kerekdedek, világos színűek, később kávébarna színre változnak. A foltok közepe később kissé kivilágosodik, benne szabad szemmel is jól látható apró gombostűfejnyi pontok láthatók (a gomba ivartalan szaporítóképletei, a piknídiumok 1. kép).

Ezek a kis képletek is jelentős segítséget adnak a betegség meghatározásában. Később az idősebb leveleken a konídiumos fertőzések által okozott foltok világosabb barna színűek, elmosódott szélűek, inkább szögletesek, erek által határolt, hosszanti lefutásúak és ezekben is megtalálhatók az apró sötét színű piknídiumok (2. kép).

Erős fertőzés esetén a foltok összefolynak, és bekövetkezhet a teljes levélszáradás (3. kép).

Súlyos levélszáradásos tüneteket már bokrosodáskor is tapasztalhatunk a legidősebb alsó leveleken (4. kép), de jelentkezhet súlyos levélszáradásos tünet kalászhányás idején, vagy virágzás után is.

Levélfoltosság okozója lehet még a pirenofórás levélszáradás (Pyrenophora tritici-repentis), egyes genetikai elváltozások, tápanyagellátási zavarok (alumínium-toxicitás, cinkhiány), de ebben az esetben piknídiumok nem találhatóak a foltokban. Az aszkohitás levélfoltosság (Ascochyta tritici) kezdeti tünetei hasonlóak, de a kialakult foltok világosak, sötét szegéllyel határoltak, szabálytalan alakúak, illetve konídiumai alapján egyértelműen elkülöníthetőek a Septoria tritici konídiumaitól.

A betegség lefolyása

A primer fertőzést ősszel vagy tél elején, eső vagy harmat hatására kiszabaduló ivaros aszkospórák váltják ki, amelyek megfertőzik a fiatal vetéseket és az árvakeléseket. Az aszkoskospórák előző évi fertőzött tarlómaradványokon kialakuló termőtestekben (pszeudotéciumokban) fejlődnek ki. Az aszkospórák szóródása elhúzódhat egészen április végéig. Ősszel az árvakeléseken ivartalan úton kifejlődő piknídiumokból tömegesen, spirálisan előtörő konídiumok segítségével is fertőzheti a kórokozó a fiatal állományokat. A vegetációs időszakban kedvező időjárás esetén több ivartalan ciklus is kifejlődhet, ami egyre erősebb, járványszerű fertőzéseket indukál.

A légzőnyílásokon bejutó kórokozó a sejtközötti járatokban él és appresszóriumszerű (ujjszerűen elágazó) képződményekkel az élő növényi sejtből táplálkozik. Később megöli a károsított növényi sejtet és nekrotróffá válik. A sejtek károsodásának, pusztulásának következménye, a foltos levélszáradásos tünet. A fentiek miatt a gazda parazita kapcsolata hemibiotróf, mert életének első felében csak az élő növényben tudja magát fenntartani a kórokozó. A későbbiekben már az elhalt sejtek között él. Toxintermelése nem bizonyított.

A betegség járványtana

A nagyarányú fertőzések kialakulását segíti, hogy a kórokozó több formában is áttelelhet. A nem megfelelően aláforgatott fertőzött szármaradványokon alakul ki a fertőzést tömegesen indító fő fertőzési forrásként szolgáló ivaros termőtest (pszeudotécium), ami az áttelelésben is komoly szerepet vállal. Az ivaros szaporítóképletekből (pszeudotéciumokból) kiszabaduló aszkospórák a széllel a szomszédos táblákra is eljutnak, ezért nemcsak a monokultúrás táblák veszélyeztetettek.

A tarlómaradványokon a gomba szaporítóképlete 18 hónapig is fertőzőképes maradhat. Áttelelhet a gomba nyugvómicélium, vagy piknídium formájában is, a fiatal őszi vetéseken, néhány fűféle gazdanövényen és a megmaradt árvakeléseken. A primer fertőzést a levegőben lebegő aszkospórák vagy az árva kelésekről terjedő konídiumok idézik elő. A vegetációs időszakban a konídiumok dominánsak a járvány elindításában. A lappangási idő hossza elsősorban a hőmérséklet függvénye, ezért télen hosszabb idő múlva, késő tavasszal és nyár elején a fertőzéshez közelebbi időpontban jelentkezik a tünet.

A spóracsírázáshoz, és a fertőzés létrejöttéhez a 16-20 °C-os hőmérséklet az optimális. A betegség gyors terjedését a konídiumok biztosítják. Egy fertőzési ciklus 14-28 nap alatt játszódik le, de télen 40 nap is lehet a lappangási idő. Általánossá, járványossá akkor válik a fertőzés, ha tömegesen van az állomány légterében a fertőző anyag (aszkospóra, konídium).

Optimális körülmények között (nedvesség, hőmérséklet) a gomba gyors egymás után következő ciklusai a járványok kialakulását eredményezhetik. Mind az ivaros aszkospórák, mind az ivartalan konídiumok csírázásához nedvességgel borított levélfelületre van szükség.

A freccsenő esőcseppek továbbítják a piknídiumokból kiszabaduló konídiumokat a környező növényekre, sok esetben csak ugyanazon növény felsőbb levélemeleteire és fertőzik meg a termés szempontjából fontos zászlós levelet is. Megfelelő levélnedvesség-borítottság esetén, megtörténik a behatolás a légzőnyílásokon, a hőmérséklettől függően 6-12 óra alatt, de 24 óráig is eltarthat.

A fertőzéshez kis mennyiségű (~10 mm) csapadék optimális körülményeket teremt. Létrejöhet a fertőzés több egymás utáni napon esett 1-1 mm csapadék hatására is, de az erős harmat is segítheti a kórokozó terjedését.

Csapadékszegény viszonyok között a fertőzés üteme lelassul. Előfordul azonban olyan rendkívüli eset, hogy szárazabb időjárásban is sor kerül a fertőzésre, köszönhetően az erős éjszakai, kora reggeli harmatoknak.

Leszögezhetjük, hogy a mikroklimatikus tényezők komoly szerepet kaphatnak a fertőzések létrejöttében. A spórák csírázását a búzafajták érzékenysége nem befolyásolja.

Védekezés lehetőségei

A hatékony és gazdaságos védelemhez a növényvédő szeres védekezés mellett figyelembe kell venni a fajták genetikai adottságait és az agrotechnika adta lehetőségeket.

Genetikai védelem

A kórokozók elleni küzdelem elsődleges alappillére a legkevésbé fogékony fajták vetése. A fajták rezisztenciális tulajdonságainak ismerete a védekezési stratégia meghatározó eleme. A szeptóriás levélfoltosság elleni rezisztencianemesítés nem egyszerű, a kórokozó nagymértékű genetikai variabilitása miatt. Az USA-ban nemesített szeptória ellenálló fajták érzékenysége 10-15 év után újra visszatért.

Magyarországon a köztermesztésben lévő fajták szeptóriás levélfoltosság érzékenységéről csak kevés adat áll rendelkezésünkre. A fajtaérzékenység korrekt bírálatára, jelentős fertőzés hiányában eddig nem volt lehetőség. Vörösrozsdáról (Puccinia recondita), lisztharmatról (Blumeria graminis f. sp. tritici) és pirenofórás levélfoltosságról (Pyrenophora tritici-repentis) vannak szinte minden évben adatok, így egy-egy adott fajtának több évre visszamenőleg ismerjük az érzékenységét, a fenti betegségekkel szemben. Az utóbbi két évben végzett vizsgálatok fajtáink többségét közepesen vagy esetenként fogékonynak találták Septoria tritici-vel szemben.

Hazánkban termesztett francia illetve osztrák fajták katalógusa is csak 1-2 fajtát említ, amelynek jó az ellenálló képessége. A hibridbúzák között néhány, kiváló ellenállósággal bír.

Agrotechnikai védelem

Az őszi búza levélbetegségek elleni védelemének hatékonyságát számos agrotechnikai elemmel tudjuk elősegíteni. Egyes műveletekkel célirányosan csökkenthetjük a környezeti fertőzöttséget, ezáltal a vegyszeres védekezések hatékonyságát megnövelhetjük. A hatékony védekezést elősegítő agrotechnikai elemek:

• Tábla fekvése, terület kiválasztás.
• Megfelelő elővetemény alkalmazása.
• Tarlómaradványok leforgatása.
• Árvakelések irtása.
• Optimális vetésidő.
• Harmonikus tápanyag-utánpótlás.

Az őszi búza termőhelyének kiválasztásakor kerülni kell a mély fekvésű, belvizes területeket. Ezt gyakran nehéz kivitelezni, mivel ilyen területeken kevés más kultúra termesztése jöhet számításba.

A betegségnek kedvez a búza-búza utáni termesztés, különösen akkor, ha forgatás nélküli technológiával történik a talajművelés. A költségtakarékosság és a talajerózió elleni védekezés miatt azonban egyre nagyobb teret kapnak a csökkentett menetszámú talajművelési technológiák, amelyekben nincs forgatás. A forgatás nélküli talajművelés óriási rizikófaktor olyan kórokozók esetében, amelyek az előző évi növénymaradványokkal terjednek. Először ezeken a területeken lehet számítani a kórokozó megjelenésére, mert a felszínen maradó növényi maradványokról a gomba gyorsan fertőzi a fiatal állományokat. Kedvező időjárás esetén a betegség rohamosan terjed, és más előveteményű táblákon is számíthatunk megjelenésére.

Csökkenthető a következő évi fertőzés, ha a tarlómaradványokat leforgatjuk, illetve az árvakeléseket mechanikailag vagy vegyszeresen irtjuk a tarlón. Ezen kívül nagyon fontos, hogy a kalászosok után következő repcevetésekben is megfelelően irtsuk ki az árvakeléseket, mivel ezek is fertőzési forrást jelentenek a szomszédos táblákra.

A túl korai vetés is segíti a betegség nagyarányú terjedését, mert a szeptember végén, október elején elvetett állományokban még ősz végén egy fertőzési ciklus kifejlődik sok-sok konídiumot termelve. Napjainkban egyre inkább terjedő nagy termőképességű fajták, és hibridbúzák termesztéstechnológiája azonban a korai vetést írja elő, ahol az optimális vetésidő szeptember 20. és október 10. között van. Az ilyen korai vetésű táblákon, viszont fel kell készülni a nagyobb fertőzési nyomásra és az intenzívebb védekezésre.

Az intenzív termesztéstechnológiában alkalmazott nagyadagú nitrogén tápanyag egyszeri kijuttatása a betegségnek kedvez. Alkalmazzuk a nitrogén hatóanyag szakaszosan történő kijuttatását amennyiben lehetőség van rá. Intenzív termesztési körülmények között fel kell készülni a nagyobb fertőzési nyomásra és a kétszeri, esetenként háromszori fungicides védekezésre.

Vegyszeres védekezések

Felhasználható készítmények

Az utóbbi időben a termelők sok kiváló hatékonyságú készítmény közül választhatnak őszi búza levélbetegségei ellen.

Kontakt hatóanyagú készítmények (pl. klórtalonil) csak prevencióban, kiegészítő kezelésként hatásosak.

Hatékony védelmet a szisztemikus, illetve kombinált hatóanyagú készítményektől várhatunk. Ha a gomba behatolt a növénybe, csak ezek a készítmények alkalmasak a betegség megfékezésére.

A választásnál széles hatásspektrumú, hosszú hatástartamú, és a legjobb hatékonyságú készítményeket részesítsük előnyben.

A felszívódó készítmények közül jó védőhatást biztosítanak az triazolok. Ezek a gomba növekedését szabályozó enzim kialakulását gátolják, és eradikatív hatással is rendelkeznek. Nagyon széles hatásspektrumúak, valamennyi búzabetegség ellen hatásosak, de a csoportba tartozó egyes hatóanyagok között jelentős eltérések vannak a szeptóriás levélfoltosság elleni hatékonyságot tekintve.

A strobilurinok hatékonyak a betegség ellen és a triazolokkal kifejezetten jó kombinációs partnerek. A csoportba tartozó hatóanyagok szeptóriás levélfoltosság elleni hatékonysága közel azonos.

Nagyon jó védőhatásúak az SDHI csoportba tartozó hatóanyagok. Javasoljuk olyan készítmény választását, amely kombinációban tartalmazza ezeket a hatóanyagokat, mert ezek nagyon széles hatásspektrumúak és nem csak a szeptória ellen, hanem a többi betegség ellen is hatásosak.

A készítmények kiválasztásánál fontos a szerrotáció, valamint a kombinált hatóanyagú készítmények használata a rezisztencia elkerülése érdekében.

Kezelések száma és időpontja

A kiváló hatékonyságú készítmény vagy kombináció kiválasztása után, nagyon fontos a kezelések számának és időpontjának meghatározása, a termésbiztonság és jövedelmezőség érdekében. A megkésett kezelés mindenképpen termésveszteséggel jár, emiatt a ráfordítás nem térül meg olyan mértékben, mint a jól időzített legnagyobb terméseredményt biztosító kezeléseké.

Ha a szeptóriás levélfoltosság fertőzés kockázati tényezői halmozódnak és csapadékos, hűvösebb a kora tavaszi időjárás a kórokozó elleni hatékony védelem egy kezeléssel nem oldható meg. A kora tavaszi fertőzésnek kedvező viszonyok esetén az első kezelést 1-3 nóduszos (BBCH 31-33) állapotban szükséges elvégezni. Hosszú hatástartamú triazolos kombinációval elérhető az állomány folyamatos védettsége, a zászlós levél megjelenéséig a fertőzések megakadályozása. Amennyiben a későbbiekben is optimálisak a körülmények a szeptória fertőzéshez, még egyszer le kell kezelni az állományt a zászlós levél védelme érdekében. A második kezelést a zászlós levél kiterülésekor (BBCH 39-45) szükséges elvégezni széles hatásspektrumú készítménnyel.

Ha a tavasz első fele száraz, de április vége-május eleje hűvösebb (16-20 °C) és csapadékos, egyszeri, a zászlós levél kiterülésekor (BBCH 37-39) elvégzett védekezés elegendő, mellyel a zászlós levelet védjük a fertőzéstől. Az időjárás folyamatos megfigyelése alapvető fontosságú ezen betegség elleni védekezés tervezéséhez is. Amennyiben az előrejelzés csapadékot és lehűlést jelez, akkor az eső előtt mindenféleképpen szükséges a kezelés elvégzése.

A döntést megnehezíti, hogy a betegség lappangási ideje hosszú és sok esetben a tünetek tömeges megjelenésekor a kezelés már megkésett. A szeptóriás levélfoltosság ellen is a megelőző jelleggel elvégzett kezelés a legbiztonságosabb.

A kiváló hatékonyság csak precízen kivitelezett kijuttatás technikával érhető el.

A kezelések végrehajtásához javasolt permetlémennyiség minimum 250, de inkább 300-400 l/ha legyen. Jól megválasztott, ellenőrzött, finom porlasztású keresztréses fúvókákkal tudjuk elérni a legjobb hatékonysághoz szükséges permetlé-borítottságot. Ha ezeket követelményeket betartjuk, akkor hatékonyan védekezhetünk a szeptóriás levélfoltosság ellen.

A cikkben található növényvédő szerekre vonatkozó információk tájékoztatásul szolgálnak, az aktuálisan engedélyezett készítmények engedélyokiratai a Nébih Növényvédő szerek adatbázisában érhetők el.

Az AF szaklap átszerkesztett változata Bíró Ákos, Papp Zoltán, Rátainé, Vida Rozália: Szeptóriás levélfoltosság, egy régi „új betegség” (2016. 04. 50. old.) című írása alapján