„Késői szüretelésű nagy fehérborok jegyeit magán hordozza, de mindemellett friss, fickándozó, gyümölcsös.” Így jellemezte Maróti Attila a Zenit borát, amely aranyat hozott számára fehérbor kategóriában, a Syngenta borversenyén.
„Első generációs borász vagyok, szüleim gyári munkások voltak, nagyapámmal, dédnagyapámmal azonban sok időt töltöttem Hevesen, ők pedig mezőgazdasággal foglalkoztak. Náluk mindig volt szőlő, abból készült egy kis bor, döntően saját és családi fogyasztásra. Annak idején, amikor az általános iskolát elvégeztem, vidéken általánosan elterjedt hagyomány volt, hogy a gyereknek, főleg, ha fiú, rendelkezzen egy szakmával. Az, aki átlagos képességű volt a szakmunkásképző felé vette az irányt, aki ennél jobb, az pedig a szakközépiskolában folytatta a tanulmányait. Így történt, hogy Egerbe a mezőgazdasági szakközépiskolába kerültem, ahol hamar kiderült, hogy van érzékem az ott tanultakhoz, könnyen sajátítottam el az új információkat, a kezem is ráállt a szőlőben, pincében végzendő munkákra. Ezt követően kerültem Gyöngyösre, a főiskolára, ahol agármérnökként, kertész szakirányon, szőlész borászként végeztem. Amikor 1995-ben államvizsgáztam, már volt 0,75 hektár bérelt szőlőm itt, Gyöngyös mellett.”
Miért ezt a borvidéket választotta,
kérdezem, Attila pedig elmondja, hogy az iskolai évek alatt megismerte, felmérte a lehetőségeket, a nehézségeket egyaránt.
Középiskolás koromban már ’bérbe’ jártam metszeni, ismertem a területeket, a hozamokat, így tudtam árbevételt is kalkulálni. Felmértem mindezt és azt láttam, hogy ha ’csak’ a munkámat teszem bele és végiggondoltan dolgozom, akkor lesz eredmény az év végén.
Így is lett, kibérelte tehát a 0, 75 ha Sauvignon Blanc szőlőterületet, elindította a saját vállalkozását. Jelenleg 60 ha az ültetvény mérete.
Nem bérelek, mind saját tulajdonomban van, 3 és fél hektár kivételével mindezt én telepítettem. Jellemzően a régi ültetvényeket felszámoltam, vagy a támogatott kivágás utáni területekhez vásároltam telepítési jogot, élve a kvóta rendszer lehetőségével. A nagyüzemi művelés kialakulásáig, évszázadokon keresztül termesztettek itt szőlőt, majd a nehéz megközelíthetőség, teraszos művelés, a nagy kézimunka igény az akkori elvárásokhoz képest gazdaságtalanná tette a termelést, így felhagytak vele. Én átgondolt tervezés után újratelepíttettem, elsődlegesen szem előtt tartva a már meglévő adottságokhoz való alkalmazkodást.
A hatvan hektár gyakorlatilag két hegyközség területén helyezkedik el.
A nagyobb rész a Visontai, kisebbik rész az Abasári hegyközség, sokan nem tudják, de Sárhegy jelentős része Visontához tartozik, nem az utóbbihoz, tévesen kötik azzal össze. Az ültetvény talaja jellemzően barna erdőtalaj, a Sárhegyi részt un. kőlapkák tarkítják, kis és nagyobb darabok egyaránt megtalálhatóak.
Borok leginkább a Sárhegyről készülnek, nem véletlenül, hiszen magas a napsütéses órák száma, a tételekben nagyon jól mutatkozik meg a termőhelyi jelleg. A prémium borokhoz a Sárhegy magasan fekvő ültetvényei és a visontai Csókás dűlő szolgálnak alapanyaggal. Ugyanis Attila az össztermelés mindössze egy, másfél százalékát dolgozza fel bornak, a többi részt, mint ezt hangsúlyozza, évtizedek óta meglévő, kölcsönös bizalomra alapuló csatornákon keresztül értékesíti.
Tizenkét fajtával dolgozom, kettő vörös ezekből, a Pinot Noir és a Kékfrankos. Mindkettőt értékesítem szőlőként és borként is. Jellemzően kisfürtű, minőségi fajtákat termesztek, de van Rizlingszilváni, Zöldveltelini, amely nagyobb fürtű, nagyobb terméshozammal. Gyöngyöző bort Királylánykából készítek, két vezérfajtám pedig a Chardonnay és az Olaszrizling. Ezekből palackozok tartályosat és tölgyfahordó érlelésűt is. A jelenlegi Sygenta aranyérmen kívül 2019 évben értük el a legnagyobb sikerünket, az Országos Borverseny Legjobb Fehérbor Nagydíját nyertük el 2016-os évjáratú Olaszrizling borunkkal.
Művelési mód
„Ernyőműveléssel dolgozom, illetve amiből bort készítek, ott un. fél ernyőt használok, azért nem guyot, mert nem vízszintesen kötöm a szálvesszőt, hanem azt is ívelem. Két művelési módot alkalmazok tehát, amelyből bor készül ott a nyolc rügyes, ahol az ’áru’ szőlő terem ott két, tizenkét rügyes szárvessző van lekötve. A támrendszeremre nagyon büszke vagyok, ugyanis én kísérleteztem ki. A huzalaim speciális módon vannak felhelyezve, így igény szerint mozgatni tudom azokat. Nagyon egyszerű dolog ez, aki meglátja, rögtön a fejéhez kap, hogy miért nem neki jutott ez az eszébe. A hozamkorlátozáson túl az ültetvényen mindent ugyanúgy teszek, függetlenül attól, hogy szőlőként értékesítem, vagy palackozom. Növényvédelem esetén sincs kettőség, illetve csak akkor, ha az adott évben valamelyik felvásárló igényli valamely szer mellőzését. Visszatérve a hozamkorlátozásra, a Kékfrankost hat fürtre szedem le, a kisebb fürtű fajták, mint pl. az Olaszrizling, Pinot Noir, a Chardonnay ú, a Sauvignon Blanc, 8-9 fürtre vannak beállítva. A Királylányka esetében, amelyből a gyöngyöző bor készül nincs ritkítás.”
Pincészet
A Maróti borászat telephelye, ahol a feldolgozás, a palackozás, a bor tárolása és az értékesítés is történik, Visontán van.
Mustig egy a szőlő, ezt követően két fajtánál, a Chardonnay-nél és az Olaszrizlingnél van, hogy a tölgyfahordós érlelés mellett, a fiatalabb korosztály és a nők borfogyasztási szokásait figyelembe véve harmadik éve tartályos tételt is hozok forgalomba. A tölgyfahordós érlelésű tételeknél előfordul, hogy fél évig is kóstolgatjuk, ellenőrizzük, hogy tartja-e a gyümölcsösségét, mivel számomra ez meghatározó szempont. Minden évjárat más és más, így változik a hordóból való kifejtésnek is az ideje.
Attila elmondja, hogy a kereskedők, mint ahogy a fogyasztók is, a gyümölcsös ízeket keresik a fiatalabb boroknál, az idősebbeknél pedig a szép, palackos érleltséget. Nem szeretik azt, mondja, ha a fa rátelepszik a borra, emiatt csak tölgyfahordót használ és figyel az abban eltöltött időtartamra is.
és jöjjön a győztes
Sárhegyen található az az ültetvény, ahol az aranyat érő Zenit termett. A bor készítése igencsak elkezdődött már a tőkéknél, a borász DMR technológiát alkalmazott, némileg átértelmezve. A teljes érésben lévő, nyolcrügyes terhelésű tőkén 4 rügynél átvágta a szálvesszőt, ezzel megszűnt a szőlő és a tőke közötti kapcsolat, és a szőlő beltartalma elkezdett bekoncentrálódni. Ez nem csak a cukortartalom növekedését jelenti, hanem azt is, hogy az íz, az aroma, a savak is intenzívebbekké váltak.
Mindeközben, magyarázza Attila, a beavatkozástól mentes oldalon pedig normál módon érik a szőlő. A szüret időpontját az határozza meg, amikor az összetöppedt részen önsúlyától elkezdenek potyogni a szemek.
A normál és a töppedt fürtök egy időben kerülnek feldolgozásra.
Palackozni még az adott évben, vagy legkésőbb a következő év januárban szoktam, mivel ez garantálja azt, hogy a bor, megőrzi a Mátra gyümölcsösségét.
Attila hangsúlyozza, hogy mindez megismételhető, 2018 óta minden évben ugyanezekkel a jegyekkel, közel ugyanakkora cukortartalommal palackozza a tételt. Volt olyan év, amikor ’csak’ 117 gramm volt a cukortartalma a bornak, de ez most már a második évjárat, hogy 150 gramm felett van. Mindezek eredménye egy késői szüretélésű, friss, gyümölcsös, fickándozó bor, amely nem nélkülözi a késői szüretelésű nagy fehérborok jegyeit sem.
„A XIII. és XIV. században említik először a gyöngyösi, Gyöngyös környéki szőlőket. 1312-ben Bene (ma Mátrafüred) határából egy szőlőhegy jut a pálos szerzeteseknek. A XVII. században, a török uralom vége felé indult a nagyobb méretű szőlőtelepítés a Sárhegyen. A város elöljárósága ezt különböző kedvezményekkel, elsősorban adóelengedéssel, mozdította elő. KITAIBEL PÁL botanikus 1803 május 12-én járt a Farkasmályi kőbányánál. Naplójában következőket jegyezte fel a szőlőkről, – a gyöngyösi szőlőmetszési módra vonatkozóan ez az első feljegyzés: „A vörös és fekete szőlők tőkéit fejre metszik vissza, csak két szemet hagynak a vesszőn. A fehéret viszont 3-5 szemre metszik, és amikor a fürt már látható, május elején, a terméketlen hajtásokat levágják és az előző évi üres vesszőket lemetszik… A gyöngyösi lakosságnak a szőlőművelés az elsőrendű foglalkozása, ezért kiterjedt szőlőket lehet itt látni. A Gyöngyös mögötti Sári Hegy délnyugati, déli és délkeleti oldala teljesen szőlővel van borítva. A tőkéket sorba ültetik. Általában nem karózzák, de ha hosszabbra metszik, akkor a szőlő karót kap. Rövidre metszetteknél összekötözik a vesszőket. Kötözéshez hársfaháncsot használnak. (…) A bor erősen alkoholtartalmú, alapize van. A vörös bor jobb, mégis a fehéret keresik inkább.”
Forrás: Pozder Miklós /Sárhegy és szőlői/
