Sokan be sem jutottak a nemesnádudvari művelődési ház színháztermébe január 16-án. Pedig annak befogadóképessége hivatalosan 200 fő. Néhányan leültek a földre a székek közé, és akadtak, akik az ajtóból próbáltak némi információhoz jutni. De voltak, akik ezt feladva inkább szakmai beszélgetésbe kezdtek gazdatársaikkal. De mi volt az a téma, ami ilyen módon megmozgatta a termelőket? Nem más, mint a talajmegújító gazdálkodás: a min-till, a sávos művelés, a no-till vagy éppen a takarónövényes technológiák.
Január 16-án a Talajmegújító Gazdák Egyesülete olyan rendezvényt szervezett, amire a regeneratív gazdálkodás kapcsán hazánkban még nem volt példa. A szervezet számos olyan taggal rendelkezik, aki már évek, sőt akár egy teljes évtizede is foglalkozik a talajok megújításával, a talajbolygatás drasztikus csökkentésével, így a Talajélet konferencián az előadások jelentős részén ezeket a tapasztalatokat hallhatták az érdeklődők. Gyakorlati tapasztalatokat a számtóföldekről.
Az egyik legismertebb no-till gazdálkodó Magyarországon
A konferencia legjobban várt előadása ugyanakkor Mychaylo Draganchuk nevéhez kötődik, aki a Krím-félszigeten 2006 óta gazdálkodik no-till technológiával, méghozzá 1400 hektáron. Youtube csatornáját több mint 40 ezren követik, konferenciákat szervez, és hamarosan magyarul is megjelenik a talajművelést elhagyó növénytermesztési megoldásokról szóló könyve.
A Talajmegújító Gazdák Egyesületének meghívására nemcsak előadást tartott Nemesnádudvaron, de előtte napokig járta a magyar határt, és megismerte a magyar regeneratív termelőket Bács-Kiskuntól Vas vármegyéig.
Mykhaylo Draganchuk a Szegedhez közeli Kiszomborban kezdte meg szakmai utazását és tapasztalatgyűjtését Magyarországon. Szeredi Attila gazdaságában láthatta a magyar termelő mezei pockok ellen alkalmazott ragadozó madár programját, valamint a múlt év őszén elindított mezővédő erdősáv-telepítését. Az ukrán vendég később járt Reto Stockernél Tiszaföldváron, ahol a különböző köztesnövény-megoldásokkal ismerkedett. Megint más helyszínen 10 éves no-till táblát látott, vagy éppen direktvetésű mákot. A legkiemelkedőbb élménye azonban Somogy megyéhez kötődik, ahol Berend Ferenc szakaszos legeltetési rendszerébe nyerhetett bepillantást. Erről a megoldásról februári lapszámunkban már írtam, abból pedig kiderül, hogy miért nem meglepő, hogy a No-Tiller néven vlogoló szakember feszített programja ellenére is sok időt töltött el Vityapusztán.
Az ukrán szakember a háború miatt egyébként elveszítette földjeit, így most más országok termelőinek segít az ukrán gazdálkodó.
Egy háború mindig nagyon rossz hatással van az emberekre abban az országban, ahol az éppen dúl. Nemcsak a gazdálkodókra, mindenkire. Ami pedig a termelőket illeti, nagyon sokan elveszítették a területeiket, mert a háborús övezetekben egyszerűen képtelenség hozzáférni a munkájuk legfontosabb eleméhez, a földjeikhez. Vagy háború zajlik rajtuk, vagy már nem Ukrajnához tartoznak, és ezért nem dolgozhatnak. Az én gazdaságon is ennek áldozatául esett, de remélem, hogy csak időlegesen
– fogalmazott kérdésemre, amikor beszélgettem vele.
Direktvetőgép és sávművelő
A konferencia közben regeneratív gépkiállítás is várta az érdeklődőket a csökkentett talajbolygatást segítő eszközökkel. Ilyen volt többek között a Vajdaságban gyártott RAD nevet viselő no-till vetőgép.
Ez egy saját fejlesztésű és gyártású direktvetőgép. Legfőbb erénye, hogy a kisgazdák számára is megvásárolható, hiszen nem olyan drága, mint a nagy márkák. Ráadásul nemcsak 6-8-12 méteres munkaszélességben létezik, hanem kisebb méretben, akár egy MTZ mögé is elérhető. Egyébként maga a csoroszlyának a kiképzése az, ami miatt hatékony a direktvetésben
– fogalmazott a rendezvényen Kaszás Gellért.
A szervezők azokra a termelőkre is gondoltak, akik számára a no-till vagyis a talajművelés teljes elhagyása még túl nagy ugrás. Nekik a csökkentett művelést segítő eszközöket mutatták be: a min-till vagy éppen a sávos technológia gépesítési megoldásait.
A termékkörünket úgy állítottuk össze, hogy minimális talajbolygatással és csökkentett menetszámmal tudjunk szükségszerűen, okszerűen talajt művelni. Ilyen például a küllőskapa, amit első körben csak mechanikus gyomirtónak véltük. Mostanra azt mondom, hogy sokkal szélesebb a felhasználási lehetősége – legyen szó például tápanyagpótlásról vagy baktériumtrágya-kijuttatásról
– tudtam meg Kálmán Zoltán gépkereskedőtől, a kulloskapa.hu tulajdonosától.
Oktatási program indul
A Talajmegújító Gazdák Egyesülete egyébként a nagysikerű eseményen jelentette be: oktatási programot indítanak, hogy a már esetenként évtizedes gyakorlati tapasztalataikat átadhassák az arra nyitott termelőknek.
Az oktatás több porondon folyik majd, de főként a regionális, helyi gazdaságok kapnak hangsúlyt. Tehát nem csak egy elméleti képzésről van szó, bár természetesen azzal is kiegészül a tananyag
– fogalmazott kérdésemre Szabó Attila, a Talajmegújító Gazdák Egyesületének elnöke. Hozzátette: főként Magyarországra nagyon igaz, hogy annyira változatosak a helyi adottságok és konkrétan a talajtípusok, hogy amíg valami működik Dunántúlon, az keleten nem feltétlenül. Egyes módszerek sikeresek lehetnek homokon, míg adott megoldásokat inkább kötött talajokra ajánlanak.
A TMG oktatási program elindításának időzítése természetesen nem véletlen, ahogy a januári konferencia sikere sem. A hazai talajmegújító gazdák sok esetben tényleg évtizedes vagy sok éves tapasztalattal rendelkeznek a no-till, min-till, sávos művelés technológiájában, a takarónövények alkalmazásában, a folyamatos talajborítás megvalósításában, a szakaszos legeltetésben és számos más fenntartható agronómiai elem alkalmazásában. Éveken keresztül csodabogárnak, vagy ahogyan többek is fogalmaztak, a falu bolondjának tartották őket, a 2022-es extrém aszály azonban sok termelőt ráébresztett arra: valamit változtatni kell, és ennek egyik legfontosabb része a talaj állapotának helyreállítása, hogy az több nedvességet tudjon befogadni és tárolni.
Én ezt láttam előre. Azt nem tudtam megmondani, hogy mikor fog bekövetkezni, de tisztán látszódott, hogy el fog jönni ez az idő. Ott tartunk 2023-ban, hogy ahova még lehet fejlődni, az a regeneratív
– fogalmazott a talajmegújító termelő, aki szerint a technológia még mindig gyerekcipőben jár, és kevesen vannak, akik értik.
Mint fogalmazott, a 2000-es években Ukrajnában is elkezdték a regeneratív gazdálkodás terjesztését, és direktvetőgépeket adtak ingyen a gazdáknak, mégsem volt áttörés.
Ha nincs a fejekben átállás, akkor egyszerűen nem fog működni. Legfőbb dolgunk az, és az oktatási programban is erre fektetünk hangsúlyt, hogy azokat a struktúrákat, amik kialakultak, és amiben szocializálódtunk, levetkőzzük. A regeneratív egy teljesen más rendszer.
Ennek a megszokottól tényleg gyökeresen eltérő rendszernek az alkalmazásában, bevezetésében mostantól tehát szervezett módon nyújtanak segítséget a hazai, sok tapasztalattal rendelkező regeneratív termelők.
