A mozgékonyság a növényvédő szer azon képessége, amelynél fogva a hatóanyag vagy annak átalakulási terméke a természetben az alkalmazás helyéről elmozdul. A mozgékonyság becslésekor és a környezeti egységek közötti megoszlás vizsgálatakor számos tényező hatását kell figyelembe venni. A legfontosabb jellemzők az adszorpciós/deszorpciós tulajdonságok, a bemosódás és az illékonyság.
A talajba történő bemosódásra jellemző adatok meghatározása minden kültéri felhasználásra szánt növényvédő szer esetén szükséges. Mivel a bemosódási és az adszorpciós tulajdonságok között összefüggés van, az adszorpciós folyamatokat leíró matematikai összefüggésekből levezethető egyensúlyi megoszlási állandó (Kd), illetve annak a talaj szerves széntartalmára vonatkoztatott értéke (Koc) felhasználható a szer mozgékonyságának értékelése során.
A növényvédő szer bemosódási tulajdonságainak modellezésére többféle laboratóriumi és szántóföldi kísérleti módszer ismeretes. Az anyavegyület bemosódási tulajdonságainak vizsgálata talajmetszeten vagy talajoszlopon végzett kromatográfia segítségével végezhető. A talajoszloppal végzett bemosódási kísérlettel mind a lebomlás, mind a bemosódás modellezhető. A vékony és vastag talajrétegen végzett kromatográfia egyszerű és értékes módszer a növényvédő szer mozgékonyságának becslésére. Adszorbensként a vizsgált talajt, mozgó fázisként desztillált vizet vagy vizes sóoldatot (0,01 M CaCl2 vagy Ca(NO3)2 oldat) alkalmaznak.
A nehezen lebomló vagy nagy mozgékonysággal rendelkező vegyületek tulajdonságainak értékelése további, valós környezeti körülmények között végzett vizsgálatokat igényel. A bolygatatlan talajrétegű liziméterek hasznos modellt jelentenek a növényvédő szerek üvegházi körülmények közötti vizsgálatához. A szabványosított liziméterek alkalmazásával kapcsolatban a szakirodalomban számos leírás található. A szabadföldön végzett bemosódási vizsgálatok fő nehézsége az alsóbb talajrétegek keresztszennyeződése a felső rétegekből a mintavétel során. Ennek kiküszöbölése érdekében a mintavételhez speciális, fúrómag előállítására alkalmas szerszámot kell alkalmazni.
Forrás:
Konda L. (2003): Agrokémia és Talajtan (52) 1-2: 195-210
