Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) 2006 óta van jelen Magyarországon. Maga a rovar ritkán okoz közvetlen kárt a szőlőben, de annál veszélyesebb, mert terjeszti a szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazmát (Candidatus Phytoplasma vitis). Ezt a betegséget 2013-ban mutatták ki először hazánkban, és ma is bejelentésköteles növény-egészségügyi kórokozónak számít. Az ökológiai szőlőültetvényekben, ahol csak kevés növényvédő szer engedélyezett, a kabóca és a fitoplazma együtt komoly kihívást jelent a termelők számára, mivel a fertőzött tőkék legyengülnek, és akár el is pusztulhatnak.
Az amerikai szőlőkabóca viszonylag új jövevény a hazai élővilágban, de megjelenése komoly aggodalmat váltott ki a szőlőtermesztők körében. A fajt 2006-ban észlelték először Magyarországon, Zala megyében a Lenti és Letenye környéki szőlőültetvényekben, majd néhány éven belül megjelent a Balaton-felvidéken, a Villányi- és Szekszárdi borvidéken, valamint az Északi-középhegység egyes szőlőterületein is.
Nem maga, csak kísérője a pusztításnak
A kabóca maga apró, alig pár milliméteres rovar, amely a szőlő levelein és hajtásain él. Közvetlenül ritkán okoz komoly kárt: szívogatása legfeljebb a levelek sárgulását vagy torzulását idézheti elő. Az igazi veszély azonban nem maga a rovar, hanem az a kórokozó, amelyet terjeszt: a szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazma.
Ez a kórokozó a szőlőben súlyos tüneteket vált ki: a levelek idő előtt elszáradnak, a hajtások nem fásodnak be, a fürtök elszáradnak, a tőkék pedig fokozatosan elpusztulhatnak.
Miért nem a klímaváltozás a fő ok?
Sokan hajlamosak a klímaváltozást okolni az új kártevők megjelenéséért, ám ebben az esetben nem a melegedő éghajlat az ok. Az amerikai szőlőkabóca Észak-Amerikából származik, és az ember közvetítésével került Európába. Valószínűleg szőlővesszők, oltványok vagy más szaporítóanyagok szállításával jutott át a kontinensre az 1950-es években, először Franciaországban és Olaszországban bukkant fel. Innen terjedt tovább a nemzetközi növénykereskedelem révén, mígnem elérte a Kárpát-medencét is.
Ideális környezet a monokultúrában
Magyarországon a kabóca gyorsan megtelepedett, mivel a meleg, száraz nyarak és a szőlőmonokultúrás ültetvények ideális életfeltételeket kínálnak számára. Az állat petéi a vesszők kérgében telelnek át, így a szaporítóanyaggal könnyen új területekre kerülhet. A lárvák tavasszal kelnek ki, és már fiatal koruktól képesek a fitoplazma terjesztésére.
Kihívások az ökológiai szőlőben
A védekezés nem egyszerű, különösen az ökológiai szőlőültetvényekben, ahol a növényvédő szerek köre korlátozott. A biotermesztők elsősorban megelőző módszerekkel, például a fertőzött tőkék eltávolításával, a kabóca életciklusának követésével és célzott, időzített kezelésekkel tudják mérsékelni a kártételeket.
A megelőzés és a növény-egészségügyi ellenőrzés kulcsfontosságú
A szakemberek szerint a kabóca teljes felszámolása gyakorlatilag lehetetlen, de a terjedése lassítható és kordában tartható. A legfontosabb eszköz a szigorú növény-egészségügyi ellenőrzés, a szaporítóanyagok vizsgálata, valamint a gazdák folyamatos tájékoztatása és sajnos akár az ültetvények teljes megsemmisítése hosszú évekig tartó újratelepítés nélkül.
Az amerikai szőlőkabóca tehát nem a klímaváltozás „terméke”, hanem az emberi kereskedelem mellékhatása, egy apró, észrevétlen potyautas, amely mára komoly kihívást jelent a magyar szőlő- és borkultúra számára.
Kiemelt kép: Pixabay.
