Egy amerikai tanulmány szerint új bizonyítékok kerültek napvilágra az egyes vadméhfajokat károsító neonikotinoid hatóanyag-tartalmú növényvédő szereket illetően - olvasható a projects.sare.org oldalon.
Az USDA (Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma) Fenntartható Mezőgazdaságkutatás és -oktatás project (SARE) szervezésében megvalósított kutatás adatai rámutattak, hogy az Osmia spp. egyes méhfajai különösen veszélyeztetettek a fészkelőhelyük kialakítása céljából használt neonikotinoidokkal szennyezett talajokkal történő érintkezés miatt. Bizonyos neonikotinoidok bomlástermékei a kezelést követően még hetekig, hónapokig kimutathatók a talajból 300-1200 ppm koncentrációban.
Az Osmia fajok gazdaságilag jelentős méhek, amelyek egyes kultúrákba történő betelepítése egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Ennek olyan szempontból van jelentősége, hogy amennyiben a növényvédőszerek használatának mértéke nem csökken, úgy a háziméhek teljesítménye a beporzási igények lefedése tekintetében várhatóan hanyatló tendenciát mutat majd.
A rovarok által fészeképítésre használt, neonikotinoid-származékkal szennyezett talajoknak, mint kockázati tényezőknek a vizsgálata három faliméh populáció megfigyelésével zajlott. A kutatók megfigyelték az inszekticid lárvákra gyakorolt hatását, és azt, hogy a faliméh nőstények képesek-e különbséget tenni a növényvédőszerrel szennyezett valamint attól mentes talajok között. A neoinkotinoidok hatóanyagcsoportjába tartozó, valamint a kísérlet során is alkalmazott, méhveszélyességi tekintetben magas kockázatú szer vizsgálata beöntözéses technológia kapcsán került értékelésre.
A neonikotinoid-származékkal szennyezett talajok kockázatának értékelése céljából az Osmia lignaria, vagyis faliméh poplulációból 120 nőstény egyedet választottak ki, amelyek számára a hatóanyagot különböző koncentrációban (< 1 ppb, 50 ppb, 390 ppb, 780 ppb) tartalmazó, valamint eltérő nedvességtartalmú (20% és 40%) talajt kínáltak fel fészeképítés céljából.
Az eredmények azt mutatták, hogy a méhek nem képesek különbséget tenni a szennyezett és szennyezetlen talajok között. Az rovarembriók kifejezetten alkalmazkodóképesnek bizonyultak a változó szerkoncentrációjú talajoknak való kitettség tekintetében, azonban a nőstényekre káros hatást gyakorolt a szermaradékok jelentléte. A project zárójelentése szerint a legmagasabb koncentrációs kitettség esetén 66%-kal esett vissza a fészkelési aktivitás, és a nőstények 40%-kal kevesebb sejtet alakítottak ki. 390 ppb tartalom esetén 42%-kal csökkent fészkelési aktivitás, legalacsonyabb koncentráció, 50 ppb esetén pedig megfigyelték, hogy az első nemzedék ivararánya a hím egyedek javára tolódott el, vagyis 50%-kal több hímivarú egyed fejlődött ki.
Míg a 20%-os talajnedvesség nem, addig érdekes módon a 40%-os talajnedvesség meglepően markáns hatást gyakorolt az elhullások mértékére, amikor is minden koncentrációcsoport esetén 50% felett alakult az elhulló egyedek száma.
Bár a tanulmány megfogalmaz néhány lehetőséget a probléma enyhítésére vonatkozóan, (például a kezelt területek mulcsozása a faliméhek távoltartása céljából), nyilvánvaló, hogy nincsen olyan hatóanyag-koncentráció, amely bizonyos mértékig ne befolyásolná a beporzók életciklusát.
