Csemegeszőlők növényvédelme

Különbségek a szőlőfajták termesztési céljából adódnak. Míg a csemegeszőlőt elsősorban étkezési célra, a gyümölcséért termesztik, addig a borszőlőt feldolgozva italként (must, bor, pezsgő, pálinka stb.) fogyasztják. A csemegeszőlő-termesztés lényege tehát a látványos, nagy bogyójú, nagy fürtű, esztétikus megjelenésű, egészséges és jó ízű szőlőfürt előállítása. Ezért a csemegeszőlő növényvédelmének a legfőbb feladata a lombsátor védelme mellett a maximális fürtvédelem.

A növényvédelem mindig követi a szőlő legfontosabb vegetációs ciklusait, amelyek a fürtkezdemények megjelenésétől a virágzás, bogyókötés, bogyónövekedés, fürtzáródás, zsendülés, termésérésen keresztül a szüret befejezéséig tartanak. Az értékesítésre szánt csemegeszőlők esetében azonban a szüret utáni speciális utóműveletekkel is számolni kell (fürtválogatás, cizellálás, csomagolás, szállítás, hűtőtárolás stb.). Mindezek mellett a csemegeszőlő fajták általában igényesebbek a termőhelyi adottságokra, a tápanyag- és vízellátásra, többségük fagyérzékeny és fogékony a kórokozókkal és kártevőkkel szemben, így szakszerű növényvédelmet és több szakképzett kézi munkaerőt igényelnek, mint a borszőlők.

A csemegeszőlők jelentősebb károsítói

A borszőlőhöz hasonlóan a csemegeszőlőt is számos kórokozó (vírusok, fitoplazmák, baktérium, gombabetegségek) és az utóbbi években egyre növekvő számú kártevő (fonálférgek, atkák, szőlőtripsz, szőlőmolyok, szőlőilonca, szőlőgyökértetű, cserebogarak, kabócák, pajzstetvek, darazsak, seregély, őz, nyúl és egyéb alkalmi kártevők), valamint konkurens gyomnövények veszélyeztetik.

A kórokozók közül a vírusok, baktérium (Agrobacterium vitis) és jelenleg a szőlő legveszélyesebb kórokozói a szőlő fitoplazmás betegségek, a sztolbur fitoplazma vagy fekete vesszőjűség (Bois noire, BN) és a szőlő aranyszínű sárgaság karantén fitoplazma (Flavescence doreé, FD) ellen még nincs közvetlen kémiai védekezési lehetőség. Megelőző eljárásokkal, indirekt módon védekezhetünk csak ellenük, pl. a beteg tőkék szelektálásával, patogénmentes szaporítóanyag alkalmazásával, a vírusvektor fonálférgeket célzó talajfertőtlenítéssel (Basamid G).

Továbbá a fitoplazmát terjesztő vektor kabócák ellen kell védekezni, a  BN sztolburnál a sárgalábú recéskabóca (Hyalesthes obsoletus) ellen, valamint a FD fitoplazmát átvivő amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) ellen 2-3 kötelező inszekticides védekezéssel, a kabócákra érzékeny lárva stádiumban, esetleg az imágók vagy az áttelelő tojásokra célzottan (Dancsházy Zs. – Szőnyegi S. 2014; Dula B.-né 2014; Keresztes B. et al. 2015).

Az eddig ismert károsítók mellett a csemegeszőlőkben is számolni kell az utóbbi években behurcolt, vagy a klímaváltozásra betelepedett, melegigényes, idegen honos fajok kártételével. Ilyenek az amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa), a harlekin katica (Harmonia axyridis), a pettyesszárnyú muslica (Drosphila suzukii), az amerikai (kígyó) aknázómoly (Phyllocnistis vitegenella), valamint újabb poloskafajok (vándor-, nyugati levéllábú- és ázsiai márványpoloska). Az ellenük való védekezést szintén meg kell oldani.

Az ismertetett szőlőbetegségeken és kártevőkön kívül, még egyéb kedvezőtlen környezeti tényezők is jelentős károkat, fiziológiai zavarokat és mechanikai sérüléseket okozhatnak a csemegeszőlőkben. Ezeket főleg a szélsőséges időjárási tényezők (szélvihar, jégeső, aszály, sok csapadék, napperzselés, erős UV-B sugárzás, hő- és fagystressz-hatások stb.), talajtani problémák (magas talajvíz, só- és mésztartalom, pH, diszharmonikus tápanyag-ellátás stb.), a növényvédő szerek helytelen alkalmazása (állományperzselése), gyomirtó szerek más kultúrákból való átsodródása (2,4-D, fluorokloridon, glifozát hatóanyagú készítmények stb.) okozhatják.

Ezek ellen a megfelelő termőhely és toleráns szőlőfajták kiválasztásával, korszerű termesztéstechnológiával (jéghálózás, csepegtető öntözés, fóliatakarásos fürtvédelem) és a lombtrágyák, bio-stimulátorok, peszticidek bevonásával történő szakszerű növényvédelemi eljárások kombinálásával védekezhetünk.

A csemegeszőlő integrált növényvédelmének lehetőségei

Az integrált növényvédelem a csemegeszőlőket rendszeresen károsító kórokozók és kártevők ellen felhasználható összes védekezési módszer (fizikai, agrotechnikai, biológiai, biotechnológiai, genetikai és kémiai) együttes alkalmazásán alapul (Vanek G. – Szőke L. 1998). Célja a vegyszerfelhasználás csökkentése; az ember és a környezetvédelem érdekében: egyes hatóanyagok tiltása, alkalmazásuk számszerű és a szőlőfenológia állapotára vonatkozó előírása; és egyéb, pl. AKG korlátozások.

Az integrált növényvédelem a hagyományos program szerinti növényvédelemmel szemben az előrejelzésen alapuló, okszerű védekezési rendszert alkalmazza (Lufft, Metos, Boreas, SmartVineyard a szőlőőr). A szőlőkórokozók előrejelzése a szőlőben mért, helyi meteorológia adatok értékelésén alapszik, és az egyes kórokozók (peronoszpóra, lisztharmat, feketerothadás, szürkerothadás) várható fertőzésének bekövetkezését jelzik.

A rovarkártevők jelenlétét különböző típusú rovarcsapdákkal észlelhetjük. Ezek lehetnek szintetikus szexferomonok, és különböző szín- és illatanyagokkal csalogatók. Az amerikai szőlőkabócára (Scaphoideus titanus) pl. a zöldessárga ragacsos színcsapdát érdemes használni, mivel ez a szőlőtripszet is (Drepanothrips reuteri) fogja (Tóth M. – Voigt E., 2014). Darázscsapdát házilag magunk is készíthetünk PET-palackba öntött csalogató folyadékkal (1dl sör + 1dl narancslé + 1 dl 2%-os bórsavoldat). Ez a módszer a muslicákra is alkalmazható (Drosophila melanogaster, Drosophia suzukii). Itt a csalogató anyagnak illós (ecetes) vörösbor jobban bevált. A rovarcsapdák fogásából megállapíthatók az egyes fajok rajzáscsúcsai, amik támpontot adhatnak a vegyszeres védekezések időzítéséhez, az anyagtakarékos és környezetkímélő vegyszerfelhasználáshoz.

Az integrált növényvédelem újabb alternatív lehetősége a genetikai alapokon nyugvó nemesítéssel előállított gombabetegségekkel szemben ellenálló szőlőfajták létrehozása és termesztése. Hazánkban a szőlőfajták rezisztencia nemesítése a Kertészeti Egyetemen (Kozma P., Tamássy I., Koleda I. Korbuly J.), és a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Egri Állomásán (Csizmazia D. J. és Bereznai L.) indult, majd az intézet Kecskeméti Állomásán (ma NAIK SzBKI) Katonatelepen (Szegedi S., Füri J., Hajdu E., ifj. Kozma P.), és jelenleg a PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetében ifj. Kozma Pál vezetésével folyik. Katonatelepen többségében rezisztens csemegeszőlő fajtákat nemesítettek, melyek adott évjáratban redukált növényvédelemmel (4-5 permetezéssel) a betegségektől és károsítóktól megvédhetők (pl. Esther, Fanny, Flóra, Lidi, Lilla, Orsi, Teréz stb.) (Hajdu, 2006).

A fajta szerepe a csemegeszőlő növényvédelmében

A szükséges növényvédelmi permetezések számát jelentősen meghatározza az időjárási tényezők és a kórokozók fertőzése mellett a fajták gombabetegségekkel szembeni fogékonysága. A hagyományos eurázsiai csemegeszőlő fajták többsége fogékony a gombabetegségekre, különösen a szőlőperonoszpórára és a szőlőlisztharmatra, de a vékonyabb bogyóhéjú, tömöttebb fürtűek hajlamosak a bogyórepedésre, ezért a szürkerothadásra is (Csaba gyöngye, Cardinal).

Az 1. táblázatban néhány csemegeszőlő fajta fogékonyságát osztályoztam a NÉBIH által használt 5 fokozatú skála szerint (Pernesz Gy., 2016), a szőlőperonoszpórára (Plasmopara viticola), a szőlőliszharmatra (Erysiphe necator) és a szürkerothadásra (Botrytis cinerea), kiegészítve a fajták érési idejével. Ez utóbbi nagyon fontos szempont, mivel a tenyészidő hossza is meghatározza a permetezések szükségességét és gyakoriságát. Mindezt szakirodalmi forrásokból (Csepregi P. – Zilai J., 1989; Hajdu E. – Ésik A.-né,  2001; Hajdu E., 2013; Pernesz Gy., 2016), és a  Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Kecskeméti Állomásán, 30 éven át végzett saját megfigyeléseim és növényvédelmi tapasztalataim alapján mondhatom. A célom az volt, hogy az egyes fajtáknak a betegségekkel szembeni eltérő fogékonyságát és ebből adódó növényvédelmi igényét jellemezzem.

A kutató intézetben nagyon komoly szakismeretet igényel a sokféle fajtából álló kísérleti területek növényvédelme. De ez vonatkozik a házikertekben eltelepített csemegeszőlő tőkeállományra is, ahol szintén sokféle fajtát termesztenek. Ugyanis a fajtagyűjteményes telepítésből adódóan a permetezéseket már a legkorábban érő fajtáknál abba kellett hagyni az élelmezésügyi várakozási időre vonatkozó kötelező előírások betartása miatt, és a később érő fajták további egyedi permetezésük már nem volt megoldható.

Az interspecifikus, ún. PIWI (pilzwiderstandsfähige) fajták ellenálló-képessége különböző évjáratokban is szembetűnő volt peronoszpórára és szürkerothadásra az eurázsiai fajtákhoz képest, de lisztharmatra – egy-két kivétellel (Teréz, Bianca, Moldova, Angéla) –, közepesen fogékony, toleráns vagy mérsékelt rezisztenciát mutattak a fertőzéssel szemben. Viszont meg kell említeni, hogy néhány peronoszpórára rezisztens fajta (Bianca, Kunleány) szembetűnő orbánctüneteket mutatott fertőzésveszélyes években a csökkentett permetezések esetén.

Az eurázsiai csemegeszőlő fajták között is jelentős különbségeket lehet találni. Az új nemesített fajták közül a Réka, a Melinda, a Kósa, az Éva, a Sarolta csemegeszőlők betegségekkel szembeni viszonylagosan jó toleranciáját lehet kiemelni.

A csemegeszőlők javasolt növényvédelmi technológia ajánlata

A csemegeszőlők vegyszeres növényvédelmének vezérfonalát 3-4 rendszeresen fertőző és legnagyobb termésveszteséget okozó gombabetegség, a peronoszpóra, orbánc, lisztharmat, feketerothadás, szürkerothadás, valamint a kártevők közül az atkák, szőlőtripsz, rügykárosítók, szőlőmolyok, kabócák, cserebogarak és egyéb alkalmi kártevők elleni védekezés adja. A többi károsító elleni védekezés szükségességét a megjelenésük mértértéke fogja majd megadni.

A permetezések időzítése a szőlőperonoszpórával szemben legérzékenyebb fenológia szakaszok alapján történik. A többi kórokozó és kártevő elleni védekezést is ehhez igazodva egy menetben végezzük, az előrejelzési adatok és rovarcsapdák figyelembe vételével. A peronoszpóra-előrejelzést az ISTVÁNFFI és PÁLINKÁS (1913) 1. táblázat alapján vagy korszerű előrejelző rendszerek alkalmazásával (pl. SmartVineyard) lehet időzíteni (Lehoczky J. – Reichart G., 1968).

A gombabetegség elleni védekezésben a leghatásosabb a preventív, azaz a fertőzést megelőző technológia, amit a fertőzés előrejelzésével, a permetezések időzítésével, megfelelő szerkiválasztással és szakszerű permetezés-technikával érhetünk el.

A szőlő kórokozókal és kártevőkkel szemben legérzékenyebb fejlődési szakaszok a rügyfakadás után fürtmegnyúlástól virágzásig, bogyókötődéstől a bogyónövekedésen át a fürtzáródásig tartanak. A leghatékonyabb növényvédő szereket ekkor kell alkalmazni. A károsítók rezisztenciájának kialakulása ellen a felszívódó szereket mindig kontakt szerrel együtt és megfelelő rotációban használjuk.

A különféle lombtrágyák szerepe is fontos a virágok termékenyülésének javítása, a mikroelem-pótlás, a kondicionálás, a minőségjavítás, és az immunerősítés stb. miatt (Ocskó Z. et al, 2017). A kalciumtartalmúak bőrszövet-erősítők és a bogyórepedések megelőzésére használhatók.

A lemosó permetezések jelentősége továbbra sem évült el. Különösen a szüret után a lombhullás előtti őszi permetezéssel olcsón és környezetbarát módon csökkenthetjük az áttelelő károsítók számát.

A 2. táblázat a gombabetegségekre fogékony csemegeszőlő fajtákra vonatkozó növényvédelmi permetezési technológia ajánlását tartalmazza. Ezek különösen járványveszélyes évjáratban több permetezéssel, drágább szerekkel és 7-12 napos permetezési fordulókkal számolva 10-14 permetezést igényelnek a fajták tenyészidő hosszától függően (Hajdu E. – Nagy B., 2011).

Ezzel szemben a toleráns vagy gombabetegségekre rezisztens csemegeszőlő fajták növényvédő szeres kezelésének száma a felére csökkenthető. Rovarkártevők ellen azonban ezeket is permetezni kell, melyek az utóbbi időben egyre több gondot okoznak (kabócák, új inváziós fajok).

Végül felhívnám a figyelmet, hogy szőlőben engedélyezett növényvédő szerek közül néhány használata nincs engedélyezve csemegeszőlőben, közöttük a thiram, a valifenalát, a mandipropamid, a trifoxistrobin + tebukonazol, a fluopiram + tebukonazol, a fluazinam és minden folpet tartalmú szer.

A cikkben található növényvédő szerekre vonatkozó információk tájékoztatásul szolgálnak, az aktuálisan engedélyezett készítmények engedélyokiratai a Nébih Növényvédő szerek adatbázisában érhetők el.

Irodalom

• Csepregi P. – Zilai J. (1989): Szőlőfajta-ismeret és -használat Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
• Dancsházy Zs. – Szőnyegi S. (2014): A Flavescence doreé (FD) fitoplazma ’Candidatus Phytoplasma vitis’ jelenlegi helyzete Magyarországon Agofórum. E-56: 46-50.
• Dula B.-né (2016): Figyelemfelhívás a 2016-os év veszélyeire Agrofórum.  E-66: 60-63.
• Dula B.-né (2016): Aktualitások a szőlő védelmében virágzástól fürtzáródásig Agrofórum. 6: 146-149.
• Hajdu E. – Ésik A.-né (2001): Új magyar szőlőfajták Mezőgazda Kiadó, Budapest.
• Hajdu E. (2013): Magyar szőlőfajták Mezőgazda Kiadó, Budapest.
• Hajdu E. – Nagy B. (2011): A szőlőperonoszpóra és védekezés ellene Őstermelő. 3: 40-44
• Hajdu E. (2006): Idevaló szőlőfajták Biokultúra, Budapest.  5: 13-15
• Keresztes B. – Marczali Zs. – Ferenczi G. – Zsolnai B. (2015): Újabb jelentős kártevőcsoport a szőlőben: a kabócák Agrofórum. E-61: 90-96
• Lehoczky J. – Reichart G. (1968): A szőlő védelme Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
• Ocskó Z. – Erdős Gy. – Molnár J.- Haller G. (2017): Növényvédő szerek és termésnövelő anyagok I., II. Agrinex Bt., Budapest.
• Pernesz Gy. (2016): Új államilag elismert csemegeszőlő-fajták Agrofórum. E-66: 36-45
• Tóth M. – Voigt E. (2014): A szőlő leggyakoribb kártevői és azok előrejelzése Agrofórum. E-56: 92-98
• Vanek G. – Szőke L. (1998): A szőlő növényvédelme Mezőgazda Kiadó, Budapest.

Az AF szaklap átszerkesztett változata Nagy Béla: Csemegeszőlők növényvédelme (2017 E71 68. old.) című írása alapján