Talajlakó kártevők
A talajlakó kártevők közül a drótférgek és a cserebogár pajorok kártételét szükséges növényvédelmi szempontból elemezni. Egyértelműen megállapítható mindkét kártevő csoport veszélyességének emelkedése, mely elsősorban a növényvédelmi technológia lehetőségeinek jelentős beszűkülésével magyarázható. A neonikotinoid típusú rovarölő csávázó szerek/talajfertőtlenítő szerek ideiglenes, majd végleges betiltása következtében nemcsak a fiatalkori kártevők, de a talajlakó kártevők elleni védekezés is alaposan lecsökkent. A jelenleg rendelkezésre álló kémiai és biológiai védekező szerek nem képesek elérni a korábbi készítmények hatásfokát. Ez a probléma az idén ismételten felvetődött mind a drótférgek, mind pedig a cserebogár pajorok esetében. Ebben az évben a drótféreg tavaszi kártétele során szembesülni kellett sok gazdálkodónak, hogy a szántóföldi zöldségfélék, a napraforgó és a kukorica vetések védtelenek a drótféreg okozta kártétellel szemben. A kitárcsázás és az ismételt vetés ilyen esetben talajfertőtlenítés nélkül mit sem ér, de lássuk be, hogy a bevetni szánt talajfertőtlenítők száma igencsak alacsony. A zöldítés ilyen jellegű hatásait eddig senki sem vizsgálta, de meggyőződésem, hogy a jelenlegi abszolút tiltás, mely minden területre kiterjed, ebben az esetben is csak a talajlakó kártevők egyedsűrűségének emelkedését vonja maga után.

Kukorica drótféreg kártétele
A cserebogár pajorok kártételének emelkedése a szántóföldi károk mellett elsősorban a gyümölcsös ültetvények nagy problémája. A májusi cserebogár változó mértékben, de az ország területén mindenhol okoz károkat. Azok szenvednek a kártételtől legnagyobb mértékben, ahol az egyes törzsek rajzásának átfedése van. Ezeken a helyeken minden évben számolni kell a kártétellel, másutt „csupán” 3 évente. Emellett jelentős a Duna-Tisza közén a kalló cserebogár, valamint a homoki cserebogár kártétele gyümölcsös és szőlő ültetvényekben. Meg kell még említeni az erdő közeli gyümölcsösökben jelentkező, sokszor igen jelentős, bogár- és pajor kártételeket. Az emelkedő pajorfertőzöttség fő szenvedő alanyai a meggy és cseresznye ültetvények. A pajorrágás áldozatai akár 4-5 éves fák is lehetnek. A tapasztalat az, hogy a károsításba belepusztult fák gyökérzetén akár 50-60 kifejlett és még fejlődő félben levő pajor táplálkozik, csupasszá rágva a gyökérzetet. Ebből a zónából talajfertőtlenítéssel gyakorlatilag képtelenség kipusztítani a kártevőt, pláne ekkora tömegben. Fiatal ültetvényekben még talán legjobban a régi módszer működik a legjobban, amikor csalogatásos módszerrel a fasorokba ültetett vagy vetett „csábító” növényekkel kicsalogatják a pajorokat a fák gyökérzónájából. A módszer a gyakorlatban is működőképes.

Cserebogár pajor

Beteg meggyfa
A drótféreg és cserebogár pajor fertőzöttséggel a jelenlegi helyzetben hosszabb távon, így 2020- évben is fokozottan számolni kell, ezért minden eszközt fel kell használni az imágó- és lárvakártételek csökkentése érdekében.