Szőlő-Bor
Szőlő-Bor

Éghajlathatások elleni védelem Dunaföldváron, csemegeszőlő-ültetvényben

Éghajlathatások elleni védelem Dunaföldváron, csemegeszőlő-ültetvényben

Agrofórum Online

Földváron mélybe gyökerező múltja, hagyománya van a csemegeszőlő-termesztésnek. Kedvező klimatikus, domborzati és talajviszonyok teszik lehetővé a szőlőtermesztés sikerességét. Családunk, a Lajkó família mintegy 2 évtizede 15 hektáron piacra termeszt nagy bogyójú, zamatos asztali szőlőfajtákat.

Az évek múlásával a teljes piac és ezzel együtt a fogyasztók igényei megkövetelik az érett, ízletes, finom, hibátlan küllemű gyümölcsöt. A legalaposabb termesztéstechnológia mellett is a termesztés legkritikusabb tényezője az időjárás. Talán ez lett a termesztés sarkalatos pontja, ez az, ami döntően befolyásolja a termesztés eredményességét. Gondoljunk csak az egyre gyakoribb aszályos évekre, vagy csaknem minden évben megjelenő, nagy horderejű jégesőket hozó, tomboló viharokkal járó ciklonokra. Az éghajlatváltozás egyre jobban érezteti hatását. Az éghajlati tényezők (a szélsőséges léghőmérséklet, csapadék mennyisége és milyensége, széljárás stb.) befolyásolják termesztésünket, egyre gyakrabban vámolják meg termékeinket, vagy teljes egészében tönkreteszik tőkéinket. Hetek leforgása alatt dőlnek meg hideg és meleg rekordok. Sokszor jogosan mondjuk: „megbolondult az időjárásunk”!

E tények késztettek minket vállalkozásunk átgondolására, pozícionálására, ötletek nyitására az új lehetőségek felé, amely nem más, mint a takarásos csemegeszőlő-termesztés. Érdekes látni az esővédős takarás jelentőségének fejlődését az utóbbi években a minőségi csemegeszőlő-termesztésben. Főleg Pugliában (Olaszországban) a csemegeszőlő-termesztés fellegvárában, vagy Dél-Brazíliában, Chilében is.

Általában elmondható, hogy a csemegeszőlő magasabb árbevételű termék, mint a borszőlő, így az érés idején érkező többszöri és nagy adagú csapadék problémát, sőt hatalmas kárt okozhat benne. Szinte minden évben gondot jelent az eső. A koraitól a késői érésű csemegeszőlő-fajták szüreténél augusztus elejétől novemberig, csaknem lehetetlen, hogy közben ne hulljon csapadék. Ugyan a szakirodalom szerint, ameddig a szőlő vízháztartása kiegyenlített és a vízellátása rendszeres, addig nincs hirtelen vízfelvétel a növényen belül sem, ami bogyórepedéshez vezetne.

Ezt a megállapítást saját tapasztalataink alapján és termesztett fajtáinknál megcáfolom, ugyanis egyes fajták, ha érésidőben vízzel érintkeznek, kirepednek. A fajták közti különbséget a bogyóhéj szerkezete, viaszossága, illetve a bogyóhús konzisztenciája, keménysége adja. A többi már tényleg kémia, ugyanis a csapadék hatására a bogyókban lejátszódó nyomáskülönbségre a fajták mindegyike máshogy reagál. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az eső vizét tekintsük telítetlen oldatnak, a bogyókban lévő oldatot telítettnek, hiszen abban különböző ásványi anyagok, sók, cukrok stb. halmozódnak fel. A bogyóval érintkezett csapadék hatására a bogyókban lévő oldat arra törekszik, hogy elegyedjen a hígabb oldattal (nyomáskiegyenlítődés).

Ezért a gyökéren, vagy a bogyóhéjon keresztül a víz a bogyókba áramlik és ott elegyedik. Ebben az esetben, ha kifejlett, vagy majdnem kifejlett bogyóról beszélünk, szinte elkerülhetetlen a bogyóhéj repedése. A kirepedést és a végtermékünk értéktelenné válását már többször megtapasztaltuk, ezért is szeretnénk a biztonságosabb termesztés felé nyitni. Hangsúlyozom, ezen a talajon, ebben az ültetvényben, saját tapasztalataink alapján! Nyilvánvalóan más a helyzet egy alföldi homoktalajon, ahol az esővel járó gyökérnyomás is sokkal kisebb, mint nálunk, a kötött talajon.

Nem gondoltam, amikor hozzáfogtam e cikk megírásához, hogy milyen nehéz lesz erről a témakörről írni. A fajták és a hozzá tartozó termesztéstechnológia bősége válaszút elé állít bennünket: melyiket válasszuk a sok közül? Milyen egyszerű is lenne termelői oldalról, ha az év elején alaposan átgondolt terveket semmi sem húzná keresztbe. Én naiv, hogyan is gondolhatnék ilyenre? Pont most, amikor a szőlő mélynyugalmi állapotában az évtized leghidegebb és hótakaró nélküli tele (2017. január) köszöntött ránk. Már most (február végén) sajnos tudjuk, hogy az efféle fagy valamiféle vámmal tizedeli meg a csemegeszőlő-tőkéket, ami az idei indulásnál bizony nem sok jóval kecsegtet. Ilyenkor lenne jó egy nagyot ugrani és kezdeni tiszta lappal egy következő évet!

De nem, vissza a valóságba, ugyanis ebből a problémából kell a legjobbat kihozni. Személyes meglátásom szerint sosem szabad csüggedni még a legkritikusabb helyzetekben sem, mindig csak előre, emelt fővel cselekedni. Sajnos ez nagyban igaz a sajátos termesztési módszereinkre is, amikről többször hiányosság, megoldásra váró probléma derült ki. A túlzott odaadás, a tenni akarás is néha kevés. Sajnos a csemegeszőlő-termesztésünket befolyásoló ökológiai és közgazdasági tényezők sem veszik figyelembe a gazda gondosságát. Az abiotikus tényezők között a környezeti feltételeket (éghajlat, talaj, földrajzi fekvés) és a termesztéstechnológiát, a biotikus tényezők alatt az ültetvény faunáját, a szakembert és magát a szőlőfajtát értem.

Ebben a cikkben, a csemegeszőlő-termesztésben használatos technológiánk egy részét szeretném bemutatni. A termesztéstechnológiánk célja a környezet által nyújtott potenciális lehetőségek minél nagyobb hatásfokkal történő kihasználása. Minden eleme jelentősen befolyásolhatja a termés minőségét! Igen ám, de egy gondolattal talán mindenki egyetért velem, hogy alaptézisnek az ún. „optimális fajta” nem jelenthető ki. Egy kicsit kiegészítem a fajtáról alkotott véleményeket, méghozzá az időjárást is belefoglalva: az optimálisnak vélt fajtának megfelelő időjárása nincs. Ha ilyen szemlélettel nézzük a termesztésünket, elmondhatjuk, hogy egyik fajta sem megfelelő! De pont ellenkezőleg mindenkit arra buzdítok, hogy tegyük félre minden félelmünket és a szerencsére számító „termesztgetést” biztos alapokra helyezzük, ugyanis csak így lehetünk eredményesek!

Úgy gondolom, az eredményesség alapja a csemegeszőlő-termesztés helyzetének pontos felismerése. Tapasztalataink szerint a piac kétféle csemegét fogad el: a tömegszőlőt (Chasselas, Othelló, Pölöskei muskotály stb), illetve a minőségit – import asztali minőséget – (Itália, Viktória, Red Globe stb.). A termesztőnek el kell döntenie, hogy melyik utat válassza! A döntés előtt körültekintő tanulmányt kell végezni, sok-sok, a termesztéssel kapcsolatos kérdést kell feltennünk, s arra megtalálnunk a helyes válaszokat. Ha a döntés megszületett – következhet a termesztés. Csemegeszőlő-termesztésben szakmai segítséget külső területekről (kutatói, kamarai, szakmai csoportok) nem, vagy alig várhatunk. Sajnos ezek nálunk valahogy nem akarnak működni. A mezőgazdaság szocialista átszervezése az ún. „téeszesítés” megpecsételte a magyar ember gondolkodását. A saját földjükön gazdálkodó parasztok tulajdonuktól való megfosztásának és termelőszövetkezetekbe tömörítésüknek folyamata félelmet tükröz sok helyen még a mai napig is.

Nincs meg az emberekben a kölcsönös bizalom, ami sokat lendítene egy közös projekten, egy (csemegeszőlő)-termesztő társaságon, mint amilyenek mi is vagyunk. Némelyik hasonló cipőben járó kollégámmal – akár személyesen, akár telefonon – történő értekezéseink során érzem egy komoly összefogás szükségét. A közös gondolkodás, az együttes erő szerintem sokat jelentene. Sorsunkban egyfajta tartózkodást érzek, akár eszmei síkon is. Nem szívesen osztjuk meg egymással a tapasztalatainkat, gondolatainkat nehogy más profitáljon belőle. Végképp nem szeretem, ha valaki felvállalja tudását, megosztja azt másokkal és utána azt hallja vissza, hogy ez mekkora blődségeket mondott, bizonyára azért mondja ezeket, mert félre akarja vezetni a többi termelőt. Az emberi szűklátókörűséget félretéve bizton mondhatom azt, ami szakmánkban mindenkire kihat, hogy az időjárás szélsőségeire egyre jobban fel kell készülni. Aki nem veszi komolyan a veszélyt, szerencsére alapoz!

Lehetőségek a takarásos csemegeszőlő-termesztésben

A takarásos csemegeszőlő-termesztés alatt a tőkéknek védelmet nyújtó technikai eljárásokat értem. Ilyen a:

  • jéghálóval fedés,
  • esővédő fóliával történő takarás és a
  • napsugárzás elleni védelem.

A jégháló

A jégháló alkalmazása a biztonságos termesztéstechnológia elengedhetetlen eleme. A jéghálós takarást Európa gyakorta jégesővel sújtott területein (pl. Dél-Tirol) évtizedek óta alkalmazzák. Azon gyümölcsöket védenek jobban vele, amelyek a legkisebb jégeső hatására is elértéktelenednek, már csak lé alapanyagnak dolgozhatók fel (pl. almatermésűek, bogyósok). Egyre terjed a jégháló használata csemegeszőlős ültetvényekben a korszerű, versenyképes termesztés egyik nélkülözhetetlen elemeként.

A gazdákat a jégkártól eddig csak a termésre kötött biztosítás menthette meg, mostantól azonban az egyre gyakrabban alkalmazott módszer is megóvhatja a gyümölcsöket a lesből támadó jégesőtől. A jégháló használatával fedett területen 100%-ig biztosított a jégesők elleni védekezés.

A jéghálót (1. kép) fizikai tulajdonságának köszönhetően remélhetőleg a szőlősök is előszeretettel használják majd, ugyanis véd a jégtől, a madarak ellen, a talaj menti fagyoktól (–2 °C-ig mesterséges üvegházhatás) és a légköri aszálytól (napégés kockázatának csökkentése) is. Szélkár mérséklésére is kiváló hatással bír, pláne, ha az ültetvényre ható uralkodó szelet csökkentjük vektorhálóval az ültetvény oldalain.

1. kép Jégháló a szőlősorok felett

Pozitív tulajdonsága tehát több is van, de azért néhány negatív is csatlakozik hozzá. Ilyen például az árnyékolás, amellyel vontatottabbá válik a kiszáradás (növényzet, talaj egyaránt), ami komoly növényvédelmet okoz. A jégháló szerelése eléggé utómunkás, bár téliesítése jól szervezhető. Hátrány még, hogy többletköltséggel jár, de ha az előnyeit ki tudjuk használni és az ültetvényünk korát meghosszabbítjuk vele, azt gondolom, mindenképp megéri befektetni egy jéghálós takarásba.

A klasszikus jéghálót megemelt magasságú támrendszerre rögzítik, majd elvirágzás után kifeszítik, és speciális csipeszekkel – plakettekkel – kapcsolják össze. A háló egészen szüretig kifeszítve marad, vagy ha a szüretet nem zavarja, akár az őszi munkálatok kezdetéig is. Jégeső esetén a jégháló összekapcsolt, sorok között lévő szélei felé mozdul, majd bizonyos súlyt elérve a kapcsok engednek miközben a jég a sorok közé szóródik (2. kép).

2. kép A jéghálón összegyűlt jég

Szőlő esetében, ahol a támrendszer és a művelésmód megengedi, egy újfajta jégvédős takarás is alkalmazható (3. kép). Ilyen esetben a lombfal elé húznak jéghálót a sorok mindkét oldalára. Ennél a módszernél nem kell külön a jéghálónak tartóoszlop, elegendő a szőlő támrendszere, ezáltal sokkal olcsóbb és egyszerűbb az üzembe helyezése.

3. kép Lombsátor oldalára helyezett jégháló

Az eső elleni védelem

A másik takarási mód az esővédő fólia alkalmazása. Az esővédő fólia a repedésre és rothadásra érzékeny gyümölcsök (cseresznye, csemegeszőlő, szeder, málna, szamóca) védelmére szolgál, amely erősített támrendszerre installálva a kritikus időszakokban megközelítőleg teljes növényborítást ad (4. kép).

4. kép Esővédő fólia az ültetvény felett

  • Elve fiziko-kémián alapul:
    • ozmotikus nyomás-kiegyenlítődés a bogyókban,
    • bogyóhéjon keresztüli vízfelvétel (diffúzió).
  • Csökkenti a szükséges növényvédelmi kezelések számát:
    • „sosem” vizes a növény,
    • hosszabb a szerek hatástartama.
    • Óvatosságra int!
      • talajkimosódás megelőzésére,
      • kötött talajon nehézkessé válik a közlekedés,
      • nagy felülete szélnek kitett,
      • borzasztó utómunkás (téliesítés),
      • rendkívül költséges.

A tapasztalataink alapján kapott eredményeinkből megállapíthatjuk, hogy ezek üzembe helyezése nagy munka és komoly dolog, de ez irányba érdemes nyitni, hiszen az egyre szélsőségesebb időjárásunk rizikófaktorait csak így lehet lecsökkenteni vagy akár teljesen kizárni termesztésünkből. Mindenkinek felhívom a figyelmét, hogy az újításokkal nagyon „észnél kell lenni”, nem szabad túlzásokba esni, ugyanis most kezdünk csak ismerkedni azon termesztéstechnológiai elemekkel, amelyeknek a végkifejletét még nem is ismerhetjük. Ugyan lassabb és nem minden esetben teljesen alkalmazható, de támpontot adhat egy későbbi „profi” rendszer kiépítésében, ha mindenki saját maga próbálkozik újításokkal, ültetvénye, vagy akár a saját igénye szerint. Így tettük ezt mi is, ahogy a fotókon is látható.

Napsugárzás elleni védelem

Körülbelül 2007 óta meglepően erős napsugárzáshoz jutnak a szőlőtőkék, azokon a fürtök.

A napsugárzás UV-B tartománya (0-9) ha magas értékű, megperzseli a bogyókat. Különösen az igen nagy bogyójú csemegeszőlő-fajták érzékenyek, mert a napnak kitett fürtökön a bogyók a napsütés irányából nagy felületen megégnek (5. kép). A piacon csak az egyenletesen színeződött, sérüléstől mentes fürtök értékesíthetőek. Ezért – éppen a klímaváltozás kapcsán – rákényszerültünk a fürtök védelmére is. Több megoldással próbálkoztunk az évek folyamán, a leghatékonyabb módszereket emelem ki.

5. kép Napperzselt bogyók (Fajta: Heliotrop)

A napperzselésre legérzékenyebb fajtáknál raschel-hálóval védtük a sorokon a fürtzónában elhelyezkedő fürtöket (6. kép). A hálókat a támrendszer külső pontjához erősítettük, így a háló félárnyékot, szórt fényt biztosítva a sorok napsütötte oldalán megvédte a fürtöket a napégéstől.

6. kép A napperzselés (UV-B sugárzás) mérséklése raschel-hálós takarással

Egy másik megoldás a fürtvédelemre a fürtök egyenkénti védelme papír vagy nylon sapkával (7. kép). Ez egy olyan sajátos takarási mód, amit „vietnámi sapkának” neveztünk el. Lényege, a repedésre érzékeny fajtáknál (pl. Arkadija, Guzal kara) minden egyes szőlőfürt védelme. A fürt kocsányára egy fólialapot, fólia csákót helyeztünk el. Eső után a sapkák alatt szárazon maradtak a fürtök a már érett bogyókkal. A sapka jó védelmet adott a szőlőfürtöknek, s a bogyók sem perzselődtek meg az erős napsugárzástól, ha azt papírlappal kombináltuk.

7. kép A napperzselés (UV-B sugárzás) és a bogyórepedés elleni fürtvédelem nylon sapkával (Fajta: Arkadija)

A fürtök repedésének védelmére van másik megoldás is, amikor síkfóliát húzunk a sorok tetejére (8. kép), vigyázva az asszimiláló lombsátor kvázi szabadon hagyására. Ezzel a módszerrel részben a hajtásokat, részben a rajtuk fejlődő fürtöket védjük az esőzésektől. A lombsátor alulról és oldalról is szellőzik, így nem jelentkeznek növényvédelmi problémák.

8. kép A szabadban lombsátor tetejére elhelyezett esővédő síkfólia

Ez a módszer kombinálható jéghálóval (9. kép). Itt az ültetvény felett kialakított jégháló alatt védjük a sorokat az erős besugárzástól. A színes felvételek jól mutatják a fólia használatának módját.

9. kép A jégháló alatt az Y-támrendszerre rögzített védőfólia (kettős védelem)

Ezeket a védő módszereket, melyekkel gazdaságosabbá tehetjük csemegeszőlő-termesztésünket üzemünkben újításként próbáltuk ki, de korántse gondoljuk, hogy megoldódik minden problémánk. Sőt! Felhívom minden kolléga figyelmét a sokféle buktatóra, amennyiben a minőségi és mennyiségi termesztést választja. Saját tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy egyik gond generálja a másikat. Vagyis minél professzionálisabban termesztünk, annál professzionálisabbat bukhatunk! A buktatókat nehéz lenne felsorolni és mindenki számára adaptálhatóvá tenni, de azt javaslom mindenkinek: bátran kísérletezzen.

Miért érdemes áldozni az új termesztéstechnológiai elemek kipróbálására?

  • A kutatásunk eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy a fent említett megoldások üzembe helyezése nagy munka és komoly dolog, de ez irányba érdemes nyitni, hiszen az egyre szélsőségesebb időjárásunk rizikófaktorait csak így lehet lecsökkenteni vagy akár teljesen kizárni az intenzív csemegeszőlő-termesztésünkből.
  • Hazánk növekvő csemegeszőlő igényére mi sem egyszerűbb bizonyíték, mint az egyre növekvő import. A magyar lakosság igényeit miért ne hazai termékkel elégítenénk ki?
  • Újításainkkal bizonyíthatóan gazdaságossá tettük csemegeszőlő-termesztésünket.
  • Mivel ezek a beruházások költségesek, nagyon átgondoltan kell megvalósítani!
  • „Minél professzionálisabban termesztünk, annál professzionálisabbat bukhatunk!”

Egy biztos: más, aki csak a szerencsére játszik és más, aki megadja a lehetőségeket a szőlőtőkék számára, és úgy várja a szerencséjét…

A csemegeszőlő-termesztés növényvédelmi kihívásai

2019. március 23. 10:36

A csemegézés a termesztési precizitás mellett fokozottabb figyelmet, megelőző jellegű hozzáállást és kiemelt növényvédelmi szakértelmet igényel, annak ellenére, hogy azonos kórokozóktól, kártevőktől, járványoktól, időjárási nehézségektől kell évről évre megvédeni a termést, mint a borszőlő esetén.

A csemegeszőlő komplett tápanyagellátása és összefüggései (2/2.)

2019. március 23. 06:48

A csemegeszőlő esetében az összetett élettani folyamatok miatt alapvető jelentőségű a tápanyagfelvételnek megfelelő harmonikus ellátás.

A Neszmélyi borvidék

2019. március 23. 05:47

Eleink különféle idők óta jártak-keltek ezen a vidéken, „ették a gyümölcsét és itták a levét”. Hogyan szolgálta ez a föld az itt élők javát?

A csemegeszőlő komplett tápanyagellátása és összefüggései (2/1.)

2019. március 22. 06:46

A csemegeszőlő nagy tápanyagigényű és a tápanyagellátás hibáira érzékeny növény. A növénytáplálás során figyelembe kell venni a talajvizsgálat és a növényanalízis eredményeit, valamint a tápelemek között fellépő antagonizmust is.

Újabb lépés a tökéletességhez vezető úton

2018. május 3. 12:11

Mindannyiunk számára ismert tény, hogy a fogyasztók részéről alapvető elvárás, hogy a vásárolt termékek szermaradéktól mentesek legyenek.

Már kapható a hazai csemegeszőlő

2018. augusztus 17. 09:04

A csemegeszőlő-fogyasztás alapvetően augusztus végére és az őszre jellemző, de idén várhatóan előbbre tolódik a szezon.

A csemegeszőlő-termesztés növényvédelmi kihívásai

2019. március 23. 10:36

A csemegézés a termesztési precizitás mellett fokozottabb figyelmet, megelőző jellegű hozzáállást és kiemelt növényvédelmi szakértelmet igényel, annak ellenére, hogy azonos kórokozóktól, kártevőktől, járványoktól, időjárási nehézségektől kell évről évre megvédeni a termést, mint a borszőlő esetén.

A csemegeszőlő komplett tápanyagellátása és összefüggései (2/1.)

2019. március 22. 06:46

A csemegeszőlő nagy tápanyagigényű és a tápanyagellátás hibáira érzékeny növény. A növénytáplálás során figyelembe kell venni a talajvizsgálat és a növényanalízis eredményeit, valamint a tápelemek között fellépő antagonizmust is.