Cikksorozatunk második részében a megfigyelés módszereiről és az előrejelzési modellek lehetőségeiről olvashatnak.
A növénytermesztés és a növényvédelem legfontosabb alapja a termesztett kultúra és környezetének pontos ismerete. Az integrált és ökológiai növényvédelemben ezek az ismeretek, tapasztalatok még nagyobb jelentőséggel bírnak, ugyanis ezekben a technológiákban nagyobb hangsúlyt kell fektetni a megelőző védekezésre. Az előrejelzések alapján megalapozott védekezéssel csökkenthetjük a növényvédő szerek használatát, ami az integrált és ökológiai növényvédelem fontos elve. A megelőzéshez nélkülözhetetlen a termesztett növény főbb károsítóit, betegségeit felismerni és megfigyeléseket, előrejelzéseket végezni.
Következő cikkünkben összefoglaljuk azokat a főbb előrejelzési módszereket, melyeket a hazai gyümölcsösökben is széleskörűen alkalmaznak. Napjainkban sokféle eszközt használunk a különböző kártevők és betegségek előrejelzésére. Vannak már évtizedek óta bevált eszközök, illetve elérhetőek új, egyre hatékonyabban működő precíziós módszerek is.
Vizuális ellenőrzés: A vizuális ellenőrzés alatt a megfigyelés legegyszerűbb módját értjük. Ilyen például, amikor végigsétálunk az ültetvényen és ellenőrizzük, milyen állapotban vannak termesztett növényeink. Szükség esetén akár nagyítóval vagy mikroszkóppal is segíthetjük a meghatározást. Nagyon fontos, hogy a kórokozókat, kártevőket és abiotikus stressztüneteket helyesen ismerjük fel. A gyümölcsösökben a kártétel felismerése nem könnyű feladat, így előfordulhat, hogy szakértő segítségét kell igénybe vennünk. A rutinos gazdálkodók már a gyakorlatból ismerik a kártételek helyét, sok esetben a károsítók szaporodásának módját is.
A kopogtatás: A fák kopogtatásával megfigyelhetjük a gyümölcsfáinkon tartózkodó rovarfaunát. Első lépésként érdemes a lombkorona alá egy fehér lepedőt leteríteni, majd egy bot segítségével, határozott mozdulatokkal megkopogtatni a fa ágait. A lepedőbe hullott rovarok alapján következtethetünk a kártevő fajok jelenlétére és a hasznos fajok populációjának sűrűségére is. Ezt a módszert gyümölcsösökben használják leggyakrabban. (pl.: almában tél végén, kora tavasszal a bimbólikasztó bogarak monitorozására nagyon jó módszer a kopogtatás) A kopogtatáshoz párnázott bot használata javasolt, nehogy megsérüljön a fa kérge.
Hálózás: A vegetációs időszakban a zárt, sűrű és egyenletes növényállományok kártevőit hálózással felvételezzük. A hálóval a növényzet felső harmadában tartózkodó rovarokat gyűjtjük be. A begyűjtött kártevőket 10 hálócsapás egységre adjuk meg. Az összegyűjtött kártevőkből látjuk már az eredményt, hogy milyen szintű a fertőzöttség. Így állapíthatjuk meg többek között a fitofág kabócák mennyiségét a lágyszárú növényzeten és a szőlőn. Bizonyos kártevőknél kártételi küszöbértéket is meghatároztak, így könnyebben fel tudjuk mérni a fertőzöttséget.
Alkoholba rázás: Az alkoholba rázás az apró ízeltlábú károsítók (liszteskék, atkák stb.) nagyon pontos megfigyelési módszere.
A módszert a következőképpen kell alkalmazni: egy széles nyakú palackba, amelyben 50% víz és 50% alkohol van, fokozatosan behelyezünk adott számú levelet vagy sarjhajtást a megfigyelt növényről. Kb. 10 másodpercig intenzíven rázzuk, miután a növényi anyagon található valamennyi ízeltlábú elpusztul, és az alkoholban marad. A növényi anyagot csipesszel kiemeljük, még a palack belsejében lerázzuk róla a folyadékot, majd az anyagot eldobjuk, végül az eljárást megismételjük. Az alkohol egyúttal az összes ízeltlábút konzerválja. Ezt követően a laboratóriumban egy binokuláris nagyítóval vagy mikroszkóppal meghatározzuk az egyes ízeltlábú csoportok pontos számát. Ezzel a módszerrel nagyon pontosan megfigyelhető az apró rovarok vagy atkák populációsűrűsége.
Molyketrec vagy varsás csapda: Ezt a módszert elsősorban a nagyobb testű rovarok, főként lepkefajok és bogarak rajzására, a peterakás kezdetének és a lárvák kikelésének megállapítására használják. A feromonnal vagy táplálkozási attraktánssal odacsalogatott kártevők beleesnek a varsás szerkezetbe, végül a csapda belsejéből nem tudnak szabadulni. Előnye, hogy a szerkezet lassan telítődik, erős rajzás esetén is hatékony.
A szőlőtermesztés kulcsfontosságú kártevői (pl. a tarka szőlőmoly és a nyerges szőlőmoly) esetében munkaigényes, de igen pontos módszer.
Színes ragacslapok:
A kártevők elleni védekezés csak rajzásuk pontos nyomon követése alapján végezhető el környezetbarát és gazdaságos módon. A színes ragacslapok úgy működnek, hogy meghatározott színek aktívan, feromon hozzáadása nélkül csalogatják a kártevőket.
A különböző színű ragacslapok sok rovarfaj imágói számára egyfajta attraktív vonzó virágot jelentenek (megtévesztően virágnak érzékelik, a szín odavonzza őket). Ezért a kihelyezett ragacslapokra ráragadnak, így nem csak pontos képet kapunk a kártevők jelenlétéről, de gyéríthetjük is őket. Minél több ragacslapot helyezünk ki, annál több rovart foghatunk be, ugyanis ezek az eszközök nem csak megfigyelésre, hanem tömegcsapdázásra is alkalmazhatóak.
Ezzel a módszerrel lehet egyrészt pontosan meghatározni bizonyos fajok első egyedeinek a megjelenését, másrészt a megfigyelt faj rajzásának intenzitásáról is képet kapunk.
A színes ragacslapok leggyakrabban az alábbi változatokban kaphatók:
- A sárga szín a levéltetvek, üvegházi molytetvek, fénybogarak, barkók és a cseresznyelegyek,
- a fehér lapok a levéldarazsak,
- a kékek a tripszek,
- a pirosak a púpos szúk számára vonzó.
Feromoncsapdák: Az integrált- és biogazdaságokban egyre elterjedtebb módszer a feromoncsapdák használata. A feromonok nem mérgező vegyületek, hanem az élővilágban az üzenetek „hírvivői”. A szexferomonok az egyik legismertebb csoportjuk. Ezeket az illatjeleket az egyik ivarú egyed (legtöbbször a nőstény, de ellenkezőjére is van példa) termeli és bocsátja ki. A megfelelően kialakított, az illatanyagok szintetikusan előállított analógjaival telített párologtatókkal az adott faj hímjei csapdázhatóak, amelyek ezt követően ráragadnak a ragacslapokra. A feromoncsapdákat elsősorban arra használják, hogy a célba vett kártevő hímjeinek kezdődő rajzását megállapítsák. Arraviszont, hogy mennyire lesz hatékony a későbbiekben, sajnos nem ad pontos eredményt. Amennyiben több csapdát is kihelyezünk, úgy a csapda-sorozat átlagából következtethetünk. Célszerű éveken át feljegyzéseket készíteni, ezzel még több információnk lehet az adott terület károsításairól.
A használt feromonok többsége egyáltalán nem fajspecifikus, ezért szükség van a csapdák ellenőrzésekor arra, hogy magabiztosan felismerjük és elkülönítsük a károsító fajt.
A feromoncsapdák felhasználásának elterjedésével felmerült a kérdés, hogy vajon lehet-e ezeket a csapdákat a kártevők tömegcsapdázására alkalmazni és ezzel együtt a kártétel nagyságát csökkenteni. Sajnos, a tapasztalat szerint a szintetikus szexferomont használó csapdák elsősorban a hímeket fogják, a nőstények pedig csökkentett egyedszámú hímekkel is párosodhatnak, így a kártétel kialakulhat.
Fénycsapdák: A fénycsapda egy nagyon régóta alkalmazott előrejelző módszer. A csapda előnye, hogy a rovarokat viszonylag könnyű befogni. A fénycsapda hátránya, hogy nem szelektív eljárás, így számos rovar áldozatul esik. Hátránya még, hogy folyamatos áramellátást igényel a működtetése, amit szántóföldön nehéz kivitelezni. A befogott rovarok kiértékelése időigényes és elengedhetetlen, illetve ismerni kell a megfigyelt rovarcsoportokat.
Előnye a fényforrás állandósága és az egyes befogott rovarfajok rajzási intenzitásának és fenológiájának viszonylag pontos összehasonlíthatósága. Olyan fajok rajzásának megfigyelésére használják, amelyek számára nem megbízhatóak a feromoncsapdák: példának okáért a kukoricamoly, az éjszakai vándorlepkefajok (ezüstgammás aranybagoly, gyapottok-bagolylepke stb.), egyes éjszaka aktív poloskafajok (ázsiai márványpoloska). Előnye még, hogy alkalmas más csapdázási módszerek ellenőrzésére is.
Hordozható fénycsapdák Ezeket az eszközöket abban különböztetjük meg a fénycsapdától, hogy nem szükséges elektromos hálózatra csatlakozatni, hanem bárhova ki lehet helyezni. Kisebb a fénykibocsátási teljesítménye, ezáltal lényegesen kevesebb rovart fog be, így kíméletesebb. Ezeket a csapdákat mostanában széles körben alkalmazzák mind a növényvédelmi gyakorlatban, mind a természettudományos kutatásban.
Trapview: Ez egy speciális, a lepkefajok hím egyedeinek rajzását monitorozható módszer. Az elmélete a feromoncsapdához hasonló, viszont annál összetettebb rendszer. Belsejében egy kamera van, amely a rovarokat befogó ragacslapot figyeli. A személyzet a távolból ellenőrzi a befogott rovarfajokat és megszámolja a befogott lepkéket. Előnye, hogy a károsítókat bárhol (online) ellenőrizhetjük, így sokkal nagyobb terület monitorozására is lehetőség nyílik.
Automatikus meteorológiai állomások: A számítástechnika fejlődése az utóbbi évtizedekben lehetővé tette olyan automatikus meteorológiai állomások kialakítását, amelyek viszonylag pontosan megfigyelnek számos éghajlati tulajdonságot. Az ültetvénybe kihelyezett eszköz alkalmas például a levegő hőmérsékletét (különböző magasságokban), a talaj hőmérsékletét, a csapadékot, a levélnedvességet, a szélirányt és szélerősséget, a levegő relatív páratartalmát, a talajnedvességet és számos egyéb paramétert mérni. Ezek a mért adatok online feldolgozására és továbbítására kerülnek, így biztosítják az időjárás alakulásának valós idejű megfigyelését.
Az egyszerű automatikus meteorológiai állomás képes mérni és valós időben információt továbbítani az időjárás alakulásáról
Számítógépes modellek – RIMpro Cloud Service: Az élőlények fejlődésének szezonális dinamikája olyan abiotikus feltételektől függ, mint a hőmérséklet, a csapadék vagy a levegő páratartalma. Ezt az összefüggést statisztikailag ki lehet számolni, így kidolgozták az ún. figyelmeztető rendszerek alapján előrejelző modellt.
Az egyik ilyen program a RIMpro, amelyet a legfontosabb kártevők és kórokozók elleni védelem hatásos irányítására programoztak almában és a szőlőben. Egy interaktív rendszerről van szó, amely lehetővé teszi a paraméterek beállítását, illetve ismeri a célba vett fajok hosszútávú megfigyeléseken alapuló jellemzőit. A kártevők esetén (alma gyümölcsdarázs, almamoly) figyelembe veszi a fejlődési küszöböket, az effektív hőösszeget, az egyes stádiumokat és lárvafázisokat. Az almamolyoknál még a rajzás és a peterakás hőmérsékleti küszöbeit is. A program képes kapcsolódni közvetlenül a területen elhelyezett meteorológiai állomásokhoz is.
A program kezeli a permetezési tervet is, így például grafikailag ábrázolva láthatjuk meddig nyújt megfelelő védelmet a legutolsó gombaölő kezelés. Számolnunk kell azonban azzal, hogy a matematikai modellek a természetben zajló eseményektől eltérhetnek. Ezért elengedhetetlen, hogy a paramétereket pontosan állítsuk be, és figyelemmel kísérjük a károsítók előfordulását.
VitiMeteo: A program a szőlőkben kihelyezett meteorológiai állomások adatai alapján értékeli a kórokozók fertőzésének intenzitását, az inkubációs periódus hosszát, a spóraképződést, a kórokozó spóráinak elhalási sebességét, a talajfertőzés időpontjait és a fertőzés további paramétereit.
Cikkünkben bemutattuk a leggyakrabban használt, leghatékonyabbnak vélt előrejelző módszereket. Minden előrejelzési módszer kizárólag magas szintű szakmai tudás mellett használható hatékonyan, ugyanis a kártevők, károsítók, abiotikus stresszhatások felismerése nem könnyű feladat. Azonban, ha a megfelelő szaktudás rendelkezésünkre áll, a módszerek jelentősen megkönnyíthetik a megelőzést és a későbbi növényvédelmet. A fajok azonosításának köszönhetően nagyobb biztonsággal alkalmazhatunk szelektív készítményeket, így megkíméljük a nem kártékony, vagy akár hasznos élő szervezeteket, ezzel óvjuk meg a biodiverzitást.
A kártételek felismerése után, fel tudjuk mérni a növényvédő szeres kezelések szükségességét és időzítését, ezzel is csökkentve a felesleges beavatkozásokat. A felesleges növényvédő szer kijuttatások pedig nem csupán a környezetet kímélik, de idő-és költséghatékonyságot is jelenthetnek gazdaságunknak.
Ezeknek az eszközöknek egy része az előrejelzéseken túl akár a gyérítésre is alkalmasak lehetnek, vagy bizonyos esetekben akár megakadályozhatják a kártétel kialakulását. Az előrejelző eszközök fejlődése, illetve az egyre magasabb szintű informatikai háttérrel rendelkező módszerek még nagyobb teret nyitnak meg a profi, nagy területen gazdálkodó termelők előtt is.
