A család az 1760-as évek óta foglalkozik szőlőtermesztéssel, borkészítéssel a több, mint kétezer éves múltra visszatekintő szekszárdi borvidéken. Habár - ahogy mondani szokták - a történelem viharai több alkalommal, legutóbb a hetvenes években veszélyeztették a folytonosságot, de a Takler család és borászatuk köszöni, jól van. Takler Andrással a szekszárdi borvidék történetéről, az elmúlt évtizedek kihívásairól, tervekről, na meg borokról beszélgettünk.
András – kérésemre – a borvidék ismertetésével kezdi beszélgetésünket, szavain átüt az a rajongás, amely szűkebb hazájához fűzi. Megtudom tőle, hogy a borvidék a római kor óta ismert, és hogy a jelenlegi város helyén fekvő római települést Aliscának hívták. Találtak ebből az időből egy márvány szarkofágot is, amin mitológiai jelenetek és egy szőlőtő is látható. A szőlőtelepítő Probus császár pedig rendeletben kötelezte az itt szolgáló katonákat a szőlő megművelésére is. Források szerint a középkorban még a fehérbor-termelés dominált, ezt követően, török közvetítéssel érkezett el ide a balkáni eredetű vörösbor-kultúra, amit a XVIII. században német telepesek fejlesztettek tovább, közöttük beszélgetőtársam ősei, akiket Mária Terézia telepített az országba. A sváb szőlőművesek eredményeit jól tükrözi IX. Pius pápa feljegyzése, aki Liszt Ferenc ajándékaként jutott a szekszárdi vöröshöz:
„ … ez a szekszárdi bor tartja fenn egészségemet és ép kedélyemet.”
Az 1800-as évek végén tomboló filoxéravész a szekszárdi szőlőterületekben is súlyos veszteségeket okozott. Ezt az igen nehéz és küzdelmes időszakot túlélve a szekszárdi borosgazdák 1929-ben a közös borértékesítés céljából, az országban elsőként alapították meg szövetkezetüket a Szekszárdi Pinceszövetkezetet, amelynek több borlerakata is sikeresen működött a fővárosban. A második világháború, majd az ezt követő évek mindezt felszámolták, András szerint a regnáló hatalom a megszokotthoz képest is erősebben lépett fel az itt élő gazdákkal, az általuk képviselt életmóddal, mentalitással szemben. Ennek az egyik példája az 1976-os kisajátítás volt, amely következtében a Takler család, akárcsak sokan mások, elvesztette több évszázados otthonát is: „Szerintem érzékelték, hogy az itt élő svábok, ha egy kis levegőhöz jutnak, akkor újra termelni, gazdálkodni fognak. Ezt nem akarták, igyekeztek ellehetetleníteni mindent.”
Mindez nem sikerült, hiszen a nyolcvanas évek végétől kezdődően újra alakultak a családi pincészetek, és jelenleg számos meghatározó borászat működik a térségben.
Az a csodálatos borvidék
„Csodálatos adottságok: ez az első domb, amely az Alföldről érkező meleg légáramlatokat megfogja, nagyon szép zárt katlanok vannak itt, különböző fekvésekben, nem szelesek és hidegek, így korán virágzik a szőlő. Ez a vidék kimondottan alkalmas magas minőségű vörösborok készítésére, de a fehérborokkal sem kell szégyent vallanunk. A Királyleányka, a Sauvignon blanc, a Rajnai rizling egyre kedveltebbek fogyasztóink körében. A borfogyasztási trendeket, illetve a helyi (Takler Kúria Bor Hotel) és budapesti (Takler Borbár) üzleteink vendégeinek igényeit figyelembe véve, el kellett lépnünk a fehérbor felé, a vörösbor fogyasztás folyamatosan csökken, míg az előbbié növekszik.” – mondja András, majd visszatér a klíma ismertetéséhez. „Viszonylag kiegyenlített a klíma, a többnyire elegendő csapadéknak és a mélyrétegű agyagos-lösztalaj jó vízmegtartásának köszönhetően ritka a szárazság. Az agyagos, többnyire szürke és vörösagyagos területek (Görögszó, Szenta-hegy, Porkoláb-völgy, Gurovica, Strázsa-hegy) adják a legkülönlegesebb vörösborokat. Ezen borok illat- és zamatvilága magasabb ásványi anyag tartalmuknál fogva sokkal sokrétűbb és mélyebb, ezáltal érlelési potenciáljuk is sokkal hosszabb, mint a pusztán lösztalajon termett boroké.”
És milyenek a szekszárdi borok?
„Tartalmas, ugyanakkor gyümölcsös és kifinomult, egyedi fűszerezettsége teszi még inkább különlegessé, amit a külföldi fogyasztók sokszor meg is jegyeznek, mikor először kóstolnak szekszárdit. Természetesen most a magam nevében beszélek, hiszen eltérések vannak az egyes pincék filozófiái között. Vannak borászatok, akik hosszabb érlelési időt és több újfát használnak boraik készítéséhez és vannak, akik modernebb stílusú, kevésbé koncentrált és tanningazdag borokban látják a borvidék és a magyar vörösbor jövőjét. Mi is ezt követjük, lényegesen megváltoztatva a 10 évvel ezelőtti boraink stílusát.”
Egy kis szekszárdi családtörténet: A Taklerek
„Az első írásbeli feljegyzés szerint Takler Josephus a településen házasodott, 1767-ben feleségül vette a szintén sváb származású Leffler Magdolnát. Ez az a dátum, amelyre datáljuk a kezdeteket. A mi, tehát a jelenlegi generáció története pedig 1978-ban veszi igazán kezdetét, ez volt az az év, amikor a Kádár-rendszer utolsó erejével a megmaradt kulák családokat, így a miénket is, le akarta törölni a Föld színéről. Ez a következőképpen történt: Szekszárd főutcáját a Béri Balogh Ádám utcát lerombolták, az ott lévő polgári és parasztházak helyére emeletes panelházakat építettek, teljesen átformálva, eltörölve a mindig is paraszt-polgári város képét. A közel fél hektár beltelken fekvő, felújított családi ház a hozzá tartozó két szintes istállóval és tanyaépülettel, valamint a borok érlelését biztosító 60 m-es, kitéglázott pincével a dózerok martalékává vált, lezárva egy korszakot. A kisajátítási jegyzőkönyvben ez ált: „Ez idáig ilyen értékű ingatlan kisajátításra még nem került.” Ez mit sem számítva az ingatlan értékének talán ötödét kapva újra kellett kezdenünk az életünket. Nagyapám rá nemsokára meg is halt, édesapám pedig egy családi ház építésébe kezdett szinte pénz nélkül.”
„A költözés során a hordók, a művelő eszközök jó része elvesztek, ami megmaradt, azt egy romos tanyaépületbe hordtuk, ami az azóta jelentősen megújult és kibővített birtokunk alapját jelenti a Szekszárdtól 8 km-re fekvő Decsi szőlőhegyen. Ez a kifosztás adott szüleimnek és nekünk gyerekeknek is elementáris vágyat és erőt, hogy felkeljünk a padlóról és újra létrehozzunk valamit! Én 1976-ban születtem, és aki felnő egy ilyen letalpalt családban, abban kialakul a becsvágy, megfogalmazódik az, hogy márpedig bennünket nem lehet csak úgy félresöpörni. Munka, becsület, nem feladni, dolgozni, meglesz a siker: ezek az elvek, célok irányították a mindennapjainkat. Édesapámnak az volt a kártyanyelvből jött filozófiája, hogy 19-re mindig lapot kell kérni. Ez jellemzi őt mind a mai napig is. Aki ismeri a 21-et, az tudja, hogy ez mit jelent!”
András szerint, csodálatos módon, de bevált ez a szemlélet: „Számtalan példát tudnék sorolni, az egyik legjellemzőbb, hogy ültünk az ebédlő asztalnál és teljesen tanácstalanok voltunk, mivel másnap járt le egy kölcsön, amelyet vissza kellett fizetni. Ehhez akkor nem rendelkeztünk a szükséges anyagiakkal… És akkor, a faxgépből kijött egy olyan megrendelés, amely azelőtt soha. Felnéztünk az égre és köszönetet mondtunk a sorsunkat mindig is istápoló Jóistennek. Nem kellett tőketársat keresni, területeket eladni, sem akkor, sem máskor. Most is komoly hitelállományt kezelünk, de még mindig inkább a bankot választottuk, hogy a magunk urai maradhassunk.”
Visszatérve az újrakezdés éveihez, 1994-ben a meglévő egy hektárhoz Hidaspetrén béreltek 1,7 hektárt, 1995-ben pedig letöltötték az első palackos évjáratot, amely négyezer palackot jelent. 1996-ra már kialakult a családi munkamegosztás, ’97-ben pedig elkészült a család talán legismertebb és legnépszerűbb vörösbora a Takler Trió, amely éppen a család sikeres teammunkájáról kapta a nevét. A főborász Ifjabb Ferenc, Ferkó, ahogy a családban hívják, a szőlő- és pincemunkák irányításáért, a borok megalkotásáért, beszélgetőtársam a marketing és a kereskedelem tartásáért felel, az édesapjuk területe pedig a cég napi ügyeinek intézése. Innentől aztán felgyorsulnak az események és 1996 őszétől a Takler borok megjelennek a hazai gasztronómiában, ekkor keresi fel a családot együttműködési céllal a Budapesti Bortársaság vezetője, a négyezer palack, pedig a következő évre húszezerre növekszik.
A Decsi-hegyi birtok, illetve az ezen álló tanya volt az, ahol az egykori erőszakos kisajátítás romjait elhelyezte a család. Az 1927-ben épült ősi sárközi tanya 24 évig romosan állt, amíg is 2002-ben elindult az építkezés. Jelenleg ez a birtokközpont, miután 2000-ben már megépülhetett az első nyolckupolás pincerendszer, amit az akkor már neves pinceépítész, Heimann Ferenc készített el. 2003-ban a meglévő épülethez hozzáépítik a szőlőfeldolgozó és palackozó üzemet, 2007-ben Uniós források támogatásával készült el az irodai rész, valamint az emeleti rusztikus, nyolcvan fő fogadására alkalmas kóstolóterem. Szintén ebben az évben került átadásra egy modern – állandó klímájú – palackos tároló rész, amely már 400 000 palack befogadására alkalmas. 2011. év végén pedig megnyitásra került a pincerendszer befejező része, ahol a borok nagy része a mai napig érlelődik, továbbá a borkóstolók közkedvelt helyszínét adó, Hoffer Ottó által megálmodott és megépített gótikus borszentély. A borértékesítés és vendéglátás szempontjából a legjelentősebb eredményt pedig a 2014-ben megnyitott Takler Kúria jelenti, ahol évi 20 000 vendég fordul meg. A minden igényt kielégítő, mediterrán hangulatú házban a szálláslehetőségen túl komoly wellness részleg, és a nagyobb rendezvények megtartására is pompás helyszínt adó Primarius étterem is működik. A Takler Kúria évek óta a térség egyik legkedveltebb szálláshelye.
Jelen
„Most 85 hektáron gazdálkodunk, de azt érezzük, hogy inkább 60 hektár lenne az optimális számunkra. Az elmúlt években megsokszorozódott a pincészetek száma, a borfogyasztás pedig folyamatosan csökken. Nem könnyű versenyben maradni még így 25 év piaci jelenlét után sem! A borárak folyamatosan csökkenek, míg a költségek folyamatosan nőnek. Az alsóbb szegmensben 5-10 forintok számítanak egy áruházi tender borkiválasztása során, ennél fogva itt nem sok motiváló dolog marad számunkra. Az az elképzelésünk, hogy a közép és felső kategóriájú borainkat fogjuk erősíteni, ez a termelés csökkentésével, viszont hatékonyabbá tételével fog járni reményeink szerint. A folyamatos birtokbővítést, technológiai fejlesztéseket, bérfejlesztést és az emelkedő költségeket csak tisztességes haszonból lehet finanszírozni. Szörnyülködve látom neves pincészetek szép vörösborait rosé ár alatt a polcokon. Mi ebben nem szeretnénk részt venni, hanem helyette a helyi és online értékesítés erősítésében, a budai bárunk népszerűsítésében és a horeca jelenlétünk erősítésében látjuk a kivezető utat. Arról nem is beszélve, hogy ilyen kis borvidékek, mint a szekszárdi is, nem fog tudni fejlődni önköltségi árakkal! Mivel megbízható szőlőmunkásokat egyre nehezebb találni, így komoly erőforrásokat kell fektetnünk a gépesítés fejlesztésébe is, gondolok itt egy korszerű szőlőkombájn megvásárlására is, amely ugyancsak tisztességes nyereségből valósítható meg!”
„Tehát a mi meglátásunk: egyedi karakterű, kifinomult borok tisztességes profittal, kerülve az olcsóságot! A dizájnváltásunk is ezt az új irányt jelképezi, ezáltal is erősítve a Takler brandet. Jelenleg mintegy 600 000 palackot készítünk évente amelynek legnagyobb részét a Budapest Bortársaság adja el, akikkel már 25 éve töretlenül és sikeresen dolgozunk együtt a hazai piacon. Emellett persze igyekszünk külföldön is ismertté tenni a szekszárdi, és ezáltal a saját borainkat is. Komolyabb exportpiacaink: Belgium, Anglia, Skócia, Svájc, Németország, Lengyelország, Kína, Hong-Kong.”
Borok és fajták
„Boraink alapvetően három nagy csoportba sorolhatók, amelyet az új arculat is segít megkülönböztetni egymástól. A termékpiramisunk stabil alapját a standard sorozat jelenti, amely inkább a mindennapok elegáns, fajtajelleges tételeit szeretné megmutatni kerülve az új fa adta jegyeket. Az Örökség család a helyi fajtákat jelenti, Kadarkát, Kékfrankos és Bikavér válogatást, amelyek a borvidék számos Szekszárd palackba jelennek meg a polcokon, amelynek lényege a szekszárdi karakter és a három legjellegzetesebb szekszárdi bor népszerűsítése. Az igazi büszkeségeink pedig a dűlőválogatásokban és a prémium borainkban öltenek testet. Előbbiek közül ki kell emelnem a bátaszéki Szent Annáról elnevezett egykori egyházi fennhatóság alá tartozott Szenta-hegyet vagy a vörösagyagos talajáról híres Gurovicát. Mindkét terület számos nemzetközi és hazai elismerést hozott már nekünk. Utóbbiak között vannak a legkomolyabb beltartalmú tételeink, a Primarius Merlot, a Primarius Syrah, a Regnum és a legtetején a képzeletbeli trónnak a Minden 50 Évben Kékfrankos és a Szekszárd Grand, amelyet 2017-ből immáron 6 pincészet fog megjeleníteni idén ősztől, mint a borvidék kiemelkedő vörösborát.
Édesapámat idézve: „Isten ments a megelégedett embertől!” Ez hajt minket újabb nemes célok elérése felé, bízva abban, hogy gyerekeink, unokáink már egy világhírű bortermelő ország, világhírű borvidékének borait fogják sikerre vinni az őseik tiszteletére is!”
