2016-ban 5 borszőlőfajta állami elismeréséről döntött a Fajtaminősítő Bizottság. A Bizottság döntése alapján 1 magyar nemesítésű, gombabetegségekkel szemben rezisztens (Jázmin) és 3 régi, Kárpát-medencei fehérbort adó (Pintes, Sárfehér, Zöld szagos, Bíró kékje), valamint 1 szintén magyar származású, kék szőlőfajta (Virághegyi) került fel a Nemzeti Fajtajegyzékre. Az előterjesztést a nemesítői kísérleteken kívül a NÉBIH fajtavizsgálati hálózatában végzett vizsgálatok alapozták meg.
JÁZMIN (8/1)
A fajta származása és nemesítés módja
A fajtát Dr. Kozma Pál és munkatársai állították elő a Pécsi Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetben keresztezéses nemesítéssel (Kunbarát × Tramini) × Bianca.
Ampelográfiai jellemzők
Növekedése közepes, hajtása félig felálló, ízközei rövidek. A fiatal hajtás vitorlája közepesen gyapjúszőrös. A fiatal levél színe világosbronz, a levéllemez fonákának serte- és gyapjúszőrözöttsége ritka. Vesszője sárgásbarna. A kifejlett levél mérete kicsi-közepes, vesealakú, karéjainak száma 3. A levéllemez felülete sima, vagy igen gyengén hólyagos, fonáka csupasz. Vállöble szélesen nyitott. A felső oldalöböl nyitott, igen sekély. A levélszél fűrészes-csipkés, a levélfogak hosszúsága közepes, levélnyele a levél középső főeréhez viszonyítva kissé rövidebb, a főerek színe zöld. A kacs rövid-közepes.
Fürtje kicsi, laza (100-110 g). Bogyója kicsi (1,3 g), gömbölyű, sárga színű, túlérésben napos oldalán narancsos fedőszínnel. A fürtöket kis-közepes számú bogyó alkotja (70-80 db/fürt). A bogyóhús puha, lédús, héja közepesen vastag, íze igen intenzíven muskotályos. A bogyóknak a bogyókocsányról való leválaszthatósága viszonylag könnyű. Bogyópergésre nem hajlamos.
Termesztési érték
A fajta termőképessége közepes. Fagytűrőképessége jó, a Bianca fajtáéhoz hasonló. Másodtermés képzésre hajlamos. Rügyei termékenyek, de kis fürtmérete miatt, nagyobb rügyterhelés (8-12 db/m2) mellett érhető el megfelelő terméshozam (10 t/ha). Hosszú metszést igényel. Szárazságra érzékeny. Zöldmunka igénye közepes. Rügyfakadási ideje korai, a Bianca fajtával közel egy időben fakad. Virágzása 1-2 nappal követi. Július végén, augusztus elején zsendül. Rövid tenyészidejű fajta. Általában augusztus végén, szeptember elején érik.
Peronoszpórával és lisztharmattal szemben ellenálló. A genetikai vizsgálatok alapján két fő rezisztenciagénnel rendelkezik. A peronoszpórával szemben az Rpv 12-vel (a Kunbarát szőlőfajtából), a lisztharmattal szemben pedig a Ren3-mal (a Bianca fajtából). Ez azt jelenti, hogy a peronoszpórával szemben egy igen megbízható rezisztenciával rendelkezik, míg a lisztharmat-rezisztenciája a Bianca lisztharmat-rezisztenciájával egyezik meg. Ha a vegetáció során a két fő kórokozó súlyosan veszélyeztet, akkor virágzás előtt, ill. az után feltétlenül védekezni kell. Ha nincs ilyen fertőzési nyomás, akkor a Jázmin teljes növényvédelem nélkül is sikeresen termeszthető. Járványos évben egy permetezést virágzás idején be kell iktatni. Szürkerothadásra nem hajlamos.
Augusztus közepére mustja eléri a 16-17 mustfokot. Általában 17-18 magyar mustfokkal szüretelhető.
Borát alacsony titrálható sav, igen alacsony borkősav és kicsi, vagy közepes cukormentes extrakt-tartalom jellemzi (1-1,5 g/l). Bora lágy, fűszeres, muskotályos, gazdag zamatú.
—————————————————
PINTES
A fajta származása és nemesítés módja
A fajtát Pécs-Cserkút szőlőhegyen Dr. Németh Márton kutatta fel és készített róla leírást. A fajtát bakművelésben vizsgálta. Feltehetően rügymutáció eredményeként jött létre. Termesztési értékeinek vizsgálatát Kiss Ervin végezte. A Balatonmelléke borvidék csáfordi körzetében mint tájfajta került ismét az érdeklődés középpontjába. A természetes rendszer szerint convar. occidentalis subconvar. iberica.
Ampelográfiai jellemzők
Növekedése erős, hajtása félig felálló, ízközei középhosszúak. A fiatal hajtás vitorlája sűrűn gyapjúszőrös. A fiatal levél színe világosbronz, a levéllemez fonákán a serteszőrök mértéke ritka-közepes, gyapjúszőrözöttség közepes-sűrű. Vesszője sárgásbarna. A kifejlett levél mérete közepes, ötszögű, karéjainak száma 5. A levéllemez közepesen hólyagos, fonákán a gyapjúszőrözöttség ritka-közepes, serteszőrök mértéke közepes-sűrű. Vállöble kissé nyitott. A felső oldalöböl zárt, mélysége közepes. A levélszél fűrészes-csipkés, a levélfogak hosszúsága közepes, levélnyele a levél középső főeréhez viszonyítva kissé rövidebb, a főér közepesen piros. A kacs hosszú.
Fürtje közepes méretű (200-220 g), vállas, tömött. Bogyói kicsi-közepes méretűek, (1,7 g) alakjuk megnyúlt-gömbölyű, színük szürkés, pontozott, kissé hamvas. Húsa puha, leves, íze semleges. Héja vastag, tartós, nem reped. Fürtök bogyóinak száma viszonylag nagy (100-120 db). A bogyóknak a bogyókocsányról való leválaszthatósága viszonylag könnyű. Bogyópergésre nem hajlamos.
Termesztési érték
A fajta termőképessége nagy. Alacsony rügyterhelés (5-8 db/m2) mellett is terméshozama eléri a 10 t/ha-t. Rövid metszéssel is jól terem. Közepes mustfokkal, évjárattól függően jellemzően 16-18 magyar mustfokkal érik. Mérsékelt zöldmunkát igényel. Vesszője jól beérik. Alacsony, vagy középmagas művelésre alkalmas. Talaj iránt nem igényes. Viszonylagos fagytűrő képessége közepes. Rügyfakadási ideje kései. Későn virágzik és zsendül. Hosszú tenyészidejű fajta. Általában október első felében érik. Meleg évjáratokban, illetve meleg fekvésben ennél korábban, szeptember végén, október elején szüretelhető.
Peronoszpórára közepesen, vagy közepesnél fogékonyabb. Lisztharmatra gyengén, vagy közepesen fogékony, szürkerothadásra kevéssé hajlamos. Bogyói sem töppedésre, sem aszúsodásra nem hajlamosak.
Mustjának és borának savtartalma közepes-nagy. Borának cukormentes extrakt-tartalma magas. Bora jellegzetes zamatú, íze egyes évjáratokban enyhén a Sauvignonra emlékeztető. Nagyobb hozam, vagy rosszabb beérés esetén bora savhangsúlyos, egyszerű asztali bor. Jó évjáratokban testes, jó minőségű. Pezsgő készítésére is alkalmas, jó savösszetétellel, rothadásmentesen szüretelhető.
—————————————————
SÁRFEHÉR
A fajta származása és nemesítés módja
Németh (1970) ampelográfiai albumában a fajta történetéről a következőket írta: „A filoxérát megelőző időkben elég elterjedt volt, erre vall számos magyar társneve is. Magyar eredetű fajta. Különösen a Somlói borvidéken és a Neszmélyen, valamint környékén termesztették. A Bálinttal, Juhfarkkal a közkedvelt neszmélyi, Furminttal, Juhfarkkal a híres somlai borokat adta.
A Dunántúlon szórványosan mindenütt előfordult. Tiszta telepítésben borvidékeken ma már alig található. Külföldön csak a szomszédos déli országokban ismert. Az Arany sárfehérrel nincs rokonságban. Kiveszőben lévő ősi szőlőfajta.”
Ampelográfiai jellemzők
Középerős növekedésű, hajtása félig felálló, ízközei középhosszúak. A fiatal hajtás vitorlája sűrűn gyapjúszőrös. A fiatal levél színe sárgászöld, a levéllemez fonákán a serte- és gyapjúszőrök mértéke közepes-sűrű. Vesszője sárgásbarna. A kifejlett levél mérete közepes-nagy, alakja deltoid, karéjainak száma 5. A levéllemez hólyagossága gyenge, fonákán a gyapjúszőrözöttség ritka-közepes, serteszőrök mértéke sűrű. Vállöble zárt, a vállcimpák kissé fedik egymást. A felső oldalöböl zárt, karéjai kissé fedik egymást, mélysége közepes-mély. A levélszél fűrészes-csipkés, a levél fogainak hosszúsága közepes-hosszú, levélnyele a levél középső főeréhez viszonyítva kissé rövidebb, a főér zöld. A kacs közepes.
Fürtje közepes-nagy (160 g). Virága nőjellegű, gömb alakú, fejlett termőjénél a kissé visszahajló porzószálak rövidebbek. Termékenyüléstől függően változik a fürtök tömege és tömöttsége. Fürtje közepes méretű, közepesen, vagy nagyon tömött. Bogyói kicsi-közepes méretűek (1,4 g), gömbölyűek. Bogyója puha, lédús, héja közepesen vastag. A fürtök bogyóinak száma nagy (100-110 db). A bogyóknak a bogyókocsányról való leválaszthatósága viszonylag könnyű. Bogyópergésre nem hajlamos.
Termesztési érték
A fajta terméshozama évenként igen változó, mely termékenyülésével függ össze. Virága funkcionálisan nővirágú, vegyes ültetésre vagy pótmegporzásra szorul. Hosszúcsapos metszéssel, jó termékenyülés esetén jól terem. Megfelelő helyen rövid metszés mellett is kielégítő termést hoz. Lazább talajon is megfelelő hozama. Túlterhelve azonban minősége gyorsan romlik. Általában kevés cukrot termel. Alacsony, vagy középmagas művelésre alkalmas. Mérsékelt zöldmunkája van. Viszonylag fagy- és szárazságtűrő fajta. Rügyfakadási ideje kései. Későn virágzik és zsendül. Hosszú tenyészidejű fajta. Általában október második felében érik, az Olasz rizlinggel és Furmint fajtákkal egy időben szüretelhető.
Peronoszpórára közepesen, vagy közepesnél fogékonyabb, lisztharmatra közepesen fogékony. Szürkerothadásra kevéssé hajlamos.
Bora viszonylag magas savtartalmú, finom illatú, kellemes, harmonikus savösszetételű, zamatos. Kései érése miatt rosszabb évjáratokban azonban vékony, savas, egyszerű asztali bor. Meleg, védett fekvésben minősége kiegyenlítettebb.
—————————————————
ZÖLD SZAGOS
A fajta származása és nemesítés módja
Németh (1970) ampelográfiai albumában a következőket írja a fajtáról: „Ismeretlen eredetű. A természetes rendszer szerint convar. orientalis, subconvar. antasiatica, povar. deliciosa. Az Alexandriai muskotállyal közeli rokonságban van.”
Más szerzők is Alexandriai muskotály rokonságát említik. Legismertebb szinonima nevei: Pécsi szagos, Decsi szagos, Szekszárdi muskotály, Daróczy muskotály, Zöld muskotály. A XIX. század második felében terjedt el. Daróczy pécsi püspök nagy terjesztője volt. A századfordulón főleg a mecseki borvidéken vált közkedveltté kettős hasznosítása (csemege- és borszőlő) következtében. Fürtje jól szállítható, és téli eltartásra alkalmas. Ma már értékesebb bor-, mint csemegeszőlő. A két világháború között az új, jobb minőségű értékesebb csemegefajták miatt telepítése megszűnt.
Döntően Dunántúlon Baranya és Tolna megyékben terjedt el. Szétszórtan azonban minden szőlővidéken megtalálható volt. Tiszta telepítésekben ma már csupán Pécsett és Decs környékén található meg. Az utóbbi időben Decs környékén megkezdődött a fajta újra termesztésbe vonása. Mára több hektár létesült belőle.
Ampelográfiai jellemzők
Növekedése viszonylag gyenge, közepes számú, félmereven álló vesszőt nevel. A fiatal hajtás vitorlája enyhén gyapjúszőrös. A fiatal levél színe világosbronz, a levéllemez fonákán a gyapjúszőrözöttség nagyon ritka, a serteszőrök mértéke ritka-közepes. Vesszője sárgásbarna. A kifejlett levél mérete kicsi-közepes, kerek, karéjainak száma öt. A levéllemez felülete közepesen hólyagos, fonákon a serteszőrök mértéke közepes-sűrű, a gyapjúszőrök hiányoznak. Vállöble kissé nyitott. A felső oldalöböl nyitott, mélysége sekély-közepes. A levélszél fűrészes-csipkés, a levélfogak hosszúsága közepes, levélnyele a levél középső főeréhez viszonyítva kissé rövidebb, a főerek színe zöld. A kacs mérete közepes.
Fürtje kicsi-közepes (130-140 g), vállas, rövid, tömött. Virága hímnős. Bogyója kicsi-közepes méretű (2,2 g), széles elliptikus, zöld, pontozott, hamvas. Állománya ropogós, lédús, húsos, leve színtelen, héja vastag, íze muskotályos. A fürtök bogyóinak száma közepes (70-80 db). A bogyóknak a bogyókocsányról való leválaszthatósága viszonylag könnyű. Bogyópergésre nem hajlamos.
Termesztési érték
Közepes termőképességű. Jó terméshozam eléréséhez 8-10 db/m2 rügyterhelés szükséges. Hosszú csapos vagy szálvesszős metszést kíván. A fajta a muskotályos fajtákra jellemzően közepes mennyiségű cukrot termel. Zöldmunka igénye közepes. Fagytűrése jó. Talaj iránt nem igényes, szárazságot jól elviseli. Védett fekvésekben, tápanyagban gazdag talajra célszerű telepíteni. Lassú cukorfelhalmozása miatt magasművelésre kevésbé alkalmas. Vesszője jól beérik. Rügyfakadási ideje korai-közepes. Bogyóinak zsendülése néhány nappal követi a Szürkebarátét. Általában szeptember közepén, második felében szüretelhető.
Peronoszpórára közepesen fogékony, lisztharmat fogékonysága átlagos. Szürkerothadásra nem hajlamos, csupán csapadékos őszön fordulhat elő bogyóinak rothadása.
Mustjának és borának savtartalma közepes. Bora zöldes fehér, kissé vékony, de harmonikus. Dombvidéki körülmények között finom, intenzív muskotályos illat és zamat jellemzi. Különösen meleg évjáratban savai gyorsan csökkennek, mely közrejátszik az aromaanyagok gyors változásában.
—————————————————
VIRÁGHEGYI
A fajta származása és nemesítés módja
A Szekszárdi borvidék ültetvényeiben régóta termesztett Kadarka változat, mely tiszta telepítésben, 4 ha területen Virághegyen volt megtalálható. A bejelentésre kerülő Kadarka változat régi elnevezése Tolna megyében Kölesdi, vagy Jakab kadarka. A múlt században és jelenleg is a Mészáros család birtokában lévő Kadarka ültetvények 20-30%-át teszi ki a Virághegyi kadarka. A morfológiai és molekuláris vizsgálatok megerősítették a ’Kadarka fajták’ nagy variabilitását. A Virághegyi kadarka néven bejelentett fajta a morfológiai és genetikai vizsgálatok (SSR adatok) alapján nem azonos a Kadarka fajtával, viszont megegyezik az Olasz kadarka néven ismert fajtával.
Ampelográfiai jellemzők
Erős növekedésű, hajtása felálló, ízközei hosszúak. A fiatal hajtás vitorlája sűrűn gyapjúszőrös. A fiatal levél színe sárgászöld, a levéllemez fonákán gyapjúszőrök sűrűn, serteszőrök alig fordulnak elő. Vessző színe narancsbarna. A kifejlett levél nagy, alakja ötszögű, karéjainak száma 3. A levéllemez színének hólyagossága gyenge-közepes, fonákán a gyapjúszőrözöttség ritka, serteszőrök mértéke ritka-közepes. Vállöböl kissé nyitott. A felső oldalöböl nyitott, mélysége igen sekély. A levélszél fűrészes, a levélfogak hosszúsága közepes, levélnyele a levél középső főeréhez viszonyítva kissé rövidebb, a főér zöld. A kacs hosszú.
Fürtje nagy (200-250 g), tömött, bogyója közepes-nagy (2,2-2,5 g), gömbölyded, széles elliptikus, színe kék. Bogyójának húsa puha, lédús, leve színtelen, héja közepesen vastag. Közepes-nagyszámú bogyó alkotja fürtjeit (90-100 db/fürt). A bogyóknak a bogyókocsányról való leválaszthatósága viszonylag könnyű. Bogyópergésre nem hajlamos.
Termesztési érték
Termőképessége nagy. Termékenyülése jó. Rügytermékenysége nagyon jó, ezért kis (4-6 db/m2) rügyterhelést kíván. Rövidcsapos metszéssel is bőven terem. Leginkább alacsony, vagy középmagas kordonművelésre alkalmas. Magasművelésre nem való, mert minősége romlik. Bogyói töppedésre nem hajlamosak. Fagyérzékeny, a –20 °C körüli lehűlések súlyos kárt okoznak rügyeiben. Talaj iránt nem igényes. Zöldmunka igénye kicsi, hasonló a Kadarka fajtáéhoz. Bogyóhéj repedésre hozzá képest kevésbé érzékeny.
Rügyfakadási ideje közepes. Kései érésű, meleg évjáratban szeptember végén, október elejétől szüretelhető. Hűvösebb időjárás esetén október első felében, közepén érik.
Peronoszpórára közepesen, vagy közepesnél fogékonyabb, lisztharmatra erősen fogékony. Szürkerothadásra közepesen hajlamos, a Kadarkánál ellenállóbb.
A Kadarkához hasonló mustfokkal szüretelhető. Borának cukormentes extrakt-tartalma magas. Borkősavtartalma rendszerint alacsonyabb a Kadarkáénál. Az érett bogyó héjának színe a Kadarkáénál sötétebb, bora színanyagban és csersavban gazdagabb. Borminősége jó, kiegyenlített, az évjáratra kevésbé érzékeny, mint a Kadarka. Ízében a fűszeres jelleg kevésbé van jelen. Jelenleg termesztett Kadarka klónokhoz képest kissé korábban érik. Önálló vörösbor, de Kadarkára emlékeztető fajtajellege miatt – annál kevésbé fűszeres megjelenése ellenére – alkalmas lehet a Kadarka és Bikavér borok házasításához is.
Pernesz György
NÉBIH Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatóság, Budapest
