A hazai kalászosok szinte mindegyikét támadja egy olyan kórokozó, amelynek rokon fajai szinte bármely növényen megtalálhatók. Ez a lisztharmat, amelynek fellépése sok esetben igencsak látványos, és képes akár súlyos mértékű, 30-50%-os termésveszteséget is okozni.
Mi kell a lisztharmatnak?
A kalászos gabonáinkon élő gabonalisztharmat (Blumeria graminis) teljesen közönséges kórokozónak számít a hazai gabonatermesztésben. Ugyanakkor ez a kórokozó is – hasonlóan a gabonafélék szárrozsdájához (Puccinia graminis) az egyes gabonafajokra specializálódott változatokra oszlik, amelyek a szárrozsdával ellentétben nem mennek át más változat gazdanövényére. Így a búzán a búzalisztharmat (Blumeria graminis f. sp. tritici), míg az árpán az árpalisztharmat (Blumeria graminis f. sp. hordei) élősködik.
A kórokozó jelenléte a megfertőzött gazdanövényeken hasonló: fehéres, netán barnásabb, szürkésebb árnyalatú micélium-bevonat a növények zöld részein, döntően a nap által sütött részeken. A gomba szövedéke a növényen kívül található, amelyhez a hausztóriumoknak nevezett függelékek segítségével tapad hozzá. Parazita, biotróf életmódú kórokozó, csak zöld növényi részeken képes életben maradni és szaporodni. A növényből a fejlődéséhez szükséges tápanyagokat az appresszóriumoknak nevezett, gyökérszerű függelékek segítségével veszi fel.
A lisztharmatgombák meglehetősen melegkedvelők. Hidegben a lisztharmattelepek növekedése rendkívül lelassul és a micélium elöregedése miatt a kórokozó biológiai állapota erősen leromlik, így terjedésre alig képes. A micéliumok felületén a konídiumláncok képződése melegben és napfényben erősödik fel drasztikusan és a kórokozó ilyenkor képes robbanásszerű terjedésre. A nedvességre ennek a kórokozónak egyedül a konídiumok csírázásához van szüksége, bár a magas páratartalom alapvetően a gomba életét, micéliumainak terjedését is segíti. Az erős szelet ez a kórokozó nem kedveli, és a nagy csapadékok sem előnyösek a számára, mivel lemossák a kórokozó konídiumait.
A lisztharmatgombák végeznek ugyan ivaros szaporodást, de terjedésük döntően az ivartalan úton képződött konídiumok útján megy végbe. Az ivaros folyamat során képződött termőtestek, a kazmotéciumok általában az öreg micélium-telepekben jelennek meg, és ekkor a gomba további terjedésre már nem nagyon képes.
A lisztharmat a telet is a növények felületén vészeli át micélium-bevonat alakjában. A gombák jól bírják a hideget, pusztulásukat a tél folyamán általában a levelek elfagyása okozhatja, mivel biotróf kórokozóként csak élő növényi szöveteken képesek életben maradni.
A védekezés kérdései
Ezek a kórokozók általában alulról felfelé haladnak a gabonanövényeken. Tavasszal eleinte csak a szárak legalján, a legalsó levélhüvelyen jelennek meg a micélium-telepek, és ekkor még biztos, hogy nem kell fungicidekkel védekezni a kórokozó ellen. Később, amikor a lisztharmat elkezd felfelé kapaszkodni a levélzeten már szükséges lehet a gombaölő szeres védelem. Ennek szükségességénél ugyanakkor több dolgot is célszerű figyelembe venni.
Mindenképpen célszerű ismerni a termesztett fajta lisztharmat iránti fogékonyságát! Ez szinte minden nemesítő cég esetében a fajtaleírásban szerepel. Kimondottan fogékony fajtánál már egy 5-8%-os felületborításnál is szükséges lehet a kémiai védelem.
A kórokozó mennyisége mellett érdemes figyelni arra is, hogy milyen magasra jutott fel a leveleken a lisztharmat. Ha kicsi a fertőzés aktuális mértéke, de a lisztharmat már fenn van a legfelső levélszinteken, akkor nagyobb a veszély, mint azt csak a fertőzött felület mértékéből következtetnénk. Ráadásul az árpa esetében igen gyakori a hiperszenzitív reakció is, amikor a lisztharmat ellen a növény a megfertőzött felület legfelső sejtjeinek önmaga által történő elpusztításával védekezik. Ilyenkor sokszor csak az elhalt folt kis részén található micélium, és ez esetleg olyan következtetést sugallhatna, hogy kevés a kórokozó azon a felületen.
Nagyon fontos lehet a védekezési döntés meghozatala során a kórokozó biológiai állapotának felmérése. Ha döntően csak idősebb, barnás telepeket találunk a növényeken, vagy sok a kazmotéciumoktól már „mákos” öreg telep, akkor ott a kórokozótól érdemi terjeszkedésre egy héten belül nem igazán számíthatunk. Ha a micélium-telepek hófehérek, a dús konídium-termeléstől „bársonyosak”, a telepek porzanak a rengeteg konídiumtól, akkor a kórokozó biológiai állapota kiváló és igen gyors terjeszkedésére is kilátás van. Ekkor jó eséllyel szükség lehet a védekezésre.
Azt is célszerű egyes esetekben figyelembe venni, hogy egy adott felületet a későbbiekben le tudunk-e fedni fungicidekkel, vagy sem! Az őszi árpánál pl. a szárba indulás időszaka egy kritikus szakasz. Ekkor az árpa rövid idő alatt hatalmas lombtömeget nevel az esetlegesen fertőzött legalsó levélszintek fölé. Ez a vastag levélzet lehetetlenné teszi, hogy később az alsó levelek környezetébe bármilyen fungicidet lejuttassunk. Ilyen esetben erősen javasolt a fungicides kezelés, mivel az alsó leveleken bármely kórokozó, akár a lisztharmat fertőzésének elhatalmasodását csak most állíthatjuk meg!
Jelen időszakban az eddig meglehetősen meleg tavaszi időjárás kedvezett az őszi árpákon a törperozsda (Puccinia hordei) mellett a lisztharmat felszaporodásának is. Várható, hogy pár héten belül megindul e kultúra esetében a szárba indulás. Erősen javasolt az ősziárpa-állományok gondos szemlézése, és amennyiben bármely kórokozó esetében fennáll a nagyobb mértékű jelenlét, úgy érdemes egy fungicides védelemmel a lombozaton levő parazita gombákat visszaszorítani. Most ezt még könnyedén megtehetjük, de 2 vagy 3 hét múlva már lehet, hogy nem lesz esélyünk megvédeni az árpánkat.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
