A lítium az alkálifémek közé tartozó kémiai elem. Vegyjele Li, rendszáma 3. Elnevezése a görög λίθος (lithosz, kő) szóból ered.
Elemi állapotban lágy, ezüstfehér színű fém. Szabványos hőmérsékleten és nyomáson a lítium a legkisebb atomtömegű fém és a legkisebb sűrűségű szilárd elem. Mint minden alkálifém, erősen reaktív és gyúlékony, emiatt jellemzően ásványi olajba merítve tárolják. Amikor felvágják, a lítium fémesen csillog, de a nedves levegővel érintkezve a felület gyorsan tompa ezüstszürkévé, majd feketévé korrodálódik. Mivel erősen reaktív, a természetben elemi állapotban nem található meg, csak vegyületeiben fordul elő, amelyek általában ionosak.
A lítium számos pegmatit ásványban előfordul, de a lítiumion oldhatósága miatt jelen van az óceánokban is, ennek okán gyakorta állítják elő telített sósvízből és agyagból. Az iparban lítium-klorid és kálium-klorid keverékének elektrolízisével különítik el és állítják elő. A lítium széles körben elterjedt a Földön. A tengervizek összes lítiumtartalma nagyon nagy, becslések szerint 230 milliárd tonna; az elem koncentrációja viszonylag állandó 0,14–0,25 ppm. Ennél nagyobb, 7 ppm-et megközelítő koncentrációban fordul elő hidrotermikus források közelében. A legnagyobb lítiumtartalékok egyike a bolíviai Salar de Uyuni terület, amely 5,4 millió tonna ércet rejt. A US Geological Survey 2010-ben úgy becsülte, hogy messze a legnagyobb tartalékok (7,5 millió tonna) Chilében találhatóak, és itt a legnagyobb az éves termelés (8800 tonna) is. A jelentősebb termelők közé tartozik még Ausztrália, Argentína és Kína.
Humán egészségügyi vonatkozása:
A lítium hangulatstabilizáló szer, melyet leggyakrabban bipoláris zavar esetén alkalmaznak, amikor a mániás és depressziós epizódok kezelésére a hagyományos antidepresszáns gyógyszerek nem elegendőek.
A lítium vényköteles szer, alkalmazását pszichiáter szakorvos írhatja elő. Alkalmazása mellett fontos a folyamatos szérumszint-ellenőrzés és egyéb kontrollvizsgálatok elvégzése.
A lítium alkalmazása:
A lítiumot hangulatstabilizáló szerként alkalmazzák az alábbi betegségek esetén:
- mánia (túlzott izgatottság, gondolattorlódás, extrém aktivitás);
- hipománia (a mánia kevésbé súlyos formája);
- terápiarezisztens depresszió;
- bipoláris zavar (mániás és depressziós epizódok váltakozása).
Alkalmazása segít csökkenteni az agresszív vagy önkárosító magatartást. A terápiás dózis függ a kortól, a betegség súlyosságától, a szedett egyéb gyógyszerektől és a lítium típusától (tabletta vagy folyadék, lásd lejjebb). Általában napi egyszer, lehetőleg este szükséges szedni, de mindig követni kell a kezelőorvos gyógyszer szedésével kapcsolatos utasításait. A lítium vérszintjét folyamatosan monitorozni kell a megfelelő hatás beállítása és a mellékhatások elkerülése érdekében. Ez különösen fontos akkor, ha a betegnek veseproblémái vannak.
A lítium nyomokban megtalálható számos növényben, planktonban és a gerinctelenekben, 69–5760 ppb koncentrációban. A gerincesekben lévő lítium mennyisége valamivel alacsonyabb, azt tapasztalták, hogy a gerincesek szinte minden szövetében és testnedvében a lítium koncentrációja 21–763 ppb közé esik. A tengeri élőlények hajlamosabbak a lítium felhalmozására, mint a szárazföldiek. Nem ismert, hogy a lítiumnak van-e élettani szerepe bármely organizmusban, de emlősökön végzett táplálkozástudományi vizsgálatok jelezték egészségügyi fontosságát. Esszenciális nyomelem, az ajánlott napi táplálékbevitel (RDA) 1 mg/nap. Japánban végeztek megfigyeléseket. Egy 2011-es tanulmány azt állítja, hogy az ivóvízben előforduló természetes lítium megnövelheti az emberi élettartamot.
Forrás:
