A hazai termesztése az ország déli területén és a domb és hegyvidékek déli lejtőin a jó kitettségű, kevésbé fagyveszélyes helyeken történik. A hazai nemesítés igyekezett az éghajlati adottságainkat figyelembe vevő fajtákat előállítani.

A klasszikus szőlőtermesztésben a csemegeszőlő aránya elenyésző, mint ahogy kevés helyen termesztenek aszalásra alkalmas fajtákat.

Általános tudnivalók

A szőlő cukortartalma (Brix-értékben) a csemegeszőlőknél 17-19, míg a borszőlőknél 24-26 közötti értékű. A magnélküli csemegeszőlő emésztése könnyebb, de kevésbé ízgazdag, mint a magot tartalmazó fajták termése. A nemesítők célkitűzése nemcsak az, hogy a kellemes cukor és sav arányt finomítsák, hanem, hogy a szőlőfürtök látványa is minél meggyőzőbb legyen. A kereskedelem ezt felismerve alakította ki a szőlőfürtök minőségi díszcsomagolását. (Ismereteink szerint hasonló megbecsülésben Japánban az igen magas áron beszerezhető görögdinnye részesül.)

A csemegeszőlő jellemzője, hogy a koraitól a kései időszakig (júliustól októberig) folyamatosan jelen van a piacon, szemben jó néhány gyümölccsel, amelyek szinte csak egy hónapig találhatók meg a kínálati palettán.

A nemzetközi irodalmat tanulmányozva azt tapasztaljuk, hogy a csemegeszőlő előnyös adottságait mindenütt kihangsúlyozzák. Így például említésre kerül az érés utáni azonnali fogyasztási lehetősége, szemben a borszőlővel, amely „csak” egy fermentációs folyamat után éri el célját a borban. Az egészséges étkezésben betöltött szerepe nem kevesebb, mint a gyümölcsöké és a zöldségeké. Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma nagy hangsúlyt fektet ezen növények fogyasztására, különösen kiemelve az egészséges táplálkozásban betöltött szerepüket, sőt, bizonyos ráktípusok alacsonyabb szintű megjelenésében a gyógyításban tapasztalható hasznosságukat. A csemegeszőlő szerepe esszenciális tápanyag-tartalma révén az egészség-megőrzésében is kiemelten fontosnak mondható.

Két fontosabb kémiai elemet tartalmaz a csemegeszőlő. Az egyik a mangán (Mn). A New Yorki Egyetem Orvosi Központja szerint a férfiak napi igénye 2,3 milligramm, míg a nőké 1,8. A mangánról tudjuk, hogy az enzimek aktiválásában fontos szerepe van. Egy pohár csemegeszőlőlében 0,11 milligrammnyi található. Ennek az egészségügyi hatása nem elhanyagolható, ugyanis a pajzsmirigy megfelelő működésében, a vércukorszint szabályozásában, összességében az energiatermelésben mutatkozik fontos szerepe.

A réz (Cu) a sejtek erőművét a mitokondriumokat támogatja. Szerepük van a szövetek erős együtt tartásában, a kémiai kötéseket végző fehérjék: a kollagén és az elasztin előállításában. Egy pohárnyi szőlőlé 192 mikrogramm rezet tartalmaz, ami 1/5-e a napi igénynek.

Fontos még az antioxidáns-tartalom. A szabad gyökök elleni védekezéshez a sötét (kék és fekete) szőlők szolgáltatják a legtöbb antioxidánst. Általánosan elfogadott a kék bogyójú fajták termésében és vörösborában fellelhető pozitív hatása.

A felsorolt pozitívumok ismeretében újra kell gondolni a hazai termesztés növelését különös tekintettel a felmelegedés hatására bekövetkező – tenyészidőn belüli – pozitív változásra. Mindezen várható előnyök mellett a téli kontinentális hatás érvényesülését nem hagyhatjuk figyelmen kívül, ahogy azt a 2016/17-es téli időszakban tapasztaltuk, ugyanis az ország több területén komoly fagykárok jelentkeztek –20 °C alatti fagyhatások miatt.

Kiktől tanulhatunk csemegeszőlő-termesztést? A főbb étkezési szőlőt termelő országok: Chile, Peru, USA, Kína, Török- és Spanyolország, Dél-Afrika és Ausztrália. A megtermelt mennyiséget 21 millió tonnára becsülik, amelyből Kína 9,7 millió tonnát produkál. Ebből a mennyiségű szőlőből mindössze 0,247 millió tonnát exportálnak. A legnagyobb exportőr Chile 0,8 millió tonnával.

A termesztett fajták (1. táblázat) közül kiemelkedik a magnélküli Thompson fajta és a Flame (Láng).

Szín	Fajta
Fehér- Zöld- szőlők	Perlette, Sugraone, Thompson, Seedles, Niagara, Calmeria, Italia, Autumn, King, Princess, Cotton Candy
Piros szőlők	Flame Seedless, Swenson Red, Yates, Red Globe, Ruby Seedless, Cristmas Rose, Emperor, Rouge, Crimson Seedless, Tutor Premium Red, Scarlet Royal, Cardinal, Koshu, Delaware, Ruby Roman, Vintage Red, Muscato
Kék- Fekete- szőlők	Beauty Seedless, Concord, Thomcord, Muscat Hamburg, Autumn Royal, Fantasy Seedless, Marroo, Niabell, Summer Royal, Kyoho, Pione
1. táblázat A csemegeszőlő fajták szín szerinti megoszlása (Wikipédia)

Ezen két fajta mellett a nagy terméshozam és a szőlőfürtök jó szállíthatósága szól. Találunk még több fajtát is, amelyek a bogyók, ill. a fürt méretében, alakjában és ízében sajátosak, de nem rendelkeznek a két kiemelt fajta előnyös tulajdonságaival (1. kép).

A hazai fajták közel sem olyan mutatósak, mint a világ élenjáró fajtái, de azokhoz viszonyítva sokkal ízletesebbek. Amíg a külföldiek között 40 mm nagyságú bogyót is találunk (2. kép), addig a hazaiak lényegesen kisebb méretűek.

Néhány ismertebb csemegeszőlő-fajta bogyójának átmérője: Csaba gyöngye (15 mm), Nero (15 mm), Pannónia kincse (18 mm), Pölöskei muskotály (14-15 mm), Sarolta (20 mm), Szőlőskertek királynője muskotály (21 mm), Teréz (24 mm). A piacosság érdekében arra kell törekedni, hogy jó beltartalmú és mutatós megjelenésű fajták kerüljenek a termesztésbe.

A csemegeszőlő vízigénye

A nagy mennyiségű termés előállítása a tőke szállító szöveteinek szinte állandó működését igényli. Ezért a természetes növekedéshez a folyóvölgyek felelnek meg leginkább, ahol a szőlő részére megfelelő a vízkínálat. A szőlőalanyok, a vízfelvevő képességük révén – a tenyészidőszak folyamán – a rájuk oltott nemes rész igénye szerinti vízellátásáról gondoskodnak.

A víz az egyik tényező a sikeres termesztéshez. A másik a tápanyag. A patakvölgyek öntéstalajai ebben gazdagok. Ehhez kapcsolódik az agrotechnika, amellyel biztosítható az optimális víz–levegő arány. Ennek érdekében a levegőzöttséget a megfelelő mélylazítással érhetjük el. A megváltozott pórustérfogat új vízpotenciál feltételeket hoz létre és ennek mentén a hajszálgyökérzet a talajban lévő vízkészlet és a szállítószövetekben fellépő vízpotenciál-csökkenés kiegyenlítésére törekszik.

A fogyasztói igények változásával, ill. növekedésével a folyóvölgyektől távolabbi területeken is folytatni kell a termesztést. Az ideális az lenne, ha azonos víz- és tápanyag-ellátást tudnánk lehetővé tenni. A műtrágya és a víz együttes kijuttatásával megteremthetők az optimális feltételek.

A vízellátást a rizstermesztéshez hasonlóan – de nem állandóan, hanem – időszakosan oldhatnánk meg. Viszont a melegigényes csemegeszőlő terméskörzetében – általában – korlátozott a felhasználható vízkészlet. Eggyel visszalépve, maradna az áztató (vagy barázdás) öntözés. A sorok között kimélyített vályúban vezetett víz képes a mélybe húzódni és még teret engedni a levegőzöttségnek. Ahol kellő mennyiségű víz áll rendelkezésre, ott érdemes a barázdás öntözést alkalmazni.

Amennyiben a folyóvölgyektől még tovább és magasabbra távolodunk – valószínűsíthetően – még kevesebb vízzel gazdálkodhatunk. Viszont itt is igény a fürtök folyamatos hízlalása. Felvetődik a víztakarékosság gondolata, sőt kényszere. Tehát belép egy másik öntözési módszer, a mikroöntözés.

A szőlőtőkék alatti, kisebb talajtömeget benedvesítő, cseppenkénti/csöpögtető öntözés (3. kép), ill. a nagyobb felületet nedvesítő mikroszórós vízadagolás (4. kép). Utóbbi többet használ el a készletből, mivel a megfelelő mélység eléréséhez nagyobb lesz a nedvesített térfogat. Ennek nagyobb felületéről viszont több fog elpárologni, mint a kisebb nedvesített részt produkáló csöpögtető öntözés.

A készlet-különbséget az öntözés szabályozásával tudjuk ellensúlyozni. A csöpögtető testeken keresztül kiadagolt víz esetén rövidebb (van, ahol naponkénti), míg a mikroszórók esetén hosszabb (3-4 naponkénti) visszatéréssel gondoskodunk a fürtök vízzel történő ellátásáról.

Az elmondottakat hazai kísérletek hiányában a dél-afrikai Alsó-Narancs folyó régiójában végzett kutatási eredményekkel igazoljuk.

A két öntözési módszer összehasonlításából kitűnt, hogy a csepegtető testekkel kiadagolt öntözés közel sem ad olyan egyenletes, az igényhez igazodó ellátottságot, mint a mikroszórós változat. (A részadatok bemutatásától eltekintettünk.)

Összességében megállapítható, hogy a csemegeszőlő a magas savtartalom elérése érdekében állandó vízellátottságot igényel. Hazai termesztését a belföldi piac igényli. A külföldön elterjedt fajták mellett a hazaiak javított változatára kereskedelmi igény jelentkezik. A biztonságos hozam érdekében elengedhetetlen a fenofázisokhoz illeszkedő vízellátottságról történő gondoskodás.

Irodalom

• Hajdu E. (2012): Magyar szőlőfajták. Mezőgazda Kiadó. Budapest. (464)
• Füri J. – Hajdu E. – Kishonti A. (1988): Néhány szőlőfajta vízfogyasztásának mértéke. Szőlőtermesztés és Borászat. SzBKI Kecskemét. 10 (2-3) 21-23.
• Kocsis I.  (2013): Szőlészeti talajtani és agrokémia. Eszterházy Károly Főiskola, Eger. 243.
• Ligetvári F. (2008): Stresszek a szőlőben. A növények vízellátása a vízpotenciál és – stressz   alapján. Granárium, Gödöllő. 137.
• Myburg, P.A. (2012): Comparing Irrigation Systems and Stratogies for Table Grapes int he Weathered Granite – gneiss Soils of the Lower Orange River Region. S. Afr.J. Enol. Vitic. 33 (2) 184-197.