Szeptember első dekádjában az országon átvonuló hidegfront nemcsak a nyár végét hozta el, hanem bőséges csapadékkal áztatta a kiszáradt talajt. A lehullott eső kedvező hatással van az őszi érésű növények fejlődésére és minőségének alakulására. Növényvédelmi szempontból a nedvesség és a tartós harmatképződés elősegíti a kórokozók egy részének fejlődését, de még számos kártevő is képes károkat okozni.
Szőlőben már nemcsak a csemegét, hanem egyes korai fajtákat is szüretelnek, ezért itt nehéz is bármit tenni a szürkerothadás ellen, viszont a későbbi szüretelésűekben még most is indokolt a beavatkozás, mert az elvékonyodó bogyókat a betegség pillanatok alatt megtámadhatja.
Gyümölcsmolyok közül még most is repül és rakja tojásait az almamoly, melyből a csapdák naponta 5-6-ot is fognak. Ez már kevesebb, mint korábban, de alkalmas arra, hogy a késői szüretelésű almafajtákat megfertőzze, és tartós tárolásra alkalmatlanná tegye, mellette pedig utat nyit a gyümölcsmonília fertőzés kialakulásához. Még van lehetőség mindkét fertőzés elhárítására. Még most sem késő a kalcium pótlása, különösen ott, ahol az idén kevesebbet teremnek a fák, így elkerülhető a gyümölcs foltosodása. A kalciumtartalmú levéltrágyákat a szüret kezdetéig bátran adagolhatjuk a fáknak.
Alma gyümölcsmonília
Sok az idén a beteg diófa. A fák egy részén már most alig van levél, melynek a baktériumos és gombás eredetű megbetegedések mellett a napégés is az oka. A fák alatt már nyár közepén tömegesen lehetett hullott diót látni, melyek feketedtek és rothadtak. Ez a folyamat szeptember elejére felerősödött az almamoly és a nyugati dióburoklégy fertőzés hatására, mely kártevők rajzása még most is tart. A lárvák a burok és a héj között szívogatnak és okoznak helyrehozhatatlan minőségi károkat és a fent említett terméshullást.
Dió gnomóniás levél és termés
A dióburoklégy kártétele mellett most rakja petéit a dió aknázó fényesmoly 2. nemzedéke. A kikelő hernyók a növény még meglévő levelein képeznek aknaszerű járatokat, ezzel is csökkentve az asszimilációs felületet.
Dió aknázó fényesmoly kárképe
Bár a szilvamoly is rajzik még, már csak a késői fajták termésében tehet kárt. A napi fogás 2-3 darab, de ez is elegendő a terméshullás előidézéséhez.
Unalomig ismételtük már, de a zöld vándorpoloskák és az ázsiai márványos poloskák dőzsölnek az érőfélben levő zöldség- és gyümölcsféléken, sőt több panasz érkezett arra, hogy néhány példányuk megpróbál bejutni a lakásokba. Vonulásuk minden bizonnyal a hőmérséklet csökkenésével erősödni fog, de a fejlődőfélben levő lárvák most még inkább szívogatják a növények termését szántóföldön és kertészeti kultúrákban egyaránt.
Ázsiai márványos poloska szívogatása
A buxusok rettegett kártevője, a selyemfényű puszpángmoly még most is rajzik, bár repülésük csökkenő tendenciát mutat. Az ebből a rajzásból származó hernyók már lárva alakban telelnek át, de a növényeket a hideg idő beálltáig rágni fogják.
Selyemfényű puszpángmoly
Még szükség van a védekezésre!
